Orbán győztes receptjét izzítja a lengyel jobboldal

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Habár a lengyel kormányzópárttal rokon- és ellenszenvezők közt számtalan vita bontakozott már ki az október 15-én megrendezésre kerülő lengyel országgyűlési választásokkal összefüggésben, mindkét tábor bizonyosan egyetért azzal a megállapítással, hogy az idei választás az eddigiekhez képest kiemelt jelentőséggel bír. 
Köztudomású, hogy a Brüsszellel való politikai együttműködés terén a jelenlegi lengyel országvezetés – a magyarhoz hasonlóan – bizonyos kulcsfontosságú, a nemzettel, szuverenitással, a családdal, valamint a migrációval kapcsolatban vízválasztó kihívásokat lát, amelynek eredményeképpen 

Hogy a lengyel nemzeti oldal valójában mekkora szálkát képez a bürokraták szemében, azt nemcsak az ország ellen évek óta tartó permanens lejáratókampány megléte érzékelteti, hanem azok a kézzel fogható európai ügyek és folyamatok is, amelyek külföldi érdekek mentén, leplezetlenül a PiS-vezette lengyel kormány megbuktatását célozzák. Ezek megértéséhez megfelelő kiindulópontként szolgál a lengyel jogállamiságnak beállított álkérdés ügye, amely annak ellenére, hogy tagállami hatásköröket feszeget, Brüsszel olvasata szerint egyértelműen összeurópai problémának számítanak. Ennek megfelelően – a magyarokat sújtó brüsszeli büntetőpolitikához hasonlóan – a nyugati elit Varsó számára is felfüggesztette az egyébként jogosan járó uniós forrásokat. 

Ám a lengyelek bevándorlással kapcsolatos attitűdje is hasonló homokszemként hatott az uniós gépezetben, miután Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő nem is olyan régen egyértelműen kifejezte, hogy – a magyarokkal egyetemben – szó sem lehet a Brüsszel által a tagállamokra erőltetett kényszerbetelepítéseket lehetővé tevő kvóták elfogadásáról. Fontos megjegyezni, hogy Varsó részéről e szuverenista politika egyébként az unió jelenleg legfontosabb munkaterületén, a kül- és biztonságpolitikával összefüggésben is kivetült. Emlékezetes, hogy Magyarország után a lengyelek is világossá tették, hogy ellenzik a teljes egyetértésen nyugvó döntéshozatali eljárásrend megszüntetését, amely többek között olyan országok kezébe adná Európa immunrendszerének felügyeletét, mint például Németország, Belgium vagy Hollandia. 

Ezeknek a politikai ellentéteknek a tudatában nem meglepő tehát, hogy 

 Mindezt pedig csak megerősíteni tudják az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióját vezető Manfred Webernek a nemrég tett kijelentései, melyek szerint a PiS-t „le kell győzni”, az EPP pedig „tűzfalat épít” a lengyel kormánypárttal szemben, mivel a néppárt „az egyetlen erő, amely leválthatja a PiS-t Lengyelországban, és visszavezetheti az országot Európába”.

Amennyiben egyesek azt feltételeznék, hogy az imént elhangzott, külföldi gyökerű fenyegetések, megszorító intézkedések, valamint beavatkozási kísérletek Európán belül új keletű, valamint ad hoc módon, a pillanat hevében életre hívott kezdeményezések lennének, azok talán nem is tévedhetnének nagyobbat. Különösen annak fényében, hogy Magyarországon a múltban nem egy politikai ciklust és kampányhajrát árnyékolt be az itthoni ellenzék azzal, hogy a globalista és idegen érdekek mentén szervezett pénzügyi, mediális, valamint politikai hálózatával visszaélve nyomást próbált gyakorolni az egyébként nagyfokú társadalmi felhatalmazással rendelkező magyar kormánypártokra. 

S annak ellenére, hogy e politikai diagnózis érvényességét néhányan megpróbálták elvitatni, a magyar kormányfő intő szavai kellő alapossággal hívták fel e jelenségre a figyelmet, figyelmeztetve ezáltal minden velünk jó kapcsolatot és szövetséget ápoló nemzeti kormányt. Mint azt Orbán Viktor a tavalyi választások előtt ezzel kapcsolatban elmondta, „a baloldal pozíciója világos […] a bevándorlás ügyében, a család, a nemzet fontosságának a kérdésében a másik oldalon áll, nem a magyar többség oldalán. Kulturálisan annyira mást képvisel a baloldal, mint a magyar többség, hogy ez a szakadék nem hidalható át egy politikai kampánnyal, tehát nekik külső erőforrást kell bevonniuk, ha hatalomra akarnak kerülni. A külső erőforrást persze nem adják ingyen, annak mindig megvan az ára, Magyarország ennek fejében el is veszítené függetlenségének egy jelentős részét.”

Ha áttekintjük a lengyel közélet elmúlt hetekben, hónapokban látott fejleményeit, minden jel arra enged következtetni, hogy a PiS meghallotta Orbán szavait, ennek eredményeképpen mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a lehető legbiztosabb győzelmi, 

Ennek értelmében egyrészt a lengyel parlament alsóháza, a Szejm már meg is szavazott egy határozatot, melyben elfogadhatatlannak nevezte, hogy külföldi politikusok beavatkoznak az októberre kitűzött lengyel parlamenti választásokba. A testület a választási folyamatba történő beavatkozást az európai értékekkel, a demokrácia és a nemzeti szuverenitás elvével ellentétesnek találta, s hangsúlyozta, hogy precedens nélküli, hogy valaki kívülről próbálja befolyásolni a lengyel politikai színtér alakítását.

Másrészt, hat héttel korábban, a Morawiecki fémjelezte kormány szintén a magyarok példáját követve kezdeményezett népszavazást a brüsszeli kényszerbetelepítések elutasítása ügyében, amelyet ugyancsak az őszi választások napjára tűzött ki, bebiztosítva ezáltal, hogy a nemzeti oldal egyébként elsöprő többsége még véletlenül se kerüljön bele a mobilizációs-kihívás csapdájába. 

Mindezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a PiS egyáltalán nem hajlandó feleslegesen kockázatot vállalni: amit a lengyel nemzeti oldal tanulságként le tudott vonni Orbán Viktor győztes stratégiájából és hozzáállásából, valamint a külföldi pénzekkel, illetve kampányeszközökkel felvértezett magyar ellenzék destabilizációs kísérleteiből, azt levonta. Innentől kezdve szinte már csak egyetlen kérdés lebeghet Morawiecki kormányfő előtt, hogy a PiS-re érkező őszi társadalmi felhatalmazása mértéke vajon lehetővé teszi-e a zsinórban harmadszorra való kormányalakítás lehetőségét, és amennyiben igen, akkor mekkora mozgásteret biztosít majd az az elkövetkezendő, újabb négy évre szóló parlamenti ciklusában? 

Fotó: AFP