Ellenőriztük: nem tudta cáfolni az orosz nagykövetség, hogy az új tankönyvben fasisztázzák az '56-osokat

Szerdán közleményt adott ki a magyarországi orosz nagykövetség a magyar közéletet a hétvége óta lázban tartó új orosz történelemtankönyvről, melyben megkísérelték cáfolni azt, hogy a nemrég bemutatott, 11. osztályosoknak szóló állami tankönyvben fasisztázzák az 1956-os forradalmárokat. A könyv másik, nagy port kavart állítására – miszerint a szovjet csapatok kivonása Közép-Európából „különösen átgondolatlan” döntés volt, ugyanis az a szovjetellenes hangulat megerősödéséhez vezetett – valamiért nem tértek ki.

Nem érv az ügynöközés

Cáfoló közleményében 

Közleményüket azzal kezdték, hogy felhánytorgatták: a sztorit a magyar sajtóban először lehozó G7 forrrásként „a lettországi székhelyű Meduza internetes kiadványt használta fel, amely oroszellenes hamis hírek gyártására és terjesztésére szakosodott, amiért Oroszországban méltán minősül külföldi ügynöknek”. A valóság ezzel szemben az, hogy az „idegen ügynök” (inosztrannij agent) megjelölést, illetve ennek súlyosabb változatát, a „nemkívánatos szervezetet” (nyezselatyelnaja organizacija) az orosz rezsim az összes nem kormánypárti sajtóorgánumra rásütötte.

A Meduza – amely egyébként a legminőségibb orosz kormánykritikus lap, s a háborúról szóló beszámolóik 

 – már a háború előtt megkapta az „idegen ügynök” minősítést, ami többek közöttt azzal járt, hogy minden írásuk elején el kellett helyezniük a következő közleményt: „Ezt az anyagot (információt) az Orosz Föderáció külföldi ügynöke állította elő és (vagy) terjesztette”. 

Miután azonban a háborúról „különleges katonai művelet” helyett háborúként írtak, minősítésük „nemkívánatos szervezetre” változott, honlapjuk Oroszországban VPN nélkül elérhetetlenné vált, tartalmaik lájkolása, megosztása büntethetővé. Az „idegen ügynök” és „nemkívánatos szervezet” megjelöléseknek semmi közük az idegen ügynökökhöz, azok kizárólag az oroszországi sajtó- és szólásszabadság korlátozására, valós információk eltitkolására szolgálnak.

Magyarországon, ahol sajtószabadság van, s – nagyon helyesen – létezhet és működhet az ellenzékkel szimpatizáló média, 

(Arra, hogy Oroszországban ma mindenért minősülhet egy portál „idegen ügynöknek”, tanulságos példa egy orosz kormánypárti lapnak adott tavalyi, cenzúrázott interjúm.)

Úgy cáfolna a nagykövetség, hogy nem olvasta a könyvet

A közlemény lényegi részében a nagykövetség két állítást tesz: egyrészt azt, hogy „az orosz sajtóhoz a tankönyvnek »legalább tíz különböző« tervezete jutott el” (azaz lehet, hogy a Meduza nyomán a G7 csak az előzetes változatok egyikéből dolgozott), másrészt azt, hogy az általuk „ismert tankönyvtervezetek egyike sem nevezi »fasisztának« az »56-os forradalmat«”. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy „ami a tankönyv végleges változatát illeti, az még nem jutott el a Nagykövetségre”.

Ez méretes csúsztatás. Igaz ugyan, hogy a könyvből szivárogtak ki részletek az orosz sajtóhoz a bemutató előtt, de 

azaz ez már nem lehetett valamiféle vázlat vagy befejezetlen, átírható munkadarab. A könyv lapjain olvasható „ekszpertiza” („szakmai lektorálás”) vízjel azt mutatja, hogy ez nem vázlat, hanem az a végleges verzió, amelyben a nyomtatás előtti utolsó fázisban a szakmai lektorok a hibákat keresték. A könyv egyébként teljes terjedelmében pdf-ként elérhető a nyílt interneten, bárki elolvashatja. Azt, hogy a tankönyv tartalma nem felel meg annak, ami a magyar sajtóban megjelent, a nagykövetség a végleges változatot elolvasva, azt nyilvánosságra hozva bizonyíthatta volna – ezt azonban saját bevallásuk szerint sem tették meg, azaz fogalmuk sincs, mit cáfolnak. Egy esetben lenne igazuk, akkor, ha a szakmai lektorok varázslatos módon kihúzták volna a könyvből a két tökéletesen történelmietlen, hazug passzust.

A két inkriminált passzust teljes egészében alább idézzük, az 1956-os „állatias leszámolásban” résztvevő „volt fasiszta katonákról” szóló rész a 130. oldalon található:

„A felkelő radikálisok, akik között a korábbi fasiszta Magyarország fegyveres formációinak számos katonája megtalálható volt, a felkelés során nem csak vandalizmussal »tüntette ki magát«, de a Magyar Munkáspárt képviselői, a rendvédelmi szervek dolgozói és családtagjaik nagyszámú legyilkolásával is. Az állatias leszámolások áldozataivá váltak a rezsim objektumait védő sorkatonák is.”

A szovjet erők Közép-Európából való kivonásáról pedig a 247. oldalon írnak:

„1989-ben megkezdődött a szovjet katonák egyoldalú kivonása Kelet- és Közép-Európa országaiból. Ez különösen átgondolatlan döntés volt, hiszen a Szovjetunió szövetséges országokban való katonai jelenlétének meggyengülése a nacionalista és szovjetellenes érzületek jelentős aktivizációját vonta maga után. Ezt a kollektív Nyugat ki is használta. 1989-1990-ben úgynevezett »bársonyos forradalmak« zajlottak le Lengyelországban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában, Albániában. 1989 decemberében katonai úton megdöntötték N. Ceaușescu rezsimjét Romániában. 1990-ben megtörtént Kelet-Németország annexiója (sic!) az NSZK által. Az NDK-t elnyelte az NSZK.”

Tiszteljen téged Oroszország

A nagykövetség közleménye végén azt is tisztázta: „A modern Oroszország ugyanis változatlan tisztelettel viseltetik a magyar nép történelmi emlékezete iránt, és elismeri, hogy közös történelmünkben vannak összetett kérdések, amelyek közé joggal sorolják az 1956-os eseményeket is. Ezért mindig is nagyon óvatosan és odafigyeléssel közelítettünk a kérdéshez, nem hagytuk, hogy azt politikai célokra használják fel, és a múlt eseményeit mai szemszögből, a történelmi kontextusból kiragadva vizsgálják.”

Eme óvatos odafigyelésnek szép példája volt az, amikor Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő Orbán Viktor miniszterelnök 2020-as Szabadság téri beszédére a következőképp reagált: a Szovjetunió „megmentette Európa népeit a »barna pestistől«, békét és szabadságot hozva el nekik”, miközben

és 1941. június 27-én aktívan csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához, a megszállt területeken pedig tömeges bűncselekményeket követett el a békés civilek, valamint szovjet hadifoglyok ellen”.

Nem kevésbé szép jele volt a tiszteletnek és óvatosságnak az sem, amikor Dmitrij Medvegyev exelnök, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke idén májusban lefasisztázta Horthy Miklóst.

Nyitókép: MTI Fotó: Kovács Ferenc