Már megint nekünk izzítják a billogot: az EU médiaszabadságról szóló jogszabálya nem a szabadságról szól

Bár kezdetben egy gazdasági együttműködésnek indult, mára már megszokhattuk, hogy az EU ideológiailag, politikailag és társadalmilag is szeretné felügyelni és irányítani a tagálllamok belügyeit. Ennek része lenne a médiaszabadságról szóló európai jogszabály is, amelyet 2022. szeptember 16-án terjesztett elő Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke, valamint Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa. A törvény elfogadásáról a Bizottság már az Európai Parlamenttel egyeztethet, és céljuk, hogy még a közelgő EP-választás előtt döntés szülessen.

A jogszabály hivatalos célja megerősíteni az unión belül működő szerkesztőségek függetlenségét, megőrizni a médiapluralizmust az egyes tagállamokban, és betartatni a szólásszabadságot. Ismerős ez valahonnan?

Eddig a tagországok kizárólagos hatásköre volt a belső médiapiac szabályozása, de az EU úgy ítélte meg, hogy több országban hatalmi visszaélések történtek, ezért van szükség nemzetközi törvényre.

A célkitűzések között szerepel, hogy a tagállamok kormányai ne szólhassanak bele a média szerkesztőségeinek döntéseibe, az újságírókat ne lehessen kémprogramokkal megfigyelni, a közmédia pedig legyen politikától független. Emellett az Európai Bizottság fontosnak tartja még a médiatulajdonosok átláthatóságát, és az állami reklámkiadások egyenlő elosztását. 

Az már a kezdetektől világos volt, hogy, bár az EU a média sokszínűségét és szabadságát hangsúlyozza, valójában pont az ellenkező a célja ezzel az új jogszabállyal:

Nem véletlen, hogy az új törvénytervezettel kapcsolatban legtöbbször Magyarország és Lengyelország neve merül fel, mint a sajtószabadság legnagyobb korlátozói, ahogy az sem, hogy május végén a Telex alapítója szólalt fel az Európai Parlamentben a médiaszabadságról szóló törvénytervezet információs beszélgetésén.

Az Európai Bizottság internetes oldalán pontokba szedve részletesen elmagyarázza, hogy mit is jelent pontosan az új médiatörvény. Rögtön a második pontban kitér a közszolgálati médiára. A szöveg szerint annak finanszírozási modellje különösen ki van téve a politikai beavatkozás kockázatának. A bizottság ezért stabil finanszírozást javasol, ami lehetővé teszi a közszolgálati média függetlenségét. „A pártérdekek vezérelte politikai befolyástól való fokozott függetlenség biztosítása céljából a közszolgálati média vezetőjét és irányító testületét átlátható, nyílt és megkülönböztetésmentes eljárásban kell kinevezni” – olvashatjuk. 

Mindez ideálisnak tűnik, ám itt is egyértelműen látszik, hogy

Természetesen – ahogy egy másik pontban kifejtik – a médiaszabadság ellenőrzésére is létrehoznának egy független bizottságot, amely időnként megállapíthatná, milyen elnyomó jobboldali médiafölény van Magyarországon.

Június 21-én a tagállamok nagykövetei, Magyarország és Lengyelország kivételével, elfogadták az új médiaszabadság törvényt, ám egy változtatással az eredeti elképzeléshez képest. Franciaország ugyanis megvétózta, hogy a kémprogramok használatának tiltása bekerüljön a jogszabályba, mert ez az előírás szerinte szembemenne a nemzetbiztonsági érdekekkel. Ennek következtében a tervezetet úgy módosították, hogy bizonyos esetekben, ha a nemzet érdeke úgy kívánja, megengedhető a kémprogramok használata. Ez viszont nem tetszett a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezetnek, akik szerint a lehetőség meghagyásával szabad utat adnak a visszaéléseknek.

De nem csak ebben a kérdésben nincs egyetértés az új törvénnyel kapcsolatban. A törvénytervezet tartalmaz egy olyan részt, miszerint ne lehessen a médiafelületeken cenzúrázni olyan tartalmakat, amelyek az adott ország törvényei szerint legálisak. Az Euractiv cikke szerint ezzel kapcsolatban többek között az a gond, hogy míg Magyarországon korábban letiltották az internetről a „neonáci propagandát”, az új törvény értelmében ennek továbbra is helye lesz a médiában.

Bár Magyarország és Lengyelország a legnagyobb ellenzője a törvénynek, ha a statisztikai adatokat nézzük, nem nekik kéne a leginkább tartaniuk egy jól működő médiaszabadsági törvénytől. Több EU-s országban ugyanis valóban kritikus az újságírók helyzete, de nem Magyarországon, vagy Lengyelországban. A legtöbb helyen komoly veszélyben van a médiapluralizmus. A Civil Liberties Union for Europe jelentéséből kiderül, hogy több EU-tagállamban is fizikai és verbális támadásnak vannak kitéve az újságírók. Ezek az országok Belgium, Horvátország, Németország, Hollandia és Írország. Se Magyarország, se Lengyelország nem szerepel a listán.

Mégis, ha az Európai Bizottság sikeresen tárgyal a parlamenttel a törvénytervezet elfogadásáról, a magyar kormány felkészülhet, hogy elsősorban az itteni médiaszabadság lesz terítéken.

Nyitókép: Jakub Porzycki/NurPhoto via Getty Images