Magyarország továbbra is a magyaroké – Orbán Viktor válaszolt a parlamentben
Az azonnali kérdések óráján kérdezték a miniszterelnököt az Országgyűlésben.
De persze nem úgy működik. Ha tehát Izraelt nem zavarják Magyarország türk barátai, Belpest vajon miért feszeng miattuk?
Izraelt októberben megtámadta a Hamász nevű terrorszervezet, melyre válaszul – egyetlen lehetséges válaszul – a zsidó állam most igyekszik kifüstölni Gázából a terroristákat. Így látjuk ezt mi itt Nyugaton; mármint persze
a Nyugat azon részein, amelyekben az ilyen politika nem ütközik az arab polgártársak görbeszablyás rosszallásába.
És eszerint is politizálunk: igyekszünk elhárítani az Ukrajnával ellentétben önvédelemre képes Izrael önvédelme elől az akadályokat, legyenek azok nemzetközi szervezetek nyomásgyakorlási kísérletei vagy a csalafinta palesztin propaganda ügyesen válogatott képsorai.
A muszlim országok zömében meg nem így látják. Úgy látják, hogy Jeruzsálem és a Szentföld megannyi másik része most de facto a zsidók kezén van, holott nem őket illeti; s a terjeszkedő zsidó métely elveszi hittestvéreik elől az életteret.
Magyarország Izrael barátja – de emellett Törökország, Azerbajdzsán és a közép-ázsiai sztánok barátja is. Izrael viszont a harcoknak értelemszerűen nagyon más kimenetelét kívánja, mint a fent nevezettek. Itt tehát a magyar politikának vakvágányra kellene futnia, vissza kellene ütnie a türkménbasi-ölelgetésnek, egyszer s mindenkorra oldalt kellene választanunk:
zsidópártiak vagy muszlimpártiak vagyunk, s ennek pendantjaként Izrael ellenségei, vagy a türkök ellenségei?
Ahogy oldalt kellett volna választani az ukránpárt és az oroszpárt, Amerika pártja és Kína (kommunista) pártja közül is, ugye. Nincs itt már mozgástere az öncélú barátkozásnak.
Így látja ezt a HVG is, hojoj, de még mennyire:
Orbán megpróbálja eladni, hogy kiáll Izrael mellett, de közben a Hamászt dicsőítő Erdogannal parolázik“ – írják hüledezve,
miután a miniszterelnök Kazahsztán fővárosában, Asztanában találkozott török, azeri, kazah, kirgiz és üzbég kollégáival. Orbán és Erdoğan partnerségének most épp azért kellene véget érnie, mert a török elnök egy 82 százalékban muszlim ország bevallottan vallásos kormánypártjának vezetőjeként nem rohan szembe a saját népével az autópályán, és nem áll neki szapulni a Hamászt. Feltételezem, mindenki legőszintébb meglepetésére.
Eközben a helyzet az, hogy a magyar miniszterelnök épp ugyanazt a vonalat viszi – az uniós tagállamok erősen Izrael-párti kisebbségével, Csehországgal, Ausztriával és Horvátországgal együtt – az ENSZ-ben, amit a Türk Államok Szervezetében. Magyarország az ENSZ-ben leszavazta az azonnali gázai tűzszünetre felhívó határozatot, mert az
nem ítéli el a Hamász terrortámadását, összemossa a palesztinok által szedett civil túszokat az izraeliek által fogvatartott terroristákkal,
és nem erősíti meg az államok önvédelemhez való jogát.
Ezt is ajánljuk a témában
Az azonnali kérdések óráján kérdezték a miniszterelnököt az Országgyűlésben.
És mikor a türk államok fogadnak el pont ugyanilyen hiányosságoktól szenvedő deklarációt, melyben „az október 7-e óta folyó erőszak-eszkalációról”, a „gázai helyzet súlyos romlásáról” beszélnek, majd „elítélnek minden, civileket célzó támadást” és azonnali tűzszünetre szólítanak fel, Orbán Viktor ezt pont ugyanúgy nem írja alá. (Mellesleg azt sem, amikor ugyanezen nyilatkozatban „üdvözlik az Azerbajdzsáni Köztársaság szuverenitásának teljes helyreállítását”, azaz Hegyi-Karabah felszámolását.)
A szóban forgó deklaráció legalján ott van szépen a precíz keltezés: „Aláírták 2023. november 3-án Asztanában azeri, kazah, kirgiz, török és üzbég nyelveken Ilham Alijev, az Azerbajdzsáni Köztársaság elnöke, Kászim-Zsomart Tokajev, a Kazah Köztársaság elnöke, Szadir Zsaparov, a Kirgiz Köztársaság elnöke, Recep Tayyip Erdoğan, a Török Köztársaság elnöke, Savkat Mirzijojev, az Üzbég Köztársaság elnöke”.
A magyar miniszterelnök neve – nagyon helyesen – sehol.
Ami az ENSZ-ben nem jó, az nem jó a türköktől sem. Tiszta, világos politika.
Ezért jó, hogy Magyarország a Türk Államok Szervezetének megfigyelő státuszú tagja – így megtehetjük azt, hogy abban működünk együtt velük, amiben az a magyar érdeket szolgálja, olyan utcákba viszont nem követjük őket, ahol semmi keresnivalónk. Nagyon hasonló elven működik a V4 is: együttműködik mindenben, amiben csak lehet, és békén hagyja egymást mindazon ügyekben, melyekben nincs egyetértés.
Izraelnek még soha egy rossz szava nem volt Magyarország felé a türkökkel vagy épp az arabokkal folytatott barátkozás miatt; ha gondjuk lenne velünk, bizonyára nem fogadták volna két nappal Orbán kazahsztáni türk tanácskozása után
szolidaritási látogatásra Jeruzsálemben Novák Katalin köztársasági elnököt.
Miféle problémájuk is lett volna, ha egyszer semmilyen érdeküket nem sértik a MOL kazah és azeri beruházásai, vagy éppen a magyar-üzbég burgonyanemesítő intézet? Az izraeli érdek az, hogy segítsük őket a nemzetközi szervezetekben, s ezt örömmel meg is tesszük. Nincs is több kérdés.
Illetve egy van: ha Izraelt nem zavarják Magyarország türk barátai, Belpest ugyan miért feszeng miattuk?
Ezt is ajánljuk a témában
A magyar köztársasági elnök előtt csak a legfontosabb európai vezetőket fogadta a zsidó állam.
Izrael, a türk országok vagy éppen Szerbia nem egzecíroztatják Magyarországot olyan dolgokért, amelyekhez sem közük nincs, sem a kárát nem látják. Hagynak bennünket lélegezni. Példát vehetne róluk néhány nagyrabecsült szövetségesünk: ha Izraelnek egy látványosan törökbarát Magyarországgal nincsen semmi gondja, akkor akár az Európai Unió nevű békeprojekt vezérkara is elviselhetne soraiban egy békepárti országot.
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Ezt is ajánljuk a témában
Elszigetelődni nem úgy szokás, hogy az ember három nap alatt három nagyhatalommal fog kezet – de nem is ez Magyarország problémája. Kohán Mátyás írása.