Csád körül dominóként omlik össze a száheli Afrika: 2021-ben Maliban és Guineában, 2022-ben Burkina Fasóban, idén meg Nigerben puccsolták meg a hellyel-közzel demokratikusan megválasztott elnököket, s a helyükbe odaültek a katonák. Ami lehetne nekünk akár édesmindegy is, hiszen kit érdekel, hogy egy afrikai sivatagban
korrupt civil elnök vagy valami önjelölt antiimperialista felszabadítási népfront szintén korrupt ellentengernagya dirigál.
De nem mindegy, mert Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben ellentengernagyék hathatós orosz segítséggel vették át a hatalmat, s cserébe kidobták nevezett országokból a francia hadsereget.
Ami nekünk megintcsak lehetne édesmindegy, hiszen kik vagyunk mi, hogy az afrikai francia érdekszféra összeomlása miatt hullassunk krokodilkönnyeket. A gyarmatosításnak vége, kerestek rajta eleget, majd vesznek uránt Kazahsztánból, ha Niger többet nem ad. De mégsem mindegy, mert a franciák arrafelé az egyetlenek, akik fel tudják venni a kesztyűt az élhetetlen Száhel lakóinak gyakran egyetlenként szociális támogatást nyújtó iszlamista terrorszervezetekkel. S itt jönnek képbe a mi érdekeink: minél több száheli kormány bukik, annál több helyről ebrudalják ki a franciákat; minél kevesebb helyen van elsődlegesen a franciák révén európai jelenlét, annál több tér marad a terrorszervezeteknek;
és minél több tér marad a terrorszervezeteknek, annál több migráns zúdul ki a Száhelből, illetve át a Száhelen.