Mindez ideálisnak tűnik, ám itt is egyértelműen látszik, hogy
a cél nem az objektív híradás előmozdítása, hanem a jobboldali kormányok – legfőképp a magyar kormány – hangjának lejjebb csavarása.
Természetesen – ahogy egy másik pontban kifejtik – a médiaszabadság ellenőrzésére is létrehoznának egy független bizottságot, amely időnként megállapíthatná, milyen elnyomó jobboldali médiafölény van Magyarországon.
Június 21-én a tagállamok nagykövetei, Magyarország és Lengyelország kivételével, elfogadták az új médiaszabadság törvényt, ám egy változtatással az eredeti elképzeléshez képest. Franciaország ugyanis megvétózta, hogy a kémprogramok használatának tiltása bekerüljön a jogszabályba, mert ez az előírás szerinte szembemenne a nemzetbiztonsági érdekekkel. Ennek következtében a tervezetet úgy módosították, hogy bizonyos esetekben, ha a nemzet érdeke úgy kívánja, megengedhető a kémprogramok használata. Ez viszont nem tetszett a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezetnek, akik szerint a lehetőség meghagyásával szabad utat adnak a visszaéléseknek.
De nem csak ebben a kérdésben nincs egyetértés az új törvénnyel kapcsolatban. A törvénytervezet tartalmaz egy olyan részt, miszerint ne lehessen a médiafelületeken cenzúrázni olyan tartalmakat, amelyek az adott ország törvényei szerint legálisak. Az Euractiv cikke szerint ezzel kapcsolatban többek között az a gond, hogy míg Magyarországon korábban letiltották az internetről a „neonáci propagandát”, az új törvény értelmében ennek továbbra is helye lesz a médiában.
Emellett azért is aggódnak, mert sok országban nem tiltja törvény az LMBTQ-ellenes gyűlöletbeszédet, így azt se lehetne eltávolítani.
Bár Magyarország és Lengyelország a legnagyobb ellenzője a törvénynek, ha a statisztikai adatokat nézzük, nem nekik kéne a leginkább tartaniuk egy jól működő médiaszabadsági törvénytől. Több EU-s országban ugyanis valóban kritikus az újságírók helyzete, de nem Magyarországon, vagy Lengyelországban. A legtöbb helyen komoly veszélyben van a médiapluralizmus. A Civil Liberties Union for Europe jelentéséből kiderül, hogy több EU-tagállamban is fizikai és verbális támadásnak vannak kitéve az újságírók. Ezek az országok Belgium, Horvátország, Németország, Hollandia és Írország. Se Magyarország, se Lengyelország nem szerepel a listán.