Adósságspirál, extrém népességnövekedés és megaprojektek: az évente több mint egymillió fővel gyarapodó Nílus-völgyi országban egymásba érnek a válságjelenségek.
Írta: Tárik Meszár, a Migrációkutató Intézet kutatója
Az egyiptomi gazdaság az elmúlt néhány évben nehézségekkel küzd régóta fennálló strukturális problémák, a Covid-19-világjárvány, valamint Oroszország ukrajnai inváziójának következményei miatt. Emellett az arab országot egyre nagyobb kihívások elé állítja az éghajlatváltozás, valamint a népességnövekedés is, mely utóbbi jelenség hátráltatja a fiskális és gazdasági problémákból való kilábalást.
Mindezekre reagálva, hónapokig tartó tárgyalások után Egyiptom új megállapodást kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy 46 hónapra szóló, 3 milliárd dolláros kölcsön felvételéről. Az IMF-fel kötött megállapodás célja, hogy segítse az egyiptomi kormányt az ország gazdaságának stabilizálásában és szociális biztonsági hálójának megerősítésében. Ezzel összhangban
beleértve a rugalmas árfolyam elfogadását, az állami kiadások csökkentését és a magánszektor növekedésének ösztönzését. Azonban erősen kétséges, hogy ezen új irányelvek képesek lesznek-e varázsütésre megmenteni az afrikai arab ország gazdaságát és megoldani krónikus problémáit.
A megállapodás sikeressége attól is függ, hogy Egyiptom el tudja-e magát kötelezni egy átfogó reformprogram végrehajtása mellett a következő négy évben. Az Egyiptomi Központi Banknak több lépést is meg kellett tennie az elmúlt hónapban. Többek között rugalmas árfolyamot és 2%-os kamatemelést kellett végrehajtania, aminek következtében az egyiptomi font értéke nagyjából 14%-ot csökkent, rekordmélységbe zuhanva a dollárral szemben. Összességében az egyiptomi font 34%-ot veszített értékéből 2022 eleje óta, és a szakértők arra számítanak, hogy a következő hónapokban tovább fog gyengülni.
azonban az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a külső szervezetektől, például éppen az IMF-től felvett kölcsön nem fogja megoldani az ország problémáit, és nem javítja a szegénységtől és a lehetőségek hiányától szenvedő egyiptomiak millióinak életét.
Egyiptom problémái nem új keletűek. Sok esetben a különböző egyiptomi kormányok által az elmúlt hét évtizedben elfogadott fejlesztési politikákra és programokra vezethetők vissza.
egy centralizált stratégia révén az ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási és kereskedelmi szektorokon keresztül, rendkívül korlátozott mozgásteret biztosítva a magánszektor számára.
1970-et követően Anvar asz-Szádát azonban drasztikusan liberalizálta a gazdaságot, és célja a magánszektor növekedésének ösztönzése és a külföldiek Egyiptomba történő befektetéseinek növelése volt. Ezen törekvések azonban megszorító intézkedések bevezetését és az állami kiadások csökkentését jelentették, amely politika visszafelé sült el. Szádát kormánya 1977 januárjában megemelte az államilag támogatott kenyér árát, ami zavargásokhoz vezetett. A kormány azonnal visszalépett és felfüggesztette a kenyértámogatások csökkentését.
azonban a fiskális nehézségek miatt ő is megállapodásokat kötött az IMF-fel és más nemzetközi hitelezőkkel, hogy megmentse gazdasági terveit, ami negatív hatással volt az egyiptomi alsó- és középosztály helyzetére.
Brutális a népsűrűség a Nílus völgyében
A 2014 óta hatalmon lévő egyiptomi elnök, Abd al-Fattáh asz-Szíszi úgy döntött, hogy hitelfelvételre és megaprojektekre támaszkodva virágoztatja fel Egyiptomot. Ambiciózus projektjei finanszírozása érdekében – a múltbéli sémákat követve – regionális szövetségesekhez és nemzetközi pénzintézetekhez fordult, mint például az IMF és a Világbank. Szíszi a Muzulmán Testvériség a hatalomból való eltávolítása miatt komoly dollármilliárdokat kapott egyes gazdag, a mozgalommal szemben kritikus arab olajmonarchiáktól. A jelentések szerint Egyiptom körülbelül 17,4 milliárd dollár hosszú lejáratú betétet kapott az Öböl-menti arab hitelezőktől 2013 és 2016 között.
2016-ban a Szíszi-rezsim megkötötte első megállapodását az IMF-fel, hogy 12 milliárd dolláros hároméves hitelt kapjon. A megállapodás azonban arra kötelezte Egyiptomot, hogy jelentős gazdasági reformokat, nevezetesen megszorító intézkedéseket hajtson végre. 2016 novemberében
ami jelentős nehézségeket okozott a lakosság számára. Az egyiptomi font értéke pedig tovább csökkent az elmúlt hat évben, növelve a hétköznapi egyiptomiak millióinak szenvedését.
