Íme a „fényes” Nyugat: Belgiumban már feminista és homoszexuális pornófilmekről (!) is tanulniuk kell a 12-13 éves diákoknak

Bejárta a sajtót a hír: úgynevezett „vallásos szülők” tiltakozásba kezdtek Belgiumban, több iskola gyújtogatás célpontjává vált, mert be akarják vezetni az iskolákban a „szexuális felvilágosítást” – lehet jókat cöccögni, hogy ezek a fundamentalisták nem bírnák elviselni, ha a gyerekek időben megtanulnák a beleegyezéses szex és a fogamzásgátlás mibenlétét. Hogy nincs itt semmi látnivaló, csak középkori elveket valló erőszakos terroristák szokás szerint tudatlanságra ítélnék a felcseperedő leányokat.

– amiből egyenesen következne, hogy évekig egy olyan város kellős közepén ült az a sok eurokrata, ahol gyakorlatilag tabu volt az iskolákban a „szex” szó, de ezt mégse érezték tematizálandó problémának, szemben azzal, hogy 1350 kilométerrel arrébb szabad-e kiskorúak számára népszerűsíteni a nemváltást vagy sem.

Valójában azonban szexuális nevelés elvileg már az 1980-as évek óta zajlik a belga iskolákban is, kifejezetten a nemkívánt terhességek és a betegségek megelőzésének céljával, ami továbbfejlesztve „kapcsolati, érzelmi és szexuális életre való nevelés” címén fut 2012 óta, anélkül, hogy bármely siíta anyuka gyújtogatásba fogott volna. Érezzük tehát, hogy konkrétan a most szeptembertől bevezetett új, egységes útmutató verhette ki a biztosítékot –

Rendben, talán túlérzékenység fennakadni azon, hogy az 5–8 éveseknek el kell magyarázniuk a saját szavaikkal, hogy egy „család” (mármint egy magát családként definiáló felnőtt életközösség) dönthet úgy is, hogy akar gyereket és úgy is, hogy nem – azaz a kisdiák a betűvetéssel egyidejűleg ismerkedik meg a „tudatos gyermektelenség” üdvös opciójával.

Ezen túlmenően azonban ugyanezen kicsiknek meg kell tanulniuk, hogy a nemi identitásuk eltérhet és ingadozhat a biológiai nemükhöz képest; hogy aztán 9–11 év között következhessen a cisz- és a transznemű, a nembináris, az agender és a genderfluid identitások megkülönböztetése és a nemi normák szabad megkérdőjelezése,

Aki ezen a ponton felkiált, hogy „hát az interszexfóbiáról nem is fognak hallani a belga tízévesek?”, azt meg kell hogy nyugtassam: de. A 9 és 11 éves kor között tárgyalandó fogalmak között szerepel továbbá a bifóbia és az „ace-fóbia” (ne ostorozza magát senki a műveletlenségéért, utóbbihoz még az útmutató is lábjegyzetet fűzött: az aszexuálisokkal szembeni diszkriminációt jelenti);

Érdekesség egyébként, hogy a teljes kerettantervben (5 és 18+ éves kor között) hatszor fordul elő az aszexualitás, ezzel szemben kettőször a meddőség és nulla alkalommal a promiszkuitás; 44 alkalommal az „LMB(TQI)A+”, míg csupán 28-szor a „nő(k)” és a „lány(ok)” együttvéve (többnyire csillaggal ellátva, azaz beleértve a magukat nőnek érzőket is) – mindenki kedvére eldöntheti, hogy ezek az arányok mennyiben képezik le a társadalmi valóságot és mennyiben szolgálják a felnövekvő lányok javát. Bár a nők így is túl vannak kényeztetve: a „férfi/fiú” szó ötször kerül elő, míg a „transznemű” tizenkétszer.

A dokumentum ki is fejti, minderre azért van szükség, mert „a 9–10 éves gyerekek nagyon befolyásolhatók a nemi sztereotípiák tekintetében” – kérdés, hogy akkor miért nem szerepel a tananyagban néhány konkrét atomfizikus néni és óvóbácsi mint pozitív szerepmodell megismerése is. Mindenesetre ugyanennek a korosztálynak tisztában kéne lennie a „pánszexuális” fogalmával is – a negyedikesek szövegértését vizsgáló legutóbbi PIRLS-felmérésben (ahol a magyar gyerekek a dánokhoz és a norvégokhoz hasonlóan 539 pontot értek el) a vallon diákok 494 ponttal Törökország és Grúzia között végeztek, tehát pont időszerű, hogy a „pánszexuális” szót silabizálják.

Aztán ha ez megvan, fel kell ismerniük és meg kell kérdőjelezniük a társadalom „heteronormatív” voltát, és érezniük kell, hogy szabadon megkérdőjelezhetik saját szexuális irányultságukat is.

– a magyarázat szerint azért, mert 8–12 éves kor között a tanulókat már egyre inkább befolyásolja a média, és ezért meg kell tanítani őket a látottak megfelelő értelmezésére. Ami logikusan hangzana, ha nem fordulna fel tőle a gyomor – ahelyett, hogy a szerencsétlen kisiskolást nem tesszük ki (akár okostelefon-vásárlással) annak, hogy pornófelvételeket nézzen, inkább egy kötelező iskolai foglalkozás keretében még azt a szűk kisebbséget is zaklatjuk a témával, amely addig csak Tintint és Asterixet fogyasztott.

Az nem érv, hogy „de úgyis találkozik vele” – ha 2023-ban nem tart ott a nyugati ember, hogy az alsó tagozatos gyerekeit megvédje egy olyan tartalomtól, amely nem az égből hullik alá és nem a focipálya műfüvéből sarjad ki a délutáni meccs alatt váratlanul, akkor pláne szürreális, ha akár csak egy pillanatra is eszébe jut a nagykorú bi- és pánszexuálisokért aggódni.

meg kell tudniuk határozni olyan szituációkat, amelyek kérdéseket vethetnek fel a szexuális irányultságukat illetően, tudatosítaniuk kell, hogy a transzneműeknek lehetőségük van „tranzícióra” annak érdekében, hogy jól érezzék magukat a bőrükben (a potencális önbecsapás lehetősége és a „detranzíció” fogalma se itt, se a későbbi években nem kerül elő), ezenkívül megismerik, miként fejlődött a belga jogrendszer az LMBTQIA+ jogok terén és melyek voltak a vonatkozó mérföldkövek Európában és a világban.

az mondjuk nem világos, hogy a „milyen különbségek vannak a valós élet és a pornó között az orgazmusok, a hangeffektek és a pozitúrák tekintetében” kérdésre (210. oldal) milyen elméleti választ ad egy 13 éves, különösen annak fényében, hogy az oktatási miniszter szerint nem fogják a gyerekeket „szexuális aktusokra tanítani” – de valóban, az útmutató mindössze a pornó „előnyeinek és hátrányainak” elemzését javasolja.

Mindezek fényében (hozzátéve még, hogy a 66 oldalas magyar „családi életre nevelés” tananyagba a felvilágosítás mellé belefért a szeretetnyelvek és a veszteségfeldolgozás témája, a 303 oldalas belga sillabuszba nem) minimum naivitásnak tűnik azzal érvelni, hogy az LMBT-propaganda huszadrangú dolog, sokkal nagyobb baj például a pornó terjedése és a sok pszichés betegség – lám, ahol kellően érettnek találják a gyerekeket az LMBT-tartalom befogadására, ott előbb-utóbb a pornóelemzés se marad el, és ott

Ami egyébként már a finomított verzió: a tavalyi tervezet szerint a 9–11 éveseknek (!!) tanították volna, hogy a meztelen képek bizalmon és beleegyezésen alapuló megosztása örömforrás lehet.

Lám, érdemes volt tiltakozni.

Már csak azért is, mert ha nem ébred időben a decens kultúrkeresztény, akkor a radikális muszlim apukában pattan el a húr.

(A nyitókép illusztráció.
A 28. Budapest Pride résztvevői a Városligetben 2023. július 15-én;
MTI/Kovács Tamás)