2023-ban is befelé mentünk a válságok sorába

Demkó Attila (MCC) Mandiner hetilapban megjelent évértékelő írásának első része

Ha a 2023-ban is erősödő nagy trendeket nézzük, az látszik, hogy inkább befelé mentünk a válságok sorába, mint kifelé belőlük. A háborúk mellett láttunk elképesztő természeti katasztrófákat. A líbiai árvíztragédiát együtt okozta az infrastruktúrának a 2011-es nyugati beavatkozás és a gyakorlatilag máig tartó polgárháború miatti elhanyagolása és a Mediterráneum keleti felét sújtó óriási vihar. A klímaváltozás számos jelét tapasztalhattuk az Amazonas-medencétől Görögországig, és mivel minden mindennel összefügg, ezek is hatással voltak világunk biztonságára. Az enyhe tél viszont segített az Európai Unió országainak átvészelni az orosz gázról való részleges leválást, az őszünk pedig rekordmeleg volt, ami megkönnyítette a 2023–2024-es télre való felkészülést. 

A szerencse azonban nem stratégia, és a nem is tart örökké.

2023-ban igazán nem dőlt el semmi a világban. Ez a patthelyzetek éve volt, senki nem merte borítani a sakktáblát, mindenki kivárt – okkal. 2024-ben több mint hetven választás lesz, a bolygó lakosságának nagyobbik fele, 4,2 milliárd ember járul urnák elé. Választ az USA és az Egyesült Királyság, választ Oroszország és Tajvan, választ India és az Európai Unió is. Az utóbbi választásnak, bármit képzelnek is magukról az Európai Parlamentben, nem lesznek globális konzekvenciái – igaz, az EU jövője szempontjából fontos. Az amerikai elnökválasztás viszont mindenkire hatással lesz. Vár Peking, vár Moszkva, mert annak fényében fog továbblépni, hogyan dönt az amerikai nép.

Nyugati csalódás

Az, hogy a Nyugat nemcsak kulturálisan, hanem geopolitikájában is utat tévesztett, már régóta látszik. Fizikailag csak most távozott el Henry Kissinger, a külpolitikából viszont már jóval korábban. Reálisabb, kevésbé provokatív és messianisztikus geopolitikával az ukrajnai háború és Oroszország beszorulása Kína alá minden valószínűség szerint elkerülhető lett volna – 

A Nyugatot hosszabb távon nem is annyira a háború, hanem Kína hatalmi potenciáljának növekedése aggaszthatja a 2023-as fejleményekben. Az Ukrajnára költött összeg az USA-nak nem nagy tétel, az átadott katonai segély sem az, talán a tüzérségi lőszer kivételével. De ez utóbbi esetében sem az anyagi oldal a döntő, hanem az, hogy hány év alatt lehet visszaépíteni a lecsökkent készletet úgy, hogy havonta még 30 ezer tüzérségi lőszert sem gyárt az ország. 

Az Egyesült Államok alapvetően megőrizte katonai ütőerejét, annyit adott, amennyivel nem ásta alá akcióképességét. Ez teljes mértékben érthető. Globális hatalomként nem egy „ügye” van, hanem sok potenciális viharra kell készülnie.

eleve kicsi és kevés eszközzel bíró hadseregei tovább gyengültek. Csehország nehézfegyverkészleteinek az egyharmadát, Norvégia, az Egyesült Királyság és Lengyelország az egynegyedét adta át vagy adta el Ukrajnának a háború kezdete óta. Németországnál ez a nehézfegyverek 20 százalékát érinti. Az EU legnagyobb hatalma némi habozás után Ukrajna második legnagyobb katonai támogatója lett 17 milliárd eurós segítséggel, de közben nagymértékben leszerelte magát, egy eleve megdöbbentően gyenge Bundeswehr gyengült még tovább. Nem csak eszközben – mert a német katonai hagyományokhoz való „progresszív” hozzáállás a morált sem segíti.

Persze lehet azzal érvelni, hogy az oroszok többet veszítettek. Igen, ez számszerűen igaz, de jóval nagyobb készletből és nagyobb termelési mutatók mellett. Az Európai Unió raktárai üresek, 

Az Európai Védelmi Alap kevesebb mint 900 millió eurót költött új fejlesztési projektekre, 2021 és 2027 közötti költségvetése nem egészen 8 milliárd euró. Ment még pár száz millió a lőszer- és rakétagyártás felgyorsítására. Mindez az orosz erőfeszítések töredéke, egyszerűen nem tétel az, amit az Európai Unió le tud gyártani. 

Ha az EU komolyan akarná venni a védelmet, megtehetné. De akkor sok olyan területre nem lehetne költeni, amely a kormányok jelentős részének fontos. Például a megrendült belső biztonság fenntartására. Ha valaki azt mondja ma, zavargás vagy merénylet Franciaországban, legfeljebb az a kérdés, melyik hónapról beszélünk. Sok-sok milliárd extra euróba került számos nyugat-európai országnak 2023-ban csak annak megakadályozása, hogy az utcán elszabaduljanak az indulatok.

Nem is sikerül leszállítani Ukrajnának a márciusban megígért egymillió tüzérségi lőszert – hiszen 

Közben Észak-Korea egymaga több mint egymillió lőszert adott el Oroszországnak, és Belarusz szállításai is hasonló nagyságrendűek lehettek. Ha az USA esetében óvatosságról beszélünk a fegyverszállítások terén, akkor az Európai Unió esetében impotenciáról. A kevésből keveset lehet adni.

Folytatjuk!

Nyitóképen: Gáza az októberben újrakezdődött háború elején (MTI/EPA/Mohamed Szaber)