Észbe kéne kapni. Már csak azért is, mert ha nem ébred időben a decens kultúrkeresztény, akkor majd a radikális muszlim apukában pattan el a húr. De iszonyatosan.
Bejárta a sajtót a hír: úgynevezett „vallásos szülők” tiltakozásba kezdtek Belgiumban, több iskola gyújtogatás célpontjává vált, mert be akarják vezetni az iskolákban a „szexuális felvilágosítást” – lehet jókat cöccögni, hogy ezek a fundamentalisták nem bírnák elviselni, ha a gyerekek időben megtanulnák a beleegyezéses szex és a fogamzásgátlás mibenlétét. Hogy nincs itt semmi látnivaló, csak középkori elveket valló erőszakos terroristák szokás szerint tudatlanságra ítélnék a felcseperedő leányokat.
Csakhogy amennyiben pusztán erről lenne szó, az azt jelentené, hogy Vallónia és Brüsszel iskoláiban egészen 2023 szeptemberéig semmiféle felvilágosítás nem zajlott, egyetlen szó sem esett családtervezésről se, nemhogy szexuális irányultságokról és nemi identitásokról
– amiből egyenesen következne, hogy évekig egy olyan város kellős közepén ült az a sok eurokrata, ahol gyakorlatilag tabu volt az iskolákban a „szex” szó, de ezt mégse érezték tematizálandó problémának, szemben azzal, hogy 1350 kilométerrel arrébb szabad-e kiskorúak számára népszerűsíteni a nemváltást vagy sem.
Valójában azonban szexuális nevelés elvileg már az 1980-as évek óta zajlik a belga iskolákban is, kifejezetten a nemkívánt terhességek és a betegségek megelőzésének céljával, ami továbbfejlesztve „kapcsolati, érzelmi és szexuális életre való nevelés” címén fut 2012 óta, anélkül, hogy bármely siíta anyuka gyújtogatásba fogott volna. Érezzük tehát, hogy konkrétan a most szeptembertől bevezetett új, egységes útmutató verhette ki a biztosítékot –
úgyhogy lássuk, mik is rejlenek abban a 303 oldalas dokumentumban, amelynek már a terjedelméből sejthetjük, hogy a szűk értelemben vett felvilágosításon túl settenkedett bele ez-az.
Rendben, talán túlérzékenység fennakadni azon, hogy az 5–8 éveseknek el kell magyarázniuk a saját szavaikkal, hogy egy „család” (mármint egy magát családként definiáló felnőtt életközösség) dönthet úgy is, hogy akar gyereket és úgy is, hogy nem – azaz a kisdiák a betűvetéssel egyidejűleg ismerkedik meg a „tudatos gyermektelenség” üdvös opciójával.
De legalább hall a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatáról is, ha már ez a XXI. században az EU fővárosában potenciális veszély.
Ezen túlmenően azonban ugyanezen kicsiknek meg kell tanulniuk, hogy a nemi identitásuk eltérhet és ingadozhat a biológiai nemükhöz képest; hogy aztán 9–11 év között következhessen a cisz- és a transznemű, a nembináris, az agender és a genderfluid identitások megkülönböztetése és a nemi normák szabad megkérdőjelezése,
továbbá kritikus szemléletmód kialakítása a „normatív nyomással” szemben.
Aki ezen a ponton felkiált, hogy „hát az interszexfóbiáról nem is fognak hallani a belga tízévesek?”, azt meg kell hogy nyugtassam: de. A 9 és 11 éves kor között tárgyalandó fogalmak között szerepel továbbá a bifóbia és az „ace-fóbia” (ne ostorozza magát senki a műveletlenségéért, utóbbihoz még az útmutató is lábjegyzetet fűzött: az aszexuálisokkal szembeni diszkriminációt jelenti);
mire hatodikosok lesznek, a nebulóknak készségszinten kell tudniuk mondani példákat arra, amikor valaki interszexfób vagy ace-fób. (Gyerünk, Ahmedka, menni fog!)
Érdekesség egyébként, hogy a teljes kerettantervben (5 és 18+ éves kor között) hatszor fordul elő az aszexualitás, ezzel szemben kettőször a meddőség és nulla alkalommal a promiszkuitás; 44 alkalommal az „LMB(TQI)A+”, míg csupán 28-szor a „nő(k)” és a „lány(ok)” együttvéve (többnyire csillaggal ellátva, azaz beleértve a magukat nőnek érzőket is) – mindenki kedvére eldöntheti, hogy ezek az arányok mennyiben képezik le a társadalmi valóságot és mennyiben szolgálják a felnövekvő lányok javát. Bár a nők így is túl vannak kényeztetve: a „férfi/fiú” szó ötször kerül elő, míg a „transznemű” tizenkétszer.
Része továbbá a tananyagnak, hogy a kisdiákok legkésőbb ötödik végére ismerjenek pozitív LMBTQIA+ szerepmodelleket Belgiumból és a világból, napjainkból és a történelemből, és el tudják magyarázni, miért tekinthetők ők pozitív mintáknak.
A dokumentum ki is fejti, minderre azért van szükség, mert „a 9–10 éves gyerekek nagyon befolyásolhatók a nemi sztereotípiák tekintetében” – kérdés, hogy akkor miért nem szerepel a tananyagban néhány konkrét atomfizikus néni és óvóbácsi mint pozitív szerepmodell megismerése is. Mindenesetre ugyanennek a korosztálynak tisztában kéne lennie a „pánszexuális” fogalmával is – a negyedikesek szövegértését vizsgáló legutóbbi PIRLS-felmérésben (ahol a magyar gyerekek a dánokhoz és a norvégokhoz hasonlóan 539 pontot értek el) a vallon diákok 494 ponttal Törökország és Grúzia között végeztek, tehát pont időszerű, hogy a „pánszexuális” szót silabizálják.
