Kína és Tajvan konfliktusa, Észak- és Dél-Korea szembenállása, Japán és Amerika szövetsége s a többiek: Kelet-Ázsiában folyamatosan észnél kell lennie a nemzetközi politika alakítóinak.
Az elmúlt közel két év arról szólt, hogy mindenki azt várta, mikor ér véget az ukrajnai háború, vagy attól rettegett, mikor nő túl Ukrajna határain és veszélyezteti Európa többi országát. Arra a szakértőkön kívül nem sokan voltak felkészülve, hogy
ehelyett újabb fegyveres konfliktus robban ki a Közel-Kelet egyik puskaporos hordójában,
Izraelben és a Gázai övezetben, ahol azóta már szintén hónapok óta tart a háború az Izraeli Védelmi Erők (IDF) és a Hamász palesztin terrorszervezet között.
És ha mindez nem lenne elég, újabban a Távol-Keletről is nyugtalanító híreket hallunk. Hol a kínai katonák merészkednek túl közel Tajvan partjaihoz, hol Észak-Korea lő ki egy kisebb-nagyobb hatótávolságú rakétát Japán irányába. Lassan úgy tűnik, a helyzet mindenhol egyre csak fokozódik – de vajon mire számíthatunk a távol-keleti országok esetében?
Az az egy biztos, hogy a világon nincs olyan konfliktus, amelybe ne szólna bele vagy ne lenne érdekelt az Amerikai Egyesült Államok. Így van ez a két Korea, valamint Kína és Tajvan esetében is.
Az orosz–ukrán háború mellett az elmúlt egy évben Kína és Tajvan konfliktusáról hallhattunk a legtöbbet. A 2023-as évben a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army) több katonai légi- és tengeri gyakorlatot hajtott végre Tajvan partjaihoz közel, csak szeptember hónapban 225 bevetésük volt Tajvan légterében. A mozgósításra válaszul a tajvani hadsereg is gyakorlatozásokba kezdett, ezzel is jelezve, hogy készülnek egy esetleges kínai támadásra.
A két állam konfliktusa pont az országok egymás közötti viszonyának tisztázatlanságából adódik.
Tajvan egy sziget, amely 160 kilométerre délkeletre található Kínától. Tajvan – vagy más néven Kínai Köztársaság – hivatalosan a Kínai Népköztársaság része, nem önálló állam. Ugyanakkor gyakorlatilag úgy működik, mint egy független, önálló, demokratikus ország. Saját hadserege, pénzneme, gazdasága, diplomáciai tevékenysége és demokratikusan választott kormánya van.
A két Kína között akkor újultak ki a huszadik századra jellemző konfliktusok, amikor 2016-ban a tajvani választásokat a baloldali, függetlenségpárti Demokratikus Haladó Párt nyerte meg, élén Caj Jing-ven elnökkel. Később, 2020-ban ismét ez a párt nyerte a választásokat, és a konfliktus alakulásának szempontjából fontosak lesznek a 2024 januári választások, amikor kiderül, maradnak-e ők a hatalmon, vagy győz egy kevésbé függetlenségpárti erő.
Bár a választási eredmények hozhatnak a béke szempontjából pozitív változást, egyelőre úgy tűnik, eszkalálódik a konfliktus.
Hszi Csin-ping kínai elnök felszólította a Népi Felszabadító Hadsereget, hogy 2027-re álljon kész az offenzívára.
Ez persze nem jelenti azt, hogy 2027-ben Kína meg fogja támadni Tajvant, de egyértelműen erőt demonstrál.
Ugyanakkor nehéz előre megjósolni, mit hozna a háború, és Kína biztos jól jönne-e ki abból, ha megtámadja a szigetországot. Bár a két állam katonai ereje összehasonlíthatatlan (a kínai hadsereg 2 millió, a tajvani 169 ezer aktív katonával rendelkezik), gyakorlatilag kiszámíthatatlan, mi történne.
És akkor még szóba sem került az Egyesült Államok, amely egyértelműen kiáll Tajvan mellett. Bár az USA – ahogy a legtöbb ország – nem ismeri el Tajvan függetlenségét, és hivatalos álláspontja szerint az „egy Kína” elvet vallja,
Biden elnök többször is hangsúlyozta az elmúlt években, készek megvédeni Tajvant minden esetben.
Amerikának érdekében áll Tajvan különállásának fenntartása, hiszen az országgal folytatott kereskedelem – különösen a fegyverek terén – komoly bevételi forrásnak számít. Valamint Kína regionális térnyerése sem erősíti az USA pozícióját.
Mindezek alapján a szakértők szerint nehéz megmondani, számíthatunk-e kínai – tajvani háborúra a közeljövőben, de az biztos, hogy egy ilyen háború nem csak a két országot érintené.
A másik komoly feszültségforrás Észak-Korea katonai megerősödése.
A térség három másik nagy állama, Kína, Dél-Korea és Japán egy külügyminiszteri találkozón megegyeztek abban, hogy növelik az együttműködést a térség biztonságának megőrzése érdekében, jövőre pedig egy csúcstalálkozót tartanak, ahol a további intézkedésekről fognak tárgyalni, hogy megállítsák Észak-Korea erősödését.
A háromoldalú találkozóra egyébként azért is volt szükség, mert
Kína kezdte úgy érezni, egyre szorosabb az együttműködés Dél-Korea, Japán és az USA között,
amit veszélyesnek érzett saját hatalmi pozíciójára nézve. Kína emellett fenyegetésként is tekint a katonailag és gazdaságilag is egyre erősebb Dél-Koreára, és mindkét ország fenntartásokkal és kellő elővigyázatossággal közeledik a másikhoz.
Észak-Korea pedig valóban magasabb fokozatra kapcsolt. Év elején Kim Dzsongun bejelentette, hogy Dél-Koreát célzó nukleáris fegyverek tömeggyártásába kezdenek, valamint olyan ballisztikus rakétákéba, amelyek hatótávolsága az Egyesült Államokat is eléri.
Az észak-koreai vezető szeptemberben Oroszországba látogatott,
ahol Vlagyimir Putyinnal tárgyalt, és ellátogatott egy az ország keleti részén található fegyvergyárba is. A kommunista állam fegyveres támogatást is ígért Oroszországnak Moszkva támogatásáért cserébe.
November 21-én pedig kilőtték az űrbe első kémrakétájukat, amellyel állítólag az USA-ról is készítettek felvételeket. Ezt követően a két Korea kapcsolata tovább romlott, Dél-Korea felfüggesztette a két ország közötti 2018-as bizalmi megegyezés több pontját, Észak-Korea pedig válaszul bejelentette, megerősíti katonai védelmét a déli szomszédjával közös határon.
Gazdasági téren mind Kína, mind Dél-Korea, mind Japán jelentős tényezőnek számít világviszonylatban, és az elmúlt egy évben is sikerült erősíteni a pozíciójukat. Ugyanakkor az utóbbi időszakban folyamatosan kiújuló ellentétek komoly biztonsági kockázatot jelentenek nem csak a térségre, de a többi országra nézve is, tekintve, hogy a világ legfejlettebb gazdaságai közé tartoznak mindannyian.
Ráadásul az is biztos, hogy bárhol kitörne egy háború, Amerika is azonnal ott teremne, és a földrajzi közelség és a gazdasági kapcsolatok miatt Oroszország sem nézné sokáig tétlenül az eseményeket. Ezért gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy
a távol-keleti országok békéjének megőrzése minden ország szempontjából kardinális kérdés.
Nyitókép: Ahn Young-joon / POOL / AFP
Az Európai Bizottság elnöke bejelentette, Európa új gazdasági korszakra készül. A cél: megszabadulni Kína szorításától, mielőtt a ritkaföldfémek új fegyverré válnak a világpolitikai játszmában.
Első körben bizonytalanságot csökkent a megállapodás, de van itt még valami más is.
Óriási jelentőségű a világra nézve, hogy a gigászok felvázolták egy kereskedelmi megállapodás keretrendszerét.
Az amerikai elnök bízik abban, hogy jövő heti dél-koreai találkozóján kereskedelmi megállapodást köthet Hszi Csin-pinggel.
„Szeretném, ha Kína segítene Oroszország kapcsán” – mondta volt Donald Trump Hszi elnökkel való tárgyalása előtt. Én is szeretném, csak ahhoz bizalom kellene. Kohán Mátyás írása.
A BBC szerint az amerikai elnök az ukrajnai háború lezárásához remél támogatást Pekingből.
Valentyin Manko tagadta a vádakat, és azt állította, hogy a videóban látható térkép nem katonai, hanem „egy egyszerű Google Térkép”.
„Ebből is látszik, hogy valójában azzal van baja, hogy lelepleztük a nyugdíjcsökkentési terveiket” – fogalmazott Orbán Balázs.
