Bangóné: „Kurva erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé!”
Titokban akarta bedobni az ötletet, de felvétel lett belőle.
Százával sorakoznak a palesztin gyászolókat, illetve ünneplőket ábrázoló fotók – a megtámadott Izraelről alig találni képeket.
A hír- és elemzésszerkesztés egyik fontos feladata a szövegek gondozása és ellenőrzése mellett a megfelelő képek, illusztrációk megtalálása is.
Egy kép sokszor többet mond száz vagy ezer szónál. Vagy egész írott narratíváknál.
Így van ez, amióta világ a világ.
Minden felelős szerkesztő tudja: egy ütős képpel lehet élni és visszaélni is.
Emlékezetes: amikor a 2015-ös migrációs válságot éltük át magyar földön, bejárta a világsajtót egy fotón, a bicskei vasútállomáson a síneken fekvő, síró muszlim nő egy kisgyermekkel, körülötte marcona magyar rendőrökkel. A kép üzenete egyértelmű volt: a gonosz magyarok embertelenül bánnak a szegény, szerencsétlen migránsokkal. A teljes képsorból és a valódi történtekből viszont kiderült: egy zavarodott migráns férfi lökte le a nőt és a gyereket a sínekre, a magyar rendőrök meg azért ugrottak oda, hogy felsegítsék őket.
Ugyanitt volt egy másik fotó, amin egy szomorú, sírdogáló migráns asszonyt a bicskei sínek közötti rácsba kapaszkodva örökítettek meg, ismét csak a Magyarországon sanyargatott szerencsétlen menekültek üzenetét hordozva – miközben az a rács értelemszerűen mindkét irányba hamar véget ért, tehát nem volt miért abba kapaszkodnia, nem volt sehova bezárva; a bicskei állomásról pedig a közeli menekültszállásra akarták vinni a migránsokat, hogy ott ellátást, hajlékot kapjanak. De a migránsok nem akartak odamenni, mert ők Nyugatra vágytak.
Ha ön is felháborodik e kifordított, eltorzított történetek kapcsán, nincsen egyedül,
e sorok írója is így van ezzel, nyolc évvel később is.
Kapcsolódó vélemény
Mit képzel magáról az a szerencsétlen, aki − miközben egyértelmű a helyzet és az is, hogy mi fog következni − szánt szándékkal, karon ülő csecsemővel beszáll egy legálisan védett határ elleni illegális áttörési kísérletbe, bele a vízágyúba és könnygázba, hogy aztán kifejezetten a világsajtó kameráit keresve mutogassa a síró gyerekét?
Mert, még egyszer: egy ütős kép többet ér száz meg ezer meg tízezer szónál.
Most épp a csütörtökön megjelenő hetilapunkba szerkesztettem be az izraeli konfliktusról szóló cikkünket, amihez képeket, illusztrációkat kerestem. Az AFP-t használom a legtöbbször a nemzetközi cikkekhez, most is ott kezdtem a keresgélést.
Az eredmény: sok száz fotó a sanyarú gázai helyzetről, összedőlt, lebombázott házakról, gyászoló, síró nőkről, szomorú szemű gyermekekről, az utcán összeverődött szomorú, avagy dühös emberekről. És ugyanígy több száz fotó a világ körüli palesztinpárti tüntetésekről,
az akár örömködő palesztinokról és támogatóikról – a történelem egyik legdurvább, háború súlyosságú terrorhulláma után.
Fotók tömege az ártalmatlan fesztiválozó fiatal vagy épp otthon üldögélő idős civilek százait lemészároló terroristák mellett kiálló, vidám és eltökélt protestálókról, a nyugati világ nagyvárosaiban.
És a másik oldal, a terrortámadást, az agressziót elszenvedett oldal bemutatása? Szinte azt mondhatni, olyan, mint az üres pusztában végigguruló ördögszekér. Néhány fotó üres izraeli házakról, helyszínelésekről, további néhány kép az izraeli hadsereg felvonulásáról. Alig valami emberi jelenlét, emberközeliség, cselekmény, érzelmek vagy gondolatok ébresztése. Szó szerint töredékét látjuk annak a képmennyiségnek, ami a palesztin oldal helyzetét ábrázolja. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs izraeles kép; azt pedig pláne nem mondom felelős szerkesztőként, hogy legyen a másik irányba egyoldalú a képválogatás – függetlenül attól, hogy mit gondolunk a történtekről.
De az, hogy
a világsajtó jelentős része egyoldalú – sőt, az évek előrehaladtával egyre egyoldalúbb – képet mutat az izraeli-palesztin konfliktusról,
az egyértelmű. És ennek egyik jele az efféle képválogatás és annak aránytalansága. „Pallywood” – már rég szó is született a jelenségre.
És persze nem egyedi jelenségről van szó: beszéltünk már eleget például a hamis orosz narratívaépítésekről is, csak az sokszor olyan szovjetesen bugyutára sikeredik, hogy hamar átlátni rajta. Bár elég sokan pontosan azt akarják elhinni, szóval megvan a betevő hírfalatjuk nekik is. Az ukrajnai háborúban pedig lassan-lassan megtanultunk a beérkező hírek sorai között olvasni, és mindkét oldal torzításain átlátni.
Mi, magyarok az elmúlt hosszú években magunk is megtapasztalhattuk, milyen képet tudnak kialakítani az egyoldalú, torzító híradások. Pláne „kurva erős” képekkel, hogy a hazai ellenzék jeles alakját idézzük.
Érdemes hát minden érme mindkét oldalát megvizsgálni, a dolgok színét és fonákját is látni és láttatni – ez az újságírók feladata és felelőssége, és ez ajánlatos gyakorlat minden korok újságolvasóinak is.
Ezt is ajánljuk a témában
Titokban akarta bedobni az ötletet, de felvétel lett belőle.
Palesztinpárti tüntetők New Yorkban a hétvégi terrorhullám után (fotó: Fatih Aktas / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Kapcsolódó cikkek a Háború Izraelben aktában.
„Semmilyen Izrael-ellenes döntés nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy megvédje állampolgárait” – tette hozzá a kormányfő hivatala.
Az arab vezetők megtárgyalják, hogy mit várhatnak a januárban érkező Trump adminisztrációtól.
Propaganda óvodásoknak, fegyveres gyakorlatok a kicsit nagyobbaknak, büszke pózolás terrorszervezetek jelképeivel – egymillió kis terorristát „gyártanak” Gázában egy újabb támadásra. Mutatjuk, hogyan!