Aztán ha ez megvan, fel kell ismerniük és meg kell kérdőjelezniük a társadalom „heteronormatív” voltát, és érezniük kell, hogy szabadon megkérdőjelezhetik saját szexuális irányultságukat is.
El kell tudniuk továbbá magyarázni, hogy mi a pornó, és ismerniük kell, milyen kliséket közvetít
– a magyarázat szerint azért, mert 8–12 éves kor között a tanulókat már egyre inkább befolyásolja a média, és ezért meg kell tanítani őket a látottak megfelelő értelmezésére. Ami logikusan hangzana, ha nem fordulna fel tőle a gyomor – ahelyett, hogy a szerencsétlen kisiskolást nem tesszük ki (akár okostelefon-vásárlással) annak, hogy pornófelvételeket nézzen, inkább egy kötelező iskolai foglalkozás keretében még azt a szűk kisebbséget is zaklatjuk a témával, amely addig csak Tintint és Asterixet fogyasztott.
Az nem érv, hogy „de úgyis találkozik vele” – ha 2023-ban nem tart ott a nyugati ember, hogy az alsó tagozatos gyerekeit megvédje egy olyan tartalomtól, amely nem az égből hullik alá és nem a focipálya műfüvéből sarjad ki a délutáni meccs alatt váratlanul, akkor pláne szürreális, ha akár csak egy pillanatra is eszébe jut a nagykorú bi- és pánszexuálisokért aggódni.
És akkor még csak most fordulunk rá a 12–14 évesek tanulnivalójára: nekik ismerniük kell a „Planned Parenthood által meghatározott” szexuális jogokat (az ENSZ már a múlté, most már amerikai abortuszklinikák jelentik az iránytűt),
meg kell tudniuk határozni olyan szituációkat, amelyek kérdéseket vethetnek fel a szexuális irányultságukat illetően, tudatosítaniuk kell, hogy a transzneműeknek lehetőségük van „tranzícióra” annak érdekében, hogy jól érezzék magukat a bőrükben (a potencális önbecsapás lehetősége és a „detranzíció” fogalma se itt, se a későbbi években nem kerül elő), ezenkívül megismerik, miként fejlődött a belga jogrendszer az LMBTQIA+ jogok terén és melyek voltak a vonatkozó mérföldkövek Európában és a világban.
Ők már ügyes hetedikesek, így meg kellene tudniuk különböztetni a pornó különböző típusait (feminista pornó, homoszexuális pornó), mármint az útmutatás szerint „elméletben”;
az mondjuk nem világos, hogy a „milyen különbségek vannak a valós élet és a pornó között az orgazmusok, a hangeffektek és a pozitúrák tekintetében” kérdésre (210. oldal) milyen elméleti választ ad egy 13 éves, különösen annak fényében, hogy az oktatási miniszter szerint nem fogják a gyerekeket „szexuális aktusokra tanítani” – de valóban, az útmutató mindössze a pornó „előnyeinek és hátrányainak” elemzését javasolja.
Azaz arrafele úgy gondolják, többes számú előnye van annak, ha egy kiskamasz pornón szocializálódik.
Mindezek fényében (hozzátéve még, hogy a 66 oldalas magyar „családi életre nevelés” tananyagba a felvilágosítás mellé belefért a szeretetnyelvek és a veszteségfeldolgozás témája, a 303 oldalas belga sillabuszba nem) minimum naivitásnak tűnik azzal érvelni, hogy az LMBT-propaganda huszadrangú dolog, sokkal nagyobb baj például a pornó terjedése és a sok pszichés betegség – lám, ahol kellően érettnek találják a gyerekeket az LMBT-tartalom befogadására, ott előbb-utóbb a pornóelemzés se marad el, és ott
simán tanítanak olyat is a 12–14 éveseknek, hogy a szexting (azaz az erotikus tartalmú fotók küldözgetése) „nem problematikus gyakorlat, ha egyetértésben, tiszteletteljesen és a másikban megbízva csinálják” (és akkor itt képzeljünk magunk elé egy fülig szerelmes 13 éves csitrit).
Ami egyébként már a finomított verzió: a tavalyi tervezet szerint a 9–11 éveseknek (!!) tanították volna, hogy a meztelen képek bizalmon és beleegyezésen alapuló megosztása örömforrás lehet.
Lám, érdemes volt tiltakozni.
Már csak azért is, mert ha nem ébred időben a decens kultúrkeresztény, akkor a radikális muszlim apukában pattan el a húr.
(A nyitókép illusztráció.
A 28. Budapest Pride résztvevői a Városligetben 2023. július 15-én;
MTI/Kovács Tamás)
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget. Francesca Rivafinoli írása.
A Reakció legújabb adásában Kacsoh Dániel vendége Balatoni Katalin miniszterelnöki biztos volt.
Fegyir Sándor egyetlen megoldást lát, ami betemethetné a két nemzet közötti árkot.
Az állam ingyenesen és sok esetben jelenléti formában biztosítja a tartalmi megújító képzések igen nagy választékát. Nánay Mihály írása.
A Tisza Párt titkos programjának az elemei 2014 óta megtalálhatóak a baloldali pártok programjaiban.
Az idei gyengélkedés után jövőre már elkezdődhet a gazdaság újbóli fellendülése. Az Equilor Befektetési Zrt. csütörtöki sajtóeseményén mutatták be a legfrissebb előrejelzéseket, amely fordulatot hozhat a hazai teljesítményben.
