„Még egyetlen ország sem számolt el átfogóan a múltjáért” António Guterres szerint.
Az ENSZ szerint az országoknak fontolóra kellene venniük, hogy anyagi kártérítést fizessenek az afrikai származású emberek egykori rabszolgasorba taszításáért annak ellenére, hogy az eltelt idő és az elkövetők azonosításának nehézsége különösen bonyolulttá teszi ezeknek a jogi követeléseknek a teljesítését. António Guterres ENSZ-főtitkár kedden nyilvánosságra hozott jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy
még egyetlen ország sem számolt el átfogóan a múltjáért.
A főtitkár elismerte, hogy a gyarmatosítás és a rabszolgaság során elszenvedett történelmi sérelmeknél különösen nehéz lehet felmérni, milyen gazdasági károkat okoztak ezek a folyamatok az azóta eltelt hosszú idő miatt, illetve abból adódóan is, hogy nehézkes már azonosítani az elkövetőket és az áldozatokat. Ugyanakkor a jelentésben kiemelte, hogy ezek a nehézségek nem adhatnak alapot ahhoz, hogy semmibe vegyék a kompenzációra vonatkozó jogi kötelezettségek létezését.
Az ENSZ-főtitkár által jegyzett dokumentumban azt javasolják, hogy a rabszolgatartás és a gyarmatosítás örökségének kezelésére az országok vegyenek fontolóra „többféle eszközt”, köztük az igazságszolgáltatást és a kártérítést, illetve a megbékélés elősegítésének eszközeit.
Nem új keletű elképzelés az anyagi vagy egyéb formájú kártérítés a rabszolgatartásért, de az ezt sürgető mozgalom az utóbbi időben világszerte nagyobb teret nyert, ahogy afrikai és karibi országok nagyobb hangot kezdtek adni erre vonatkozó igényeiknek. Az Európai Unió tagállamainak vezetői egy júliusban elfogadott dokumentumban „mélységes sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a gyarmati idők transzatlanti rabszolga-kereskedelme emberek millióinak okozott mérhetetlen szenvedést”. „Emberiesség elleni bűncselekménynek” minősítették a rabszolgatartást, és a dokumentumban céloztak arra is, hogy kártérítés megfizetésére lenne szükség. A gyarmati időkben több mint 400 éven át mintegy 25-30 millió embert hurcoltak el erőszakkal Afrikából és taszítottak rabszolgasorba.
(MTI)
Nyitókép: MTI/EPA/Justin Lane
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
A világtörténelemben kevés dolog ritkább annál, mint amikor egy közepes méretű ország vezetője egy potenciálisan globális intézmény alapítói körébe kerül. Az ilyen pozíciók hagyományosan a nagyhatalmak kiváltságai. Éppen ezért nem napi politikai esemény, hanem történelmi jelenség az, hogy Orbán Viktor a Béketanács alapító tagja. Az ilyen pillanatok jelentőségét a történelem mindig késleltetve értelmezi.
Donald Trump újfajta politikájával szemben a régi gárda görcsösen ragaszkodik saját előjogaihoz.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint az Egyesült Államok bevándorlási intézkedései során önkényes letartóztatások, aránytalan erőszak és halálesetek történnek.
A románok 70 százaléka nem bízik a bíróságokban és az ügyészségben.
Nyolcvan éve nyújtotta be Nagy Imre, a Tildy-kormány kommunista belügyminisztere a németek kitelepítéséről szóló rendelettervezetet a minisztertanácsnak, amelyet egy történelmi jelentőségű vitát követően fogadtak el.
Az áldozatok 97 százaléka ukrán területen halt meg, Kijev nem tudta megvédeni őket.
„A Twitterezés már kevés” – kiadták az új parancsot: be kell hatolni az ellenséges zónába, indulhat a támadás.
Hatvan gyűltek össze a patrióták.
