El kell tudniuk továbbá magyarázni, hogy mi a pornó, és ismerniük kell, milyen kliséket közvetít
– a magyarázat szerint azért, mert 8–12 éves kor között a tanulókat már egyre inkább befolyásolja a média, és ezért meg kell tanítani őket a látottak megfelelő értelmezésére. Ami logikusan hangzana, ha nem fordulna fel tőle a gyomor – ahelyett, hogy a szerencsétlen kisiskolást nem tesszük ki (akár okostelefon-vásárlással) annak, hogy pornófelvételeket nézzen, inkább egy kötelező iskolai foglalkozás keretében még azt a szűk kisebbséget is zaklatjuk a témával, amely addig csak Tintint és Asterixet fogyasztott.
Az nem érv, hogy „de úgyis találkozik vele” – ha 2023-ban nem tart ott a nyugati ember, hogy az alsó tagozatos gyerekeit megvédje egy olyan tartalomtól, amely nem az égből hullik alá és nem a focipálya műfüvéből sarjad ki a délutáni meccs alatt váratlanul, akkor pláne szürreális, ha akár csak egy pillanatra is eszébe jut a nagykorú bi- és pánszexuálisokért aggódni.
És akkor még csak most fordulunk rá a 12–14 évesek tanulnivalójára: nekik ismerniük kell a „Planned Parenthood által meghatározott” szexuális jogokat (az ENSZ már a múlté, most már amerikai abortuszklinikák jelentik az iránytűt),
meg kell tudniuk határozni olyan szituációkat, amelyek kérdéseket vethetnek fel a szexuális irányultságukat illetően, tudatosítaniuk kell, hogy a transzneműeknek lehetőségük van „tranzícióra” annak érdekében, hogy jól érezzék magukat a bőrükben (a potencális önbecsapás lehetősége és a „detranzíció” fogalma se itt, se a későbbi években nem kerül elő), ezenkívül megismerik, miként fejlődött a belga jogrendszer az LMBTQIA+ jogok terén és melyek voltak a vonatkozó mérföldkövek Európában és a világban.