Kínai közvetítéssel tavasszal váratlanul normalizálta kapcsolatait a Közel-Kelet két, egymással rivalizáló, egymásétól eltérő régiós jövőképpel bíró középhatalma, Irán és Szaúd-Arábia. Peking ezzel biztosította kőolaj-utánpótlását, de egyúttal bejelentkezett második biztonsági garantőrnek az eddig hegemón Egyesült Államok mellé.
Az izraeli háború idején Kína azt a „neutrális” diplomáciai megközelítést alkalmazza, amit az ukrajnai konfliktusnál is tett, a játszma pedig többdimenziós: üzen a kínai közönségnek, hogy a pekingi vezetés világhatalmi tényező lett, és üzen a „globális Dél” államainak, hogy az alakuló többpólusú világrendben a nyugati erők mellett ott van a keleti pólus, és van már vezető ereje is.