Líbiában már nemcsak a nyugat és a kelet harcol egymással, hanem a kormányon belül is egyre több a töréspont – ráadásul az ország nemzetközi érdekek játszótere lett.
Amióta 2011-ben a NATO beavatkozott a líbiai polgárháborúba, az észak-afrikai országban a káosz az úr.
Egy keménykezű és kegyetlen vezető eltávolítása olyan űrt hozott létre, „amelyet fegyveres milíciák, külföldi zsoldosok, iszlamista szélsőségesek, emberkereskedők, valamint regionális és nemzetközi hatalmak milíciái töltenek be, akik az észak-afrikai országot a régió legnagyobb instabilitás- és káosz-exportőrévé tették” – írja Colum Lynch a Foreign Policy oldalán.
Hamar szertefoszlott a nyugati álom, ami Kaddáfi helyére egy demokratikus vezetőt képzelt:
2014-ben újabb polgárháború tört ki, és az ország azóta is megosztott.
Líbia ma gyakorlatilag két részből áll: van egy ideiglenes, nemzetközileg elismert kormány Tripoliban és van egy másik kormány keleten. A Líbia nyugati részét uraló kormány miniszterelnöke Abdulhamid Dbeibeh, míg keleten Halífa Haftár tábornok, a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője az úr. A keleti rész is kinevezett 2022-ben egy miniszterelnököt, akit azóta fel is függesztett. Bár 2020-ban tűzszünetet kötött a két rivális fél, de azóta is voltak kisebb összecsapások.
S ha mindez nem lenne elég:
külföldi hatalmak versengenek azért, minél nagyobb befolyásra tegyenek szert az olajban gazdag országban.
Augusztus közepén két olyan csoport között törtek ki véres harcok, amelyek elvileg egy oldalon állnak. Az összecsapás a Különleges Elrettentő Erők (ar-Rada Erők) és a 444-es Brigád nevű milícia között történt, amelyek a tripoli-i székhelyű kormányzaton belül különböző szervek alá vannak rendelve – írja a Soufan Center. A harcok azután törtek ki: az ar-Rada Erők letartóztatták a 444-es Brigád egyik parancsnokát.
Az összecsapásokban 55-en haltak meg.
Az eset azt jelzi: egyre kevesebb az esély arra, hogy a közeljövőben sor kerüljön a már évek óta halogatott választásokra. „Az elnök- és parlamenti választásokat eredetileg 2021 decemberére tervezték, de elhalasztották a keleti és nyugati líbiai elit közötti nézeteltérések miatt, akik attól tartanak, hogy egy választási vereség aláásná presztízsüket, befolyásukat és a bevételi források feletti ellenőrzésüket” – olvasható a Soufan cikkében.
A líbiai ENSZ-misszió (UNSMIL) is aggodalmát fejezte ki az összecsapással kapcsolatban. „Minden félnek meg kell őriznie az elmúlt években elért biztonsági eredményeket, és a nézeteltéréseket párbeszéd útján kell rendezni” – olvasható a nyilatkozatukban.
Líbia stabilizálását az sem segíti, hogy több külföldi hatalom is érintett a két rivális vezetés közötti konfliktusban.
Ennek oka igen egyszerű: az olaj.
Amikor 2019-ben Haftár tábornok megkísérelte elfoglalni a nyugati részeket, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Oroszország támogatta őt ebben. Azonban a másik oldalnak szintén akadt támogatója, mégpedig Törökország, így Tripoli sikeresen visszaverte a támadást.
A hírek szerint Líbiában jelen van a Wagner-csoport is – írja a Council on Foreign Relations oldala. Őket is részben az olaj motiválja. Kérdés, mi lesz Prigozsin gépének lezuhanása után a magánhadsereg jövője Afrikában. A Soufan szerint
komoly esély van arra, hogy a Wagner továbbra is marad Afrikában,
ahol sok országnak tetszik Moszkva meghirdetett célja, a nyugat hegemóniájának a megtörése.
Oroszországnak hosszú múltja van Líbiával, amely a szovjet időkbe nyúlik vissza. Kaddáfi elmozdítása után Moszkva óvatosan manőverezett az országban – írja a Center for Strategic & International Studies elemzése. Több célja is lehet az orosz vezetésnek az észak-afrikai országgal. Moszkva egyrészt üzleti lehetőséget lát a líbiai energiaiparban. Másrészt Líbia földrajzi helyzete rendkívül előnyös tengeri és légi támaszpontok létrehozására. Ráadásul Putyin azért is szeretne befolyást Líbiában, mert ezzel nagyhatalmi szerepét erősítheti, sőt potenciálisan nyomást helyezhet Európára a migránsokkal.
De nem csak Oroszország próbál befolyást szerezni az országban.
