Blinken lojális hazafi, ha ez a legméltatlanabb amerikai nyomástól szenvedő kis hazánkban egészen máshogy látszik is.
De ez nem jelenti azt, hogy ne tudná, hol a határ. Mármint nem Ukrajnáé, hanem a diplomáciáé. A diktátor szónál. És ezt ő pontosan tudta. Ezért is ült ki a feneketlen rémület három éven keresztül folyamatosan szenvtelen arcára akkor, amikor főnöke, Joe Biden elnök sajtótájékoztatón bontotta ki, pontosan miért is tartja diktátornak azt a kínai elnököt, aki hat év után először járt nála Amerikában. Antony J. Blinken pontosan tudta, hogy ilyet nem mondunk.
Nem azért nem, mert ne lehetne a diktatúrának olyan definícióját alkotni, amelybe beleesik a kínai pártállam, sőt, a diktatúrának főleg ilyen definíciói vannak. De a diktátor az utca szava, meg a zsurnalisztáké; azt az elnököt, basit, kánt, akit otthon még diktátornak csúfolnak, egy külföldi ország földjére lépve hazája legitim képviselőjeként lehet csak kezelni. Mert ettől forog a föld – attól, hogy a külpolitika tárgyalótermébe lépve az ember az ajtón kívül hagyja a belpolitikáját. Az állam létezésének értelme a stabilitás, annak biztosítása, hogy ha Namíbiával kell beszélni, akkor egyetlenegy közismert telefonszámon keresztül el lehessen érni Namíbia egyetlenegy felelős hatalmát. Mert nincs olyan kicsi, elszigetelt vagy jelentéktelen ország kerek e világon, amit mindenből teljesen ki lehetne hagyni.