A plenáris ülésen nagyjából ellehetetlenített értékvédők stratégiája ezért alapvetően a kétoldalú találkozókra fókuszált: ennek keretében a konzervatív szervezetek számos tagállam delegációjával folytattak tárgyalásokat, hogy meggyőzzék őket a vallásszabadság jelentőségéről. Pozitív fogadtatást a Szentszék mellett elsősorban muzulmán országok részéről tapasztaltak, többek között Törökország és Egyiptom, valamint a keresztények és muzulmánok által nagy számban lakott Nigéria fejezte ki látványosan támogatását a konzervatív álláspont mellett.
A CitizenGO nemzetközi nyomásgyakorlással is próbálkozott: a spanyolországi székhelyű, számos országban (köztük hazánkban is) aktív keresztény szervezet mintegy 223 ezer aláírást gyűjtött össze annak érdekében, hogy demonstrálja: nem lehet háttérbe szorítani a vallás- és lelkiismereti szabadságot, hogy egy lobbicsoport agendájának megfelelhessen a világ szuverén országait tömörítő szervezet.
A jelentés konzervatív kritikusainak tartalmi kifogásai között szerepel egyebek mellett, hogy a dokumentum problémaként azonosítja az orvosok lelkiismereti szabadságát, amelyre hivatkozva a doktorok (vallási és erkölcsi meggyőződésük alapján) ma még elutasíthatják az abortuszok elvégzését, vagy a „nemátalakító” műtétekhez vezető hormonális kezeléseket. Ezen felül a jelentés egy „új normatív tér” kialakítását tartja szükségesnek, amelynek jegyében az egyes kormányok törvényi szinten írhatnák felül a vallási elveket és kötelezhetnék állampolgáraikat egyes LMBTQ-alapvetések elfogadására. Ezt nyomatékosítandó,
a dokumentum szankciókat sürget azon vallási szervezetekkel szemben, amelyek nem hajlandók elfogadni az LMBTQ-doktrína alapvetéseit.
A jelentéstevő ezen felül a vallási környezetben végzett úgynevezett reparatív terápiák betiltását is kéri, ami korlátozhatja a papok és lelkészek azon szabadságát, hogy segítsenek a hozzájuk forduló és tőlük saját döntésük alapján segítséget kérő homoszexuális vonzalommal, vagy más szexuális vagy identitásbeli problémával élő személyeknek.