Törökország elsősorban a nemzetközileg elismert kormányzattal próbál üzletelni.
Ez azonban szintén kiváltotta több ország haragját.
A tripoli székhelyű kormány tavaly megállapodást írt alá a törökökkel a partjainál folyó olaj- és gázkitermelés megkezdéséről. Azonban Görögország és Egyiptom vitatja Líbiával a tengeri határokat, ami bonyolítja a helyzetet – írja a Council on Foreign Relations elemzése.
Az Egyesült Államok 2014-ben bezárta líbiai nagykövetségét és azóta sem tért vissza. A Biden-adminisztráció sem mutat nagy érdeklődést az ország iránt.
Az elmúlt években Líbia lett az egyik fő célpontja azoknak, akik a Földközi-tengeren átszelve szeretnének Európába jönni. Bár vannak, akik akár Líbiában is maradnának, de az igazi cél Európa. Az országban 600 ezer olyan migráns tartózkodik, akik Fekete-Afrikából menekültek el. A különböző segélyszervezetek rendszeresen jelentik: Észak-Afrikában sokszor embertelenül bánnak az érkezőkkel.
A Joint Data Center adatai szerint a Líbiában tartókodó migránsok 97%-a férfi.
Az országban emberkereskedők tömege működik, akik Európa elérését ígérik az áldozataiknak.
Az elemzők gyakran rámutatnak, hogy Líbia stabilizálása a kulcs, ha Európa meg akarja akadályozni az újabb migrációs válságot. Sokan aggódnak, mi lesz, ha a jelenlegi helyzet tovább romlik.
A Száhel-övezet országainak állandó konfliktusai is aggodalomra adnak okot, hiszen
az onnan érkező menekültáradat Líbián keresztül indulhat meg Európa felé.
2022-ben több mint 100 ezer migráns érkezett Olaszországba a tengeren keresztül. A jelenlegi olasz kormányzat megpróbált keményebben fellépni a kérdésben, mint elődje.
„Az Európai Uniónak a migráció megállítására kellene elsősorban összpontosítania” – jelentette ki Giorgia Meloni olasz miniszterelnök júliusban Varsóban. A politikus szerint Európának meg kellene állítania az illegális bevándorlást. Azonban Meloni szerint az EU továbbra is csak az elosztásról tud vitázni.
Bár sokan verik a vészharangot, Líbia stabilizálása jelenleg ember feletti feladatnak tűnik. A tripoli kormányzaton belüli belharc pedig nem jó ómen a jövőre nézve. A Foreign Policy még 2022 végén idézte Abdoulaye Bathily-t, az ENSZ líbiai megbízottját, aki arra figyelmeztetett: „Líbiát a felosztás veszélye fenyegeti”. Azóta egy év telt el, és a helyzet csak tovább romlott.
Az is jelzi milyen törékeny a líbiai kormány helyzete, hogy nagyon könnyen kirobbannak zavargások az országban. A napokban azért vonultak utcára a lakosok, mert kiderült: augusztus közepén Najla Elmangoush líbiai külügyminiszter Olaszországban találkozott Eli Cohen izraeli külügyminiszterrel. A líbiai külügyminisztert hétfőn felfüggesztették, és most
a kormányzat azt állította, a találkozó „nem volt hivatalos” és „nem volt megtervezve”.
Ezt követően Abdulhamid Dbeibeh miniszterelnök ellátogatott a palesztin nagykövetségre, ahol megerősítette: nem áll szándékukban normalizálni a kapcsolatokat a zsidó állammal. Az izraeli diplomaták ugyanakkor azt állítják: a zsidó állam kezdeményezte a megbeszélést, ami le is volt egyeztetve. Elmangoush exminiszter végül Törökországba távozott a harag elől.
(Nyitókép: MTI/EPA/STR)
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
Mindezt Massachusettsben, amelynek kormányzója már korábban közölte, nem működik együtt Trumppal a kitoloncolásokban.
A reform 2025 májusától lép életbe.
„Szerintem Orbán tisztességes politikus, aki kiáll hazájáért és polgáraiért. Németországban nagyon kevés politikus csinál ilyet” – vallotta a német nyugdíjas.
a magasra emelkedett, gyermektelen politikus könnyedén lép túl mégoly súlyos eseteken is, hiszen nem nyomasztja az „akár az én gyerekemmel is történhetett volna” szorongató érzése. Király-Kiss Miklós írása.
Már a The Wall Street Journal is elismeri: teljesen más képet mutat a közbiztonság állapota Közép-Európában.
Az autósok ráadásul számos helyen nyári gumival indultak el.
Schiffer szerint egy „Mad Max”, ami az elmúlt három és fél évben zajlik Európában.