Ez utóbbi problémák enyhítésére az ország vezetése létrehozta a „Takaful és Karama” programot, hogy készpénzzel támogassa a szegény egyiptomi családokat. A kezdeményezés legfőbb célja, hogy a szegényebb rétegeket jövedelmi támogatásban részesítsék. A programból részesülő családok száma mára ötmillióra nőtt.
Hala asz-Szaíd tervezési és gazdaságfejlesztési miniszter hangsúlyozta, hogy a program finanszírozása évi 5,5 milliárd egyiptomi fontba kerül, és kézzelfogható változást hozott Egyiptom legkiszolgáltatottabb polgárainak életében. Hozzátette, hogy az elmúlt nyolc évben mintegy hétmilliárd dollárt, azaz 121 milliárd egyiptomi fontnak megfelelő összeget különítettek el erre a programra, ami hozzájárult ahhoz, hogy a kedvezményezettek száma a 2014-es 1,7 millió családról (azaz 6,4 millió egyénről) 2022-re 4,1 millió családra, azaz 17 millióra főre nőtt.
Az egyéneknek biztosított támogatások azonban nem feledtetik azt a tényt, hogy a hatalmas összegű adósságok a régió legnagyobb hitelfelvevőjévé tették Egyiptomot, és külső sokkoknak tették ki gazdaságát. Az sem elhanyagolható, hogy Egyiptom kölcsönbe vett pénzeszközeinek többségét
Az új város Kairótól 45 kilométerre keletre fekszik és a tervek szerint Egyiptom új közigazgatási és pénzügyi központja lesz, ahol a főbb kormányzati szervek, minisztériumok és külföldi nagykövetségek kapnak helyet. A 700 négyzetkilométeres összterületen 6,5 millió ember élne, és a kivitelezés végösszege eléri az 59 milliárd dollárt.
Az ellenzők szerint a már meglévő infrastruktúra fejlesztésébe kellene a forrásokat összpontosítani, és nem újabb, a gazdag rétegeket kiszolgáló vállalkozásra pazarolni. Ezzel szemben az egyiptomi szakértők azt közölték, hogy az új főváros figyelemre méltó gazdasági megtérülést fog produkálni.
Az ország statisztikai hivatala szerint
amivel a populáció meghaladta a 104 millió főt. Megdöbbentő adat, hogy 19 másodpercenként születik egy gyermek, ami napi 4525 születést jelent.
Egyiptom az arab világ legnépesebb országa, lakossága 2020 februárjában érte el a 100 millió főt, és ezt követően átlagosan 240 naponként egymillió fővel gyarapodik. A legutóbbi egymilliós növekedéshez azonban kevesebb idő kellett, mert a halálozások száma észrevehetően csökkenő tendenciát mutat, napi 1566-ra esett vissza az előző évben regisztrált napi 1858-hoz képest. A jelenlegi termékenységi ráta mellett Egyiptom lakossága 2050-ben eléri a 165 millió főt.
Abd al-Fattáh asz-Szíszi elnök korábban azt nyilatkozta, hogy a népesség gyors növekedése hátráltatja a nemzet haladását és a polgárok életének javítására irányuló kezdeményezéseket. A túlnépesedés terhet ró a nemzetgazdaságra, és számos társadalmi, környezeti és biztonsági kihívást generál.
amit hosszú távon az időközönként megkötött hitelmegállapodások sem segítenek. Láthattuk, hogy az afrikai arab ország hosszú múltra tekint vissza az IMF-fel és a Világbankkal való együttműködés tekintetében, de mindkét intézménnyel kapcsolatos tapasztalata kontraproduktívnak bizonyult, és nem vezetett a gazdasági és társadalmi feltételek jelentős javulásához. Valójában ezek a megállapodások növelték Egyiptom gazdasági sebezhetőségét és társadalmi-gazdasági problémáit. Emellett az egyéneket segítő programok jó irányt mutatnak, de a megaprojektekbe fektetett dollármilliárdok ellentmondásossá teszik a kormány hozzáállását.
Nyitófotó: Szíszi egyiptomi elnök a Szuezi-csatornánál (AHMED FUAD / EGYPTIAN PRESIDENCY / AFP)
Hunyadiék idején Európa gyengébb volt az iszlám birodalomnál, mégis szembe tudott szállni vele; ha a mai, sokkal erősebb Nyugat képtelen erre, magára vessen – vallja Raymond Ibrahim.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint hamis Nancy Faeser belügyminiszter hivatkozása.
Nem magyar találmány, hogy az illegális bevándorlókat buszokra rakják.
Esze ágába se volt elmenni a húsdarálóba.
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
