A Kreml ijesztgetése nem a hosszú élet záloga, és soha nem volt az. Annak mindig háború vagy nyílt terror, tömeggyilkosság, internálótábor, nyílt kivégzés lett a vége. Még akkor is, ha a fenyegetés nem volt valós.
Mostanában pedig afféle balesetekké »szelídültek« a kivégzések, likvidálások, útból eltakarítások. Középkorú vagy fiatalabb, netán kicsit idősebb emberek potyognak ki az orosz városok ablakaiból, hogy odalent szétmállva egyesüljenek az orosz anyafölddel, Oroszország Anyácskával.
Oroszország ésszel érthetetlen, rőffel mérhetetlen
– s valóban. S bizony nemcsak a múltnak kútja mélységes mély, hanem az orosz néplélek is.
Ebben a néplélekben pedig magabiztos helye van az orosz elnöknek. Az ablakokból potyogó emberek s az égből alázuhanó repülőgépek ellenére is. Csehov és Gogol és Tolsztoj és Dosztojevszkij és Puskin és Tarkovszkij és Mihalkov csak ebből a mélységes mély néplélekből születhetett, s ez az, amit a Nyugat soha nem fog megérteni.