„Slava”, Európai Unió! – mi lenne, ha Ukrajna tényleg csatlakozhatna az EU-hoz?

„Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend” – azt hiszem, ez volt a címe annak a kommunista propagandakönyvnek, amit valami tanulmányi versenyre kapott édesapám vagy a nagybátyám. És hát, mivel könyvet ki nem dobunk, így a szentendrei kis nyaralóban segítette gyorsan álomra szenderülni az embert a könyv, benne a megvalósult szocializmus hosszan taglalt csodái, s az idevezető, kihívásokkal rögös út leírása.

E könyv stílusa, s az Ukrajna első, Európai Unión belül töltött napjáról a Politico hasábjain olvasható, a dicső jövőbe néző véleménycikk felütése kísértetiesen hasonló, még ha utóbbiban a pátosz időnként iróniába is hajlik.

Slava Európai Unió!

„Ez a pillanat, amiért az ukránok harcoltak és meghaltak, az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij fellép az Európai Tanács épületének vörös szőnyegére, útban az első értekezletére a fórumon, ahol az európai vezetők a blokk legkomolyabb problémáira dolgoznak ki megoldásokat.

Zelenszkij járt már itt, természetesen, olívazöld pólójában, amellyel az ukrán katonákkal vállalt szolidaritást, akik a lövészárkokban harcolnak – szemei karikásak voltak attól, hogy hazáját gyötrő háborún kellett keresztülvezetni. De ma Zelenszkij egy tökéletesen szabott fekete öltönyben, tiszta fehér ingben és fekete nyakkendőben érkezik. Frissen borotvált, kipihent, csillogó szemekkel. Az egykori ukrán színésznek van ideje újra foglalkoznia magával.

megállva, hogy szóljon az összegyűlt televíziós kamerákhoz. Majd kacsintva hozzáteszi: »Slava Európai Unió«.”

Itt zárul a Politico szerzőjének fantáziaképe. A cikk szerint ugyanis addig még, amíg mindez megvalósulhat, rendkívül sok kihívás vár Ukrajnára, amelynek csatlakozása felvet jónéhány problémát is. Például amiatt, hogy nem minden tag lenne érdekelt ebben – ezeket hosszan felsorolja a cikk, amelynek szerzője tisztségviselőkkel, jelenlegi és volt európai diplomatákkal, ukrán tisztviselőkkel, valamint politikai és biztonsági elemzőkkel beszélgetett minderről.

A probléma egy része áll a többi tagaspiránsra is, Moldovára, illetve a Nyugat-Balkán idevágyó tagjaira is, de a fő kérdés Ukrajna.

Megdöbbentő nyíltsággal hangzik el például a cikkben az, hogy bár Ukrajna a jelenlegi EU-hoz semmilyen módon nem tudna csatlakozni, hát „egyre nagyobb az egyetértés: akkor az EU-nak kell megváltoznia”. Itt morális érveket hoz fel a szerző, illetve a megszólaltatottak: az ukránok már a Majdan téri tüntetéseknél EU-s zászlót lobogtattak, vitték magukkal a lövészárkokba is,

Uniós döntések és Ukrajna

A szerző rámutat: Kijev erős képviselettel bírna: (hipotetikus, mert hát érdemi népszámlálás húsz éve nem volt) lakosságszáma alapján a lengyelek és a spanyolok 52-59 széke közötti helyet kaphatna az Európai Parlamentben, amelynek vagy át kellene írnia saját 751 fős limitjét, vagy más tagállamok székeit kellene elvennie, hogy odaadja az ukránoknak. Emellett az Európai Tanácsban is a voksok 9 százalékával bírna a minősített többséget igénylő szavazásánál.

Szovjetből EU-s éléskamra?

