Vészesen fogy a levegő Olaf Scholzék körül – úgy tűnik, szembejött a valóság
Két éve állt fel Németországban a hárompárti, szociáldemokrata–zöld–liberális koalíció, és a helyzetük jelenleg nem túl fényes – a vergődésből pedig a jobboldal profitál.
A szerző szerint Scholz korábbi ígéretei ellenére „ritkán bizonyult olyan vezetőnek, akit a németek a kormányuk élén szeretnének látni”.
Olaf Scholz német kancellár sokat veszített a hírnevéből, s hiába próbálja visszanyerni azt, mert a koalíció, amely hatalomra juttatta, az útjában áll – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője, Berthold Kohler.
Kohler szerint Scholz kancellárként korábbi ígéretei ellenére „ritkán bizonyult olyan vezetőnek, akit a németek a kormányuk élén szeretnének látni: olyannak, aki megmondja a pártjának, a koalíciójának és mindenekelőtt az embereknek, hogy mit kell tenniük, majd végrehajtja, amit helyesnek tart.” Az elemző hozzáteszi: a mai zavaros időkben különösen is szüksége lenne Németországnak arra, hogy tudja, „jó, erős kezekben van”. Kohler szerint
a németek ma valószínűleg leváltanák Scholzot, akkor is, ha „az ellenzék ajánlata nem csillog-villog úgy, mint a nürnbergi karácsonyi vásár.”
A FAZ elemzője úgy gondolja, az ukrajnai háború kitörésekor Churchill-szintű beszédet mondott a kancellár, de aztán nem nőtt fel a feladathoz, „egyre halkabb lett a dobpergés” a kancellári hivatalban. Habozott egyértelműen kiállni Kijev mellett, habozott a fegyverszállításokat illetően, és „a Bundeswehr bizonytalan helyzete ellenére kitartott egy alkalmatlan védelmi miniszter mellett, amíg az le nem bukott”,
ami „nem az erős vezetés jele.”
A FAZ a kancellár kommunikációjával sincs megelégedve, főleg hogy van olyan kormánytag, Robert Habeck gazdasági és klímavédelmi miniszter, aki jóval hatékonyabban és intenzívebben kommunikál. Sőt: „a kancellár monológjai, bármennyire is tévedhetetlenséggel vannak átitatva, nem elegendőek olyan időkben, amikor a válságok és a háborúk rettegésben tartják a polgárokat.”
De az intézkedésekkel is baj van: „az utolsó atomerőművek leállítása, az ideológiai bosorkánykonyhából származó fűtési törvény körüli káosz, és mindenekelőtt a példátlan karlsruhei pofon után már sok németből hiányzik a hit abban, hogy egy pragmatikus, a szakmájához értő ember kormányozza őket.” Merkel alatt, még pénzügyminiszterként hallgatag, de komoly szakértőnek bizonyult, viszont „a szövetségi alkotmánybíróság elmarasztaló ítélete óta ez az aura eltűnt. A felmérésekben a kancellár most épp a második alagsorba kíséri pártját.”
A szerző végül a német jelzőlámpa-koalíciót kritizálja, mondván,
politikailag összeférhetetlen álláspontokat képviselnek annak résztvevői,
amelyek két év után sem „nőttek össze”, így a koalíció sok időt tölt saját válságainak menedzselésével, és nincs kilátás ennek megváltozására. „Hogyan nyugtassa meg Scholz a civakodókat, amikor a milliárdos hitelek ópiuma már nem áll rendelkezésre, és a saját pártja követeli, hogy végre harcoljon az SPD céljaiért? Hogyan tudja rávenni az FDP-t és a Zöldeket, hogy fogjanak össze, és húzzák ki a szekeret a mocsárból, amelybe a koalíció sodorta?”
Korábban a baloldali Spiegel is arról cikkezett, hogy válságba sodorta magát a német kormányzat.
Ezt is ajánljuk a témában
Két éve állt fel Németországban a hárompárti, szociáldemokrata–zöld–liberális koalíció, és a helyzetük jelenleg nem túl fényes – a vergődésből pedig a jobboldal profitál.
Ezt is ajánljuk a témában
Mint kiderült, nem számolták ki előre, hogy Németországnak van-e pénze Ukrajnára. Spoiler: nincsen. Kohán Mátyás írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Gúzsba kötik Berlint saját jogszabályai, miközben a három baloldali-liberális kormánypárt egymással veszekszik, és az is kérdés, tudnak-e jövőre költségvetést tervezni.