Migránsoktól az orosz zsoldosokig: tartós a káosz Líbiában
Líbiában már nemcsak a nyugat és a kelet harcol egymással, hanem a kormányon belül is egyre több a töréspont – ráadásul az ország nemzetközi érdekek játszótere lett.
Több mint egy évtized telt el az arab tavasz kitörése óta. A Közel-Kelet és Észak-Afrika problémái nem 2010-ben kezdődtek, de az eseménysor hozzájárult a jelenlegi instabil helyzethez. A várva várt demokratikus korszak helyett polgárháborúk, gazdasági nehézségek és újabb elnyomó autoriter vezetők jöttek.
2010 decemberében tüntetések törtek ki Tunéziában, amelyek elindították az úgynevezett arab tavaszt. Az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten végigsöprő tüntetéshullámok helyenként forradalmakba és polgárháborúkba csaptak át. A tömegek haragja több diktátort elűzött: volt, ahol helyreállt a rend; és volt, ahol azóta is káosz uralkodik.
Az arab tavasz után nem jött el a demokratikus aranykor,
és az elnyomó diktátorok helyét sok helyen elnyomó hadurak vették át. A régió stabilabb szereplői közül többen gazdasági összeomlás szélén állnak, és kiújult az izraeli-palesztin konfliktus is, amely félő, hogy egy regionális háborúvá nőhet. Mindeközben az észak-afrikai országok növekvő problémái kihathatnak Európára is.
A cikkben az arab tavasz három fontos szereplőjét vesszük górcső alá: Tunéziát, ahol minden elkezdődött; Egyiptomot, mint a régió egyik legfontosabb szereplőjét; és végül Szíriát, amely talán a leginkább megsínylette az elmúlt évtizedet.
Ezt is ajánljuk a témában
Líbiában már nemcsak a nyugat és a kelet harcol egymással, hanem a kormányon belül is egyre több a töréspont – ráadásul az ország nemzetközi érdekek játszótere lett.
Tunéziában 2010 december 17-én
felgyújtotta magát egy gyümölcsárus, miután a rendőrség elkobozta a taligát, amelyről illegálisan árult.
Az esetet követően tüntetések robbantak ki országszerte. Ahogy közvetlenül az események idején a Magyar Külügyi Intézet elemzésében Tüske László és N. Rózsa Erzsébet megírta: „A tüntetők a megélhetési költségek drasztikus megemelkedése, az országot irányító, szűk hatalmi elit korrupciója, valamint a szólás- és sajtószabadság korlátozása ellen demonstráltak”. A szerzők leírták, hogy Ben Ali elnök, Tunézia kemény kezű vezetője egy viszonylag stabil országot vezetett, éppen ezért a világot meglepték a tömegtüntetések.
Bel Ali elnök megbuktatása után nehezen ment a politikai átállás, de a Brookings Institute elemzése leírja: a nehézségek után az ország vezetése sikeresen elfogadott egy új alkotmányt, és 2014-ben és 2019-ben is választást tartottak. Azonban a demokratikus átállási kísérlet egyik hátulütője volt, hogy nem történt gazdasági áttörés, ezért a lakosság egyre elégedetlenebb, és egyre többen éreznek nosztalgiát Ben Ali elnök uralma iránt.
A Carnegie Endowment for International Peace oldalán megjelent elemzés szerint a korrupciót sem sikerült maradéktalanul felszámolni. Ráadásul a nagy demokrácia-kísérlet szétesni látszik, miután Kaisz Szaíd elnök 2021-ben feloszlatta a parlamentet, és gyakorlatilag magához ragadta a hatalmat. Azonban, ahogy az Euronews beszámolt róla: Európa csak óvatosan meri elítélni Szaídot, mert fél attól, hogy
instabilitást kockáztat egy olyan országban, amely kulcsszerepet játszik az illegális migráció megállításában.
Az arab tavasz egyik negatív következménye az Európa felé áramló hatalmas menekülthullám volt. Az elmúlt években Tunézia viszonylag együttműködő volt az EU-val a migráció kérdésben, és aláírt egy megegyezést, amely alapján 105 millió eurós támogatást kapna arra, hogy küzdjön az illegális bevándorlás ellen, valamint további támogatásokat a gazdasága serkentésére. Azonban az elmúlt hónapokban a kapcsolat megromlott, és októberben a tunéziai elnök elutasított egy nagyobb támogatást. A tunéziai vezetésnek ugyanis nem tetszett, hogy az EU tisztviselői aggódtak az ország demokratikus állapotáért.
Ezt is ajánljuk a témában
Hiába van súlyos gazdasági helyzetben Tunézia, mégsem fogadta el a Valutaalap szokásos gyámkodását. Nem hajlandó további megszorító intézkedéseket hozni, inkább lázasan keresi azokat a nemzetközi partnereket, amelyek valódi segítséget tudnak nyújtani.
Egyiptom Észak-Afrika legnagyobb gazdasága és évtizedek (pontosabban: évezredek) óta a régió egyik legbefolyásosabb szereplője.
Az arab tavasz elsöpörte Hoszni Mubárak harminc éve tartó uralmát,
azonban itt sem jött el a demokratikus aranykor. A 2012-es választásokon az egyiptomiak az iszlamista Muszlim Testvériség pártját választották meg. A megválasztott elnök Muhammad Morszi lett, akinek elnöksége nem tartott sokáig, antidemokratikus lépései nyomán újabb tüntetések törtek ki. Végül a hadsereg Abd el-Fattáh esz-Szíszi vezetésével magához ragadta a hatalmat. Szíszi tábornok 2014 óta az ország elnöke.
Az egyiptomi események már sokadszor illusztrálták: a szabad választás nem elég ahhoz, hogy valóban meggyökerezzen a demokrácia. A nyugati világ és különösen az Egyesült Államok partnernek tekinti Egyiptomot, Trump hírhedten a „kedvenc diktátorának” nevezte az egyiptomi elnököt. A Cato Institute elemzése szerint az amerikai politikusok közül sokan azt az álláspontot képviselik, hogy a Közel-Keleten a legstabilabb politikai berendezkedés autoriter jellegű. Ez a nézet háttérbe szorult az arab tavasz alatt, azonban látva a jemeni és a líbiai eseményeket, sokan úgy ítélték meg:
nem biztos, hogy kifizetődő megbuktatni egy erős kezű vezetőt.
Ahogy a Mandiner korábban megírta: Egyiptom komoly gazdasági nehézségekkel küzd „régóta fennálló strukturális problémák, a Covid-19-világjárvány, valamint Oroszország ukrajnai inváziójának következményei miatt. Emellett az arab országot egyre nagyobb kihívások elé állítja az éghajlatváltozás, valamint a népességnövekedés is, mely utóbbi jelenség hátráltatja a fiskális és gazdasági problémákból való kilábalást.”
Egyes elemzők szerint a növekvő államadósság hatalmas terhe alatt nyögő egyiptomi gazdaságnak csodára van szüksége, különösen most, hogy a szomszédjában háború robbant ki a Hamász október 7-ei mészárlását követően. A Bloomberg egyik elemzője szerint azonban a háború lehetőség lehet Egyiptom számára, hogy támogatást nyerjen és kilábaljon a gazdasági gödörből.
Kapcsolódó vélemény
Adósságspirál, extrém népességnövekedés és megaprojektek: az évente több mint egymillió fővel gyarapodó Nílus-völgyi országban egymásba érnek a válságjelenségek.
Az arab tavasz sehol sem járt olyan súlyos következményekkel, mint Szíriában. A tüntetésekre az Aszad-kormány véres választ adott, amelyet követően 2012-ben polgárháború robbant ki. Több, mint 12 millió embernek kellett elhagynia az otthonát és százezrek haltak meg. A háború elhúzódása miatt az egykor viszonylag stabil állam teljesen összeomlott.
Aszad ugyan megtartotta a hatalmát, de csak a romokon uralkodhat.
Jelenleg Szíria egyik legfontosabb bevétele a drogkereskedelemből származik, az ország egy kis része még mindig a lázadó csoportok kezén van, és jelentősen megnőtt az országban az iráni befolyás. Irán volt az, amely gyakorlatilag megmentette Aszadot.
Az instabil helyzet ellenére 2023 fordulópont volt az ország számára.
Az Arab Liga 12 év után idén visszafogadta Szíriát a tagjai közé.
A Wilson Center elemzése szerint ennek részben az az oka, hogy Szíria elszigetelése egyszerűen nem működött. A februári földrengés pusztítása után pedig a teljesen izolált országba túl nehéz volt eljuttatni a segítséget, így részben ez is indokolta a rehabilitációt. Ráadásul a régió országai számára jelentős tehert jelent a szíriai menekültek ellátása, és sokan abban reménykednek, hogy ha sikerülne részlegesen stabilizálni az országot, akkor a menekültek egy része hazatérhetne. Egy teljesen izolált Szíriára nehéz nyomást helyezni a drogkereskedelemmel kapcsolatban is.
A Hamász és Izrael közötti háború Szíriát is érinti. A zsidó állam az elmúlt években rendszeresen bombázott iráni célpontokat Szíriában, és ez a háború alatt is folytatódott. A konfliktus kezdete óta Szíriából több rakétát is kilőttek Izraelre, azonban ezek a Golán-fennsík nem lakott területeire zuhantak.
Aszad rehabilitációja odáig ment az arab világban, hogy a szíriai elnök részt vett az izraeli háborúval kapcsolatos Rijádban tartott konferencián:
beszédet tartott, amelyben „barbársággal” vádolta Izraelt,
amelynek iróniájára többen rámutattak. „Aszadnak a rijádi találkozókon a gázai helyzetről elmondott beszéde elnyerheti a világ legképmutatóbb pillanatának járó díjat” – mondta a DW-nek Celine Kassem, a washingtoni székhelyű Force aktivistája.
Aszad visszatérése az Arab Ligába nem jelenti azt, hogy Szíriában stabilizálódott volna a helyzet. A polgárháború befagyott konfliktussá vált, az ország újjáépítésre vár, miközben még mindig nem hallgattak el végleg a fegyverek a városaiban.
Nyitókép: szíriai gyerekek egy menekülttáborban/ Bakr ALKASEM / AFP/
Ezt is ajánljuk a témában
Az illegális captagon gyártása létfontosságú bevételi forrást jelent az Aszad-rezsim számára. Elemzők aggódnak, hogy a szíriai vezetés szintet léphet, és átállhat a metamfetamin gyártására.