„»Meg fogod ismerni a Félelmet, és tudni fogod, hogy az a te urad, a te parancsnokod« - írta Rudyard Kipling A dzsungel könyvében. A történet szerint a Félelemnek nincs szőre, és a hátsó lábain jár. Ismerős? »Mi, vadállatok követtük a csordát, amíg el nem értünk a barlanghoz. Amikor Félelem meglátott minket, felkiáltott, és a hangját hallva félelem költözött belénk, amitől azóta sem tudunk szabadulni. Futottunk, egymást taposva. Azon az éjszakán mi, dzsungeliek nem együtt feküdtünk le, mint szoktunk, minden törzs külön-külön költözött el - vaddisznó vaddisznóval, szarvas szarvassal, szarvas szarvassal« - meséli Bagira.
Valami hasonló történt velem is, amikor Tel-Avivban először hallottam légvédelmi szirénát.
Aztán megint, amikor először voltam szemtanúja egy terrorcselekménynek. Még ma sem vagyok túl rajta - és soha nem is leszek. De ha már nem volt más választásom, mint megismerni a félelmet, akkor arra akarom használni, hogy másokért aggódjak és másokat védjek - magam helyett. Azokért, akik nem tudják hallatni a hangjukat, akik elnyomásban élnek, vagy mert ha megszólalnak, valaki más azt mondja: »hazudsz«.