Nagy kérdés, hogy Biden és Hszi Csin-ping mikor színészkednek – illetve mikor gondolják komolyan azt, amit mondanak

2023. november 29. 11:55

Ami Európát illeti, a kontinens ismét kissé értetlen, lemaradt figyelője lett az eseményeknek.

2023. november 29. 11:55
null
Kitta Gergely

2023. november 15-én, San Franciscóban került sor Hszi Csin-ping kínai és Joe Biden amerikai elnök találkozójára, amely egybeesett az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) fórumával. Az évente megrendezett csúcstalálkozó alkalmat kínált a vezetők közötti megbeszélésre. Joe Biden elnökké választása óta most másodszor egyeztetett Kína első számú vezetőjével – ami jól mutatja a kétoldalú kapcsolatok megromlását.

Színpadi szövegek

A találkozón megállapodás született a kábítószer-kereskedelem elleni közös fellépésről. A kérdés megvitatása az egyik legerősebb szintetikus kábító- és fájdalomcsillapító szer, a fentanil köré összpontosult. Az Egyesült Államokban egyre nagyobb problémát okoz ennek a drognak a fogyasztása, ezért ez az ügy kiemelt szerepet kapott a megbeszéléseken. A fentanil-alapú kábítószerek többsége az USA Kábítószer-ellenes Hivatala (DEA) szerint mexikói drogkartellektől származik, azok alkotóelemeinek nagy része viszont Kínából érkezik. A megegyezés értelmében Kína a jövőben jobban ellenőrzése alatt tartja majd a fentanil-alapanyag előállítását és forgalmazását.

A tárgyalások következtében újraindul a magas szintű katonai kommunikáció. Az információcsere újraindítását a Dél-kínai-tengeren történt több olyan közelmúltbeli incidens indokolja, amely fokozta a csendes-óceáni térségben erőt demonstráló USA és az egyre ambiciózusabb válaszlépéséket adó kínai fél közötti feszültséget.

A nyilvánosságra került bejelentések szerint a felek a klímaváltozás elleni közös fellépésben, a mesterséges intelligencia fejlődésének fokozott figyelemmel kísérésében és az egymás közötti közlekedés fejlesztésében is megegyeztek. 

Nem tudni azonban pontosan, hogy a négyórás, zárt ajtók mögötti megbeszélésen mi másról egyeztetett vagy akár egyezhetett meg a világ két legfontosabb vezetője. Minden bizonnyal a nem várt találkozó létrejöttének oka valójában (például) nem a két ország közötti repülőjáratok számának növelése volt – hanem sokkal inkább az, hogy immár két, a felek érdekszféráját több ponton is érzékenyen érintő, a világ geopolitikai térképét esetlegesen átrajzoló háborút vívnak a világ keleti és nyugati részét elválasztó térségekben.

Ráadásul Izrael katonai fellépésével a konfliktus kiterjedésének kockázata is megnőtt, ami a teljes arab világra hatással lehet. 

A két vezető diplomáciai fellépéséből kitűnt, hogy míg Hszi Csin-ping mindvégig az USA egyenrangú partnereként igyekezett pozícionálni országát, és a világ problémáinak kizárólag közös erővel történő megoldhatóságáról beszélt, addig Joe Biden azon volt, hogy továbbra is az első számú szuperhatalomként láttassa országát. A kínai vezető azt hangsúlyozta, hogy Kína minden téren felzárkózott nyugati riválisához, az amerikai elnök viszont kritikus megjegyzéseivel demonstrált erőt Hszi irányába, próbálva ezzel fenntartani az alá-felérendeltségi viszonyt. 

Tajvan kérdésében óvatos, dodonai üzengetés történt. Joe Biden jelezte, Tajvan továbbra is számíthat az USA támogatására, ugyanakkor kimondta, hogy elismeri az „egy Kína elvet”. Hszi hasonlóan kétértelmű volt: rögzítette, hogy Tajvan nem lehet független, azonban elkötelezett volt abba az irányba, hogy a területi egyesítést elsősorban békés úton oldják meg.

Színfalak mögötti szerepjáték

A találkozónak Biden szempontjából belpolitikai jelentősége is volt. Az országos közvélemény-kutatások fej-fej mellett mérik Trumppal, a hosszabb távú tendenciák azonban Biden megítélésének romlását mutatják. Donald Trump egyik fő üzenete, hogy demokrata versenytársa lépten-nyomon felfordulást okoz, ténykedése a világban mindenhol konfliktusokkal jár, ráadásul ezek megoldását a húsbavágó inflációs nyomás ellenére az amerikai adófizetőknek kell finanszírozniuk. A demokrata elnök vélhetően erre a felvetésre akart hathatós választ adni a Hszivel történő kézfogással.

Kína szempontjából a találkozónak inkább külgazdasági jelentősége volt. Az ázsiai ország gondolkodásmódját tekintve hagyományosan sokkal inkább kereskedő, mint hódító állam.

Hszi célja ezért főként az volt, hogy látogatásával az amerikai szankciós politikán puhítson. Peking számára a vámcsatározások kedvezőtlen hatását tetézi, hogy a pénzügyi ágazatba is begyűrűző, az Evergrande Csoport fizetési nehézségeivel induló ingatlanpiaci botrányt két éve nem sikerült megnyugtatóan lezárni. A múlt héten a Zhongzhi nevű pénzügyi szolgáltató jelentette be, hogy nincs fedezete több tízmilliárd dollárnyi kötelezettségének kiegyenlítésére. A Világbank kimutatásai szerint a Kínába irányuló külföldi befektetések tavaly 180 milliárd dollárt értek el, ami 48%-kal kevesebb a 2021-ben mértnél.

A kínai befektetési lehetőségekkel kapcsolatos nemzetközi bizalom nehezen áll helyre, ezért Hszi amerikai útjával a rossz üzleti hangulatot akarta javítani. Ezt a szándékot jelzi, hogy a két elnök találkozója alkalmából rendezett gálán az amerikai gazdasági elit jelentős része felvonult.

Epilógus: a mellékszereplő

Ami Európát illeti, a kontinens ismét kissé értetlen, lemaradt figyelője lett az eseményeknek. Miközben – részben az USA hatására – az EU átfogó szankciós politikát hirdet, Joe Biden pragmatikusan a kapcsolatok javításának irányába tesz óvatos lépéseket.

Ami a pragmatizmust illeti, Kína mozgása is tanulságos. Az elmúlt időszakban Hszi és Putyin kapcsolata virágzott, több szimbolikus kétoldalú találkozón is megerősítették a Nyugattal szembeni kölcsönös fenntartásukat és szövetségüket.  A kínai elnök most mégis annak az elnöknek tett gesztusokat, amelyik Ukrajna legfőbb támogatója Oroszországgal szembeni honvédő harcában.

Az nagy kérdés, hogy Biden és Hszi mikor színészkednek – illetve mikor gondolják komolyan azt, amit mondanak.

A szerző az MCC intézetekért felelős igazgatója

(Nyitókép: MTI/EPA/Hszinhua)

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
polárüveg
2023. november 29. 15:18
Hány éve létezik az USA? Hány éve létezik Kína? Ki találta ki a go játékot, és hol a legjobbak benne? A 2000-es években Obama alatt már egyszer felmerült, hogy az USÁ-t hitelező Kínát visszabombázzák a középkorba, de ezt Obama leállította. Mert Kína és Oroszország egymást védi, kettővel egyszerre nem tud katonailag elbánni az USA. Akármivel is próbálkoznak, előbb vagy utóbb a gazdaságföldrajzi törvényszerűségekből fakadóan be fog következni az eurázsiai együttműködésre épülő globális munkamegosztás, amely az USÁ-nak, vagy az örökösének is jó lesz. Meg minden országnak.
robogo72
2023. november 29. 15:13
Kína nem szokott színészkedi. Hogy Bidé mikor színészkedik és mikor beszél őszintén, azt ő maga sem tudja. Vagy rögtön elfelejti. Ide már nagyon kevés a Cavinton Forte is.
Akitlosz
2023. november 29. 14:22
Kína nem felzárkózott, hanem előnyben van. Lásd az űrállomásokat. Amerika 2011-ben megtiltotta, hogy a NASA kapcsolatot tartson Kínával, így Kína nem használhatja a Nemzetközi Űrállomást. Hát csinált egy sajátot, egy sokkal modernebbet. Azért sokkal modernebb, mert jóval későbbi. Ha nem csesztette volna Amerika Kínát, akkor nem csinálta volna. Teher alatt nő a pálma, úgyhogy a szankciós politika erősíti Kínát és Oroszországot is. Amit máskülönben megvennének pénzért azt így kifejlesztik maguk, amitől sokat fejlődnek.
Akitlosz
2023. november 29. 14:17
A gesztusok csak gesztusok. Érdekesebb téma lenne, hogy Putyinnal miben egyezett meg a kínai elnök. Sokkal érdekesebb. https://www.youtube.com/watch?v=yMSv-jALIAM
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik