A német és a nemzetközi sajtó is tele van a berlini német szövetségi kormány válságának híreivel. A Scholz-kormányra már megalakulása óta árnyékot vet a szocdemek, a zöldek és a liberálisok ideológiai és szakpolitikai vitatkozása – de ez igazából előre borítékolható volt.
Az viszont nem, hogy két év alatt a teljes cselekvésképtelenség határára sodródjon a német kormány. Már a baloldali Spiegel is azzal vádolja a baloldali kancellárt,
hogy „káoszba taszítja” Németországot.
De hogyan jutottak el idáig? A legutóbbi szög a kormányzat koporsójába a német szövetségi alkotmánybíróság minapi döntése volt, amely – sokak megdöbbenésére – megtiltotta a kormányzatnak azt, hogy a korábban a koronavírus-válság kezelésére létrehozott pénzalapban maradt 60 milliárd eurós összeget átvigyék a klíma- és transzformációs alapba, amit a német gazdaság „zöld átállására” és modernizálására fordítottak volna.
Az alkotmánybírósági döntés oka pedig nem más, mint egy a német alkotmányba 2009-be beleírt szabály: az adósságfék kötelezővé tétele.