2023-ban igazán nem dőlt el semmi a világban. Ez a patthelyzetek éve volt, senki nem merte borítani a sakktáblát, mindenki kivárt – okkal. 2024-ben több mint hetven választás lesz, a bolygó lakosságának nagyobbik fele, 4,2 milliárd ember járul urnák elé. Választ az USA és az Egyesült Királyság, választ Oroszország és Tajvan, választ India és az Európai Unió is. Az utóbbi választásnak, bármit képzelnek is magukról az Európai Parlamentben, nem lesznek globális konzekvenciái – igaz, az EU jövője szempontjából fontos. Az amerikai elnökválasztás viszont mindenkire hatással lesz. Vár Peking, vár Moszkva, mert annak fényében fog továbblépni, hogyan dönt az amerikai nép.
Nyugati csalódás
Az, hogy a Nyugat nemcsak kulturálisan, hanem geopolitikájában is utat tévesztett, már régóta látszik. Fizikailag csak most távozott el Henry Kissinger, a külpolitikából viszont már jóval korábban. Reálisabb, kevésbé provokatív és messianisztikus geopolitikával az ukrajnai háború és Oroszország beszorulása Kína alá minden valószínűség szerint elkerülhető lett volna –
bár ez nem menti fel Moszkvát a végső felelősség alól.
A Nyugatot hosszabb távon nem is annyira a háború, hanem Kína hatalmi potenciáljának növekedése aggaszthatja a 2023-as fejleményekben. Az Ukrajnára költött összeg az USA-nak nem nagy tétel, az átadott katonai segély sem az, talán a tüzérségi lőszer kivételével. De ez utóbbi esetében sem az anyagi oldal a döntő, hanem az, hogy hány év alatt lehet visszaépíteni a lecsökkent készletet úgy, hogy havonta még 30 ezer tüzérségi lőszert sem gyárt az ország.