A Politico megjegyzi: sokan aggódnak amiatt, hogy egy Olaszország-méretű termőterülettel bíró állam csatlakozik, és keményen megbolygatja a 386 milliárd eurós (kb. 140 ezer milliárd forintos) közös agrárpolitikát. Hiszen termőterületei alapján Ukrajna kapná az összeg legnagyobb részét. „Hogy magyarázzák el ezt a lengyel gazdáknak?” - hangzik el a kérdés. Emellett egy átlagos ukrán gazdaság 1000 hektáros, szemben az EU-átlag 16 hektárral.

A cikk nem tér ki rá, de nem lényegtelen, hogy ebben az esetben sem biztos, hogy az ukrán gazdákat (pontosabban és elsősorban az ukrán oligarchákat) támogatná ezzel az EU: több amerikai vagyonkezelő gigaalap bejelentkezett már a moratóriumok alól feloldott ukrajnai termőföldre, így az európai adófizetők pénze villámgyorsan amerikai befektetők zsebét gazdagíthatják, miközben így is felhizlalt brutális tőkeerejükkel agyonnyomhatják a komplett európai agrárpiacot.

Ami ugyebár a franciáknak fájna a leginkább, nem véletlen, hogy a szerzőnek éppen Gérard Araud, egykori francia nagykövet mondta, hogy „ez többé-kevésbé a közös agrárpolitika végét jelentené”.

Brutális költségek

Csak az infrastruktúrában okozott kárt 143,8 milliárd euróra (53 ezer milliárd forint) becsülték Kijevben – emlékeztet a cikk; arról mi is írtunk, hogy ebből csupán a Nova Kahovka-i gátszakadás önmagában is tetemes összeget tesz ki.

Eközben a tömb legalacsonyabb egy főre jutó GDP-jét sikerül az ukránoknak termelniük (békeévekben érte el hazánk lakosságának három-négyszeresével, területének hatszorosával, természeti erőforrásainak sokszorosával operáló ország a magyar GDP-t, most nyilván ennél is rosszabb a helyzet). Mindez, ahogy a szerző fogalmaz, „hatalmas teher a blokk kohéziós politikájára”, ráadásul

Vagyis, óvatoskodnak, hát meg kell reformálni a támogatási rendszert, így vagy úgy.

Keleti túlsúly az EU-ban

Mivel sok uniós vezetőnek már most sem tetszik, hogy a háború óta legalábbis a narratívák tekintetében keletre billent: a lengyelek és a baltiak már most erősebb hangot ütnek meg, Ukrajna esetleges felvételével a „keletiesítés” kétségkívül folytatódik. Azon kívül, hogy a németek már régóta szeretnék, ha sok témában egyhangú helyett minősített többségű döntésekkel operálna az Európai Tanács, és ez nem független a magyar-lengyel vétóktól, de azt is egyértelművé tették, hogy Ukrajna csatlakozásánál ehhez ragaszkodnának.

A lengyelek és az ukránok összeborulása kapcsán azért az ukránok sem feltétlenül mennének bele egy új Rzeczpospolitába, bár ilyen jellegű sci-fi írások is készültek már

Mint a lap idézi, ugyanis, Varsó érdemei elismerése mellett Olga Stefanishina, Ukrajna miniszterelnök-helyettese közölte, fontos egyértelművé tenni, hogy Lengyelország nem Ukrajna nagytestvére. Ukrajnának „nagy barátai és partnerei” vannak EU-szerte – mondta, kifejezetten Franciaországra és Németországra utalva.

Ádámtól-Évától Brüsszelig

A cikk szól még a háború kapcsán fennálló számos egyéb bizonytalanságról, Ciprus példáját is felvetve, ahol a török és a görög többségű rész kölcsönösen igényt tart a másik területeire.

A cikk kissé szkeptikus véget kap; Zelenszkij, aki soha nem vetette el a hitét, naplójából tartott beszédében leírja az e pillanatig vezető történelmi pillanatokat, „egészen Anna Yaroslavna kijevi hercegnő és I. Henrik francia királlyal kötött házasságáig a reimsi katedrálisban 1051-ben”, beszédébe belefűzi Churchill álmát az európai családról is;

Nyitókép: AFP