- a kérdésekre adható válaszlehetőségek kiválasztása és megfogalmazása hogyan segíti elő az „integrációs” eredményeket,
- a kutatássorozat hogyan fókuszál a pozitív vélemények láthatóságára, miközben bizonyos témákat szándékosan elkerül,
- hogyan tüntet el olyan kérdéseket, amelyekre kritikusabb válaszok érkeznek, valamint
- hogy a fentiek összeségében hogyan hoznak létre egy olyan „európai közvéleményt”, amely „empirikusan aligha létezhet”.
A jelentést készítő Frank Furedi professzor szerint például „a jelentésünkben vizsgált felmérések többsége azt mutatja, hogy a hétköznapi emberek figyelemreméltóan hosszú időszakon keresztül, következetesen helyezték előtérbe a gazdasági kérdéseket – a foglalkoztatást, a béreket és az árakat – más aggodalomra okot adó ügyekkel szemben.”
Bill Durodié professzor szerint ráadásul „jelentésünk azt mutatja, hogy a közvélemény-kutatások állításai ellenére nincs egyértelmű utalás arra, hogy a „közvélemény” mit gondol. Ezt gyakran szándékosan építik fel vagy hívják elő, hogy megfeleljen az előre meghatározott napirendeknek”. Mint fogalmaz: