Ötven évnyi magyar