
Magyarország az új Izrael? Na, nem úgy. És persze nem is szándékozok alaptalan párhuzamokat találni Izrael és a palesztinok viszonya, valamint Magyarország és a tegnap a magyar határzárat ostromló multikulturális világutazók összeütközése között. És nem fogok most igazságot tenni az Izrael kontra palesztinok meccsben sem. Mégis van egy párhuzamos jelenség, amiről beszélni kell, s amiről eddig a magyar hírfogyasztók nem nagyon hallottak. Ez pedig Pallywood, a palesztinok és más közel-keletiek szépen kiérlelt, jellemzően az izraeli rendészeti, katonai akciók ellen bevetett médiamanipulációs technikája, ami tegnapra begyűrűzött Magyarországra.
Forgács István szép és elmélkedésre okot adó publicisztikát írt ma a Mandinerre arról, hogyan és milyen mértékben lehet megérteni elkeseredett emberek, embercsoportok irracionális viselkedését; amivel nem csak maguknak, hanem esetleg közeli szeretteiknek, akár karon ülő csecsemőiknek is sérelmet, kárt, veszélyt, életveszélyt okozhatnak.
De bevallom, tegnap este, amikor először láttam a csecsemőikkel a röszkei frontvonalba menetelő apákat és anyákat, nem voltam éppen elmélkedő és megértő hangulatomban. Sőt. Egy pár hónapos gyermek apjaként fel nem tudtam fogni, mit látok.
Mit képzel magáról, az életről, a világról az a szerencsétlen, aki − miközben egyértelmű a helyzet és az is, hogy mi fog következni − szánt szándékkal, karon ülő csecsemővel beszáll egy legálisan védett határ elleni illegális áttörési kísérletbe, bele a vízágyúba és könnygázba, hogy aztán kifejezetten a világsajtó kameráit keresve mutogassa a síró gyerekét?