Titánok harca: Weber és Von der Leyen küzdelméről ír a Politico

Hiába vacsorázgatnak, borozgatnak és kedélyeskednek a nyílt színen, valójában éles politikai ellentétek vannak közöttük, és kemény csaták mögöttük – mutat rá friss cikkében a brüsszeli Politico Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Manfred Weber, a jelenleg legerősebb, jobbközépnek mondott formáció, az Európai Néppárt (EPP) vezetője különleges viszonyára. A cikk aktualitását a 2024-es európai parlamenti választások körüli matek adta – a brüsszeli lap láthatóan amiatt aggódik ugyanis, hogy Weber konzervatívként jobbra fogja tolni a Néppártot,

Természetesen ez a megosztottság a német belpolitikától sem idegen, így a CDU-s fészekből az európai végrehajtói hatalom élére kerülő Von der Leyen és a CSU konzervatívabb istállójából érkező Weber már csak emiatt sem feltétlenül pendültek egy húron – más kérdés, hogy a CSU-féle konzervativizmus mit jelent a mai gyakorlatban.

Fogcsikorgatás a mosolyok mögött

A Politico kérdéseire, megkereséseire persze kapott elég mosolypropagandát: Weber szóvivője szerint „a Bizottság elnöke és Weber elnök közötti kapcsolat nagyon szoros, és mindketten teljes mértékben azokra a hatalmas politikai, gazdasági és biztonsági kihívásokra összpontosítanak, amelyekkel Európa szembesül,

Von der Leyen névtelen funkcionáriusa pedig azt mondta a lapnak, „Az elnök nagyra értékeli Manfred Weber vezető szerepét és elemző nézőpontját olyan fontos kérdésekben, mint Oroszország Ukrajna elleni háborúja.”, valamint „élvezi a vele való találkozásokat nyugodt és nyitott légkörben”.

A lap emlékeztet, mivel az EPP „győzni készül a jövő évi uniós választásokon, a győztes alakíthatja az elkövetkező években Európa jövőjét” – s a pártcsalád székházában a két politikus számára rendezett munkavacsora sem hozta közelebb a feleket, legalábbis a lapnak beszámoló szemtanúk fagyos hangulatról és hajthatatlanságról beszéltek. A konfliktus-lóláb pedig kilógott most legutóbb akkor, amikor a Weber-vezette formáció az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia képviselőivel kiegészülve hajszál híján sikeresen akadályozta meg az úgynevezett természet-helyreállítási törvényt, ami Von der Leyennek szívügye; s ami végül is csak tizenöt „renegát” átszavazó voksával csúszott át, jelentős gyengítésekkel a parlamenten.

Weber bármi áron nyerni akar

Az Európai Bizottság elnökasszonya viszont, emlékeztet a lap, ha szeretne Spitzenkandidat, csúcsjelölt lenni, most különösen rá lesz szorulva a jelenleg 176 képviselőt tömörítő pártcsalád támogatására.

„Ez egy csata köztük” – idézi a lap az EPP egyik magas beosztású képviselőjét, aki szerint „Weber bármi áron nyerni akar”, és véget akar vetni a környezetvédelem kapcsán a túlzásoknak. S ahogy Von der Leyen nehezen emészti meg az épphogy elkerült zöld bukás gondolatát, úgy kritikusai szerint Weber „soha nem tudta túltenni magát azon a megaláztatáson, hogy az uniós vezetők 2019-ben félreállították, és Von der Leyen lett a Bizottság elnöke”, egy EPP-funkcionárius szerint Weber a mai napig nem tett le azon álmáról, hogy egyszer elfoglalhatja az ominózus széket, vagy legalábbis döntő befolyást szerezhet. Erre utalgatott legutóbb azzal, amikor nyilvánosan széles mosollyal támogatta az elnökasszony újrázását, azonban elejtette, hogy Roberta Metsola – az EP jelenlegi elnöke – ugyanolyan alkalmas lenne – emlékeztet a lap, amely hozzáteszi:

Míg Weber határkerítés építését támogatta volna (persze csak a német környezetben izgalmasan hangzó „végső megoldásként”), Von der Leyen hangosan ellenezte azt (ettől még persze Weber nem lett barátságosabb a magyar kormánnyal szemben). 

Vagyis, míg a bajor politikus jobbra mozdult el e két kérdésben, a technokrata Von der Leyen inkább centrista irányba kezdett húzni. Weber az EPP-től jobbra álló politikai erőkkel kezdett kokettálni – jelesül Giorgia Meloni pártjával – vagyis megpróbálta őket bevonni az EPP-be, állítja a Politiconak nyilatkozó elemző, azonban szerinte a bizottsági elnökkel folytatott harc aláásta a pártcsaládban Weber hitelességét, akinek reményeire komoly csapást mért a legutóbbi spanyol választáson a jobboldali áttörés elmaradása. 

Tehát Weber korántsem áll olyan szilárd talajon, mint az kívülről tűnhet, így ő maga is rákényszerülhet az elnökkel való tényleges együttműködésre.

Nyitóképünkön a két politikus, forrás: MTI/EPA/Patrick Seeger