Knaus felveti, hogy a kilencvenes években látott, sok délvidéki magyar által is megélt véres villongásokat nem csupán Koszovó függetlenedése enyhítette, de Szerbia EU-s tagállami reményei is. Ugyan a berlini agytrösztvezér úgy véli, ez ma már nem prioritás Belgrádban. Mondjuk Brüsszel „csuklóztatása” után ez nem lenne csoda, csakhogy a balkáni integrációs törekvések egyáltalán nem ezt igazolják: évek óta ott ülnek az EU előszobájában, amit egyébiránt Knaus is felvetett a kötelező Orbán Viktor-szál mellett.
Merthogy a magyar kormányfő abban bízik, hogy jövőre visszatér Donald Trump, és akkor az USA – a NATO révén – kivonul Koszovóból, „feladja biztonsági ígéretét”, és majd akkor ugyanazt le lehet modellezni, amit Moszkva Kelet-Ukrajnában tett: agresszió, majd álreferendum.
Vucsics mellett „ugye” Orbán is ott volt legutóbb Kínában, így tehát „igazoltak” Knaus félelmei.
Mit lehet hát tenni? – szerinte Brüsszelnek egyértelművé kell tenni, hogy az EU-ra várakozó országok csatlakozhatnak legalább az egységes piachoz.
Addig viszont maradnak a tények:
megerősítették NATO irányítása alatt álló koszovói békefenntartó haderő (KFOR) jelenlétét.