Scholz már gyönge, nem tud irányítani, a hírneve megkopott – kőkeményen beleszállt a német kancellárba a FAZ

Olaf Scholz német kancellár sokat veszített a hírnevéből, s hiába próbálja visszanyerni azt, mert a koalíció, amely hatalomra juttatta, az útjában áll – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője, Berthold Kohler.

Kohler szerint Scholz kancellárként korábbi ígéretei ellenére „ritkán bizonyult olyan vezetőnek, akit a németek a kormányuk élén szeretnének látni: olyannak, aki megmondja a pártjának, a koalíciójának és mindenekelőtt az embereknek, hogy mit kell tenniük, majd végrehajtja, amit helyesnek tart.” Az elemző hozzáteszi: a mai zavaros időkben különösen is szüksége lenne Németországnak arra, hogy tudja, „jó, erős kezekben van”. Kohler szerint 

A FAZ elemzője úgy gondolja, az ukrajnai háború kitörésekor Churchill-szintű beszédet mondott a kancellár, de aztán nem nőtt fel a feladathoz, „egyre halkabb lett a dobpergés” a kancellári hivatalban. Habozott egyértelműen kiállni Kijev mellett, habozott a fegyverszállításokat illetően, és „a Bundeswehr bizonytalan helyzete ellenére kitartott egy alkalmatlan védelmi miniszter mellett, amíg az le nem bukott”, 

A FAZ a kancellár kommunikációjával sincs megelégedve, főleg hogy van olyan kormánytag, Robert Habeck gazdasági és klímavédelmi miniszter, aki jóval hatékonyabban és intenzívebben kommunikál. Sőt: „a kancellár monológjai, bármennyire is tévedhetetlenséggel vannak átitatva, nem elegendőek olyan időkben, amikor a válságok és a háborúk rettegésben tartják a polgárokat.” 

De az intézkedésekkel is baj van: „az utolsó atomerőművek leállítása, az ideológiai bosorkánykonyhából származó fűtési törvény körüli káosz, és mindenekelőtt a példátlan karlsruhei pofon után már sok németből hiányzik a hit abban, hogy egy pragmatikus, a szakmájához értő ember kormányozza őket.”  Merkel alatt, még pénzügyminiszterként hallgatag, de komoly szakértőnek bizonyult, viszont „a szövetségi alkotmánybíróság elmarasztaló ítélete óta ez az aura eltűnt. A felmérésekben a kancellár most épp a második alagsorba kíséri pártját.”

A szerző végül a német jelzőlámpa-koalíciót kritizálja, mondván,

amelyek két év után sem „nőttek össze”, így a koalíció sok időt tölt saját válságainak menedzselésével, és nincs kilátás ennek megváltozására. „Hogyan nyugtassa meg Scholz a civakodókat, amikor a milliárdos hitelek ópiuma már nem áll rendelkezésre, és a saját pártja követeli, hogy végre harcoljon az SPD céljaiért? Hogyan tudja rávenni az FDP-t és a Zöldeket, hogy fogjanak össze, és húzzák ki a szekeret a mocsárból, amelybe a koalíció sodorta?”

Korábban a baloldali Spiegel is arról cikkezett, hogy válságba sodorta magát a német kormányzat.