Antony J. Blinken amerikai külügyminisztert nem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne vízhatlan pókerarca. A világ legfontosabb diplomatája 2021 januárjában rezzenéstelen arccal elfogadta a szent amerikai nemzeti érdek új köntösét. Az Egyesült Államok globális hegemóniájának fenntartására, a kínai rivális fejlődésének megállítására irányuló törekvéseket ettől kezdve úgy kellett hívni: „a demokráciák és az autokráciák közötti harc”. Ez a harc megkövetelt néhány olyan manővert, amelytől az egyszerű halandó nevetőgázzal feltöltődve lebegett volna a nemzetközi politika kék egén. Kellett rendezni olyan demokrácia-csúcstalálkozót, ahová a Kongói Demokratikus Köztársaság meg volt hívva, Magyarország meg nem. És komoly arccal el kellett mondani kamerák kereszttüzében sokszor, hogy Ukrajna a bahmuti húsdarálóban valójában a demokráciát és a Nyugat értékeit védi.
Blinken ezt mind képes volt a legapróbb idegrángás nélkül lehozni. Mert Blinken az amerikai nemzeti érdek legjobb értőinek és legalázatosabb szolgáinak egyike. Ha ezt kívánta az amerikai érdek, hát ezt kívánta.
Blinken lojális hazafi, ha ez a legméltatlanabb amerikai nyomástól szenvedő kis hazánkban egészen máshogy látszik is.
De ez nem jelenti azt, hogy ne tudná, hol a határ. Mármint nem Ukrajnáé, hanem a diplomáciáé. A diktátor szónál. És ezt ő pontosan tudta. Ezért is ült ki a feneketlen rémület három éven keresztül folyamatosan szenvtelen arcára akkor, amikor főnöke, Joe Biden elnök sajtótájékoztatón bontotta ki, pontosan miért is tartja diktátornak azt a kínai elnököt, aki hat év után először járt nála Amerikában. Antony J. Blinken pontosan tudta, hogy ilyet nem mondunk.
Nem azért nem, mert ne lehetne a diktatúrának olyan definícióját alkotni, amelybe beleesik a kínai pártállam, sőt, a diktatúrának főleg ilyen definíciói vannak. De a diktátor az utca szava, meg a zsurnalisztáké; azt az elnököt, basit, kánt, akit otthon még diktátornak csúfolnak, egy külföldi ország földjére lépve hazája legitim képviselőjeként lehet csak kezelni. Mert ettől forog a föld – attól, hogy a külpolitika tárgyalótermébe lépve az ember az ajtón kívül hagyja a belpolitikáját. Az állam létezésének értelme a stabilitás, annak biztosítása, hogy ha Namíbiával kell beszélni, akkor egyetlenegy közismert telefonszámon keresztül el lehessen érni Namíbia egyetlenegy felelős hatalmát. Mert nincs olyan kicsi, elszigetelt vagy jelentéktelen ország kerek e világon, amit mindenből teljesen ki lehetne hagyni.
Ezért jár minden vezetőnek a his excellency, a csillogó fekete Mercedes és a tisztelet minden egyéb formája;
akkor is, ha az illető távolról sem kitűnő, országa iránt tanúsított szolgálatai legfeljebb élethosszig tartó zötykölődésre jogosítanák fel egy UAZ bádograkterében, és semmi olyat nem tett, ami a tisztelet bármely formájára méltóvá tenné.