Nyilvánosságra került az érzékenyítő anyag.
Testet öltött az álprobléma: Németország zöld vezetésű család-, nyugdíjas-, nő- és ifjúságügyi minisztériuma (BMFSFJ) a transznemű gyermekek óvodai problémáival kapcsolatos érzékenyítő anyagot bocsátott ki a Munkásjólét (Arbeiterwohlfahrt, AWO) nevű szociális szövetséggel együtt. A „Megélt sokszínűség: Minden gyermeket örömmel látunk!” című, a német adófizetők pénzéből ingyenesen terjesztett információs anyagból
mindent megtudhatnak a német szülők, amire csak szükségük lehet esetlegesen transznemű gyermekük óvodai nehézségeivel kapcsolatban.
A kiadvány olvasói értesülhetnek arról, hogy „a transzgyermekek fiatal emberek, akikhez születésükkor olyan nemet rendeltek hozzá, amely nemi önképüktől eltér. A transzkislányok férfi testi jegyekkel »fiúknak« születnek. A transzfiúk női testi jegyekkel »lányoknak« születnek. Emellett vannak olyan gyermekek is, akik nem osztják be magukat vagy nem is beoszthatók a női vagy férfi kategóriák egyikébe. Őket nembinárisnak vagy abinárisnak nevezik.” A definíció után megnyugtató mondat következik: „A nemi önkép sokszínűsége mindig is jelen volt”, nem kell aggódni, nem valami újmódi bolondságról van szó.
Az anyagból kiderül: a transzneműség jelei „a szülőkben, testvérekben vagy a társadalmi környezetben bizonytalanságokat válthat ki” ugyan,
de ez „részben a hiányzó háttértudás miatt van így”.
Így amint a háttértudást megszerzik a szülők, a testvérek és a társadalmi környezet, minden rendben lesz.
A kiadványt nehéz sorsú transzgyermekek meghatóbbnál meghatóbb történetei illusztrálják. Olvashatunk benne például a hároméves (!) Alexról, akinek szülei számára „sokk volt, amikor rájöttek, hogy gyermekük nem érzi magát a születési anyakönyvi kivonatában szereplő nemhez tartozónak”, ráadásul „családjukban és szomszédságukban előítéletekkel és sértő megjegyzésekkel találkoztak”. A történet azonban jó véget ért, mert „a szakmai tanácsadás, az eszmecsere más, hasonló helyzetben lévő családokkal és Alex óvodájának pedagógiai szakembereivel folytatott beszélgetések segítettek nekik abban, hogy elfogadják és támogatóan kísérjék gyermekük fejlődését”.
Hasonlóan szép véget ért a hatéves Aki története, aki „születéskor lányként került bejegyzésre, de már régóta fiúnak érzi magát”. Aki
megnyílik a szülei előtt, de a családon kívül továbbra is lányként kíván fellépni.
Ennek oka a kitaszítottságtól való félelem. A szülők elfogadják ezt a döntést.”
Az AWO és a német családügyi minisztérium leszögezik: „a transzgyermekek azt szeretnék, hogy fogadják el őket úgy, ahogy vannak”. Ehhez pedig a sokszínűség iránt elkötelezett óvodáknak és óvodapedagógusoknak is sok mindent meg kell tenniük.
Szükség van például arra, hogy tisztában legyenek a gyermekjogokkal és azok foganatosításával. Szükséges, hogy alapos tudással rendelkezzenek a transzneműségről és a transzgyermekekkel, valamint testvéreikkel való érzékeny bánásmódról.
Fontosak a nemi sokszínűség látható jegyei, például az erre a célra fejlesztett játékszerek (bármit is jelentsen ez), a témát tárgyaló gyermekkönyvek,
valamint a téma magától értetődő jelenléte a napi nyelvhasználatban. Szükség van a szülőkkel folytatott párbeszédre a sokszínűségről és a transzgyermekekről, szükség van „minden gyermek önkifejezésére alkalmas térre”, valamint arra, hogy a „diverz” és „nyitott” opciók szerepeljenek az óvodai jelentkezési lapokon.
A kiadványból rögtön megismerhető a transznemű gyermekekkel való bánásmód egyedül helyes jogi háttere is. A szociális törvénykönyv nyolcadik könyve 3. fejezetének 9. paragrafusa szerint például a gyermek- és ifjúsági szolgáltatások tervezésekor „a lányok, fiúk, valamint transz identitású, nembináris és interszexuális fiatal emberek eltérő élethelyzeteire tekintettel kell lenni”. Emellett hangsúlyozzák, hogy „tudományosan alátámasztott felismerés” az, amit a szövetségi alkotmánybíróság 2005. december 6-án határozatában kimondott: „A nemi hovatartozást nem lehet egyedül a fizikai nemi jellegek alapján meghatározni.
Az ugyanis jelentős mértékben összefügg az ember pszichikai alkatával és az önmaga által tartósan érzékelt nemiséggel is.”
A „szabadságpárti-demokratikus szocializmus” elvét valló AWO a tavalyi évben majdnem 92 százalékban magán- és közpénzből származó támogatásokból gazdálkodott, és több mint 18 ezer szociális intézményt tart fenn Németország-szerte.
Nyitókép: Romy Arroyo Fernandez / NurPhoto / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Észbe kéne kapni. Már csak azért is, mert ha nem ébred időben a decens kultúrkeresztény, akkor majd a radikális muszlim apukában pattan el a húr. De iszonyatosan. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Míg Pesten megy a szokásos nevetgélés a „nemváltó óvodásokon”, az osztrák parlamentben drag queen olvas fel 33 gyereknek a Zöldek szervezésében. Simán. Akkor most hogy is van ez?
Ezt is ajánljuk a témában
A németek máris mélységes sajnálatukat fejezték ki a messzemenően lanyha érdeklődés miatt. Francesca Rivafinoli szemléje.
Boris Pistorius legkevesebb 80-90 milliárd eurós éves védelmi költségvetést szorgalmaz.
Egy helyen nem voltak csak kordonok. Az pont elég volt.
A bukott kancellár megemlékezni érkezett.
A terrorizmust megszokni nem fogjuk – az európai politika felelőssége a béke és a biztonság megteremtése! Nagy Ervin írása.
Súlyos bűncselekmények kerültek szóba – a szűkszavúan nyilatkozó rendőrség egyelőre nem erősítette meg az értesüléseket.
A Mandiner korábban megírta: a feltételezett támadó X oldalán bizarr posztokat osztott meg, amelyben Angela Merkelt és a német kormányzat politikáját kritizálta.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
A csehek, a dánok, a lengyelek és a belgák is korruptabbak nálunk céges szinten.
