„A fellángolás apropója a legújabb izraeli-gázai konfliktus, mely során a Hamász terrorszervezet válogatás nélkül mészárolt izraeli civileket Szimchát Tóra ünnepén, cserébe pedig Izrael lebombázta a Hamász civil célpontok közé telepített katonáit, kilövőállomásait és vezetőit.
A nyugati woke tömegek számára, kiegészülve helyi arab és muszlim kisebbségekkel, Izrael egyértelműen agresszorként jelent meg a konfliktus során, ezt a narratívát pedig erősítette a nyugati baloldali politikai elit is. A brit Jeremy Corbyn, az amerikai Ilhan Omar és más meghatározó, szélsőbaloldali politikusok Izraelt támadják a konfliktus kapcsán.
Mindez megmutatkozott a nyugati nagyvárosok utcáin zajló tüntetések során is, melyek során több antiszemita atrocitás is történt. A számok a legkevésbé sem biztatók, az Izrael és a palesztin terrorszervezetek közötti összecsapás kezdete óta 10 ezer csendőrt kellett az utcákra vezényelni Franciaországban.
A fentiek azonban olyan értelemben nem számítanak újdonságnak, hogy már a 2014-es gázai konfliktus után is megnőtt az atrocitások száma Nyugat-Európában. A brit példa kimondottan szemléletes. Az Egyesült Királyság területén a Community Security Trust (CST) jótékonysági szervezet gyűjti az antiszemita motivációjú incidensek számát, majd elemzi azokat. Míg 2014-ben (a CST szerint az akkori gázai konfliktus okán) rekordnak számító, 1168 atrocitást számoltak össze, addig 2015-ben ez a szám 924 volt. Ez követően a támadások száma 2016-ban 1309 volt, majd 2017-ben 1382. 2018-ban 1652 atrocitás történt, 2019-ben 1805, 2020-ban (nyilván a covid miatt) valamivel kevesebb, 1668.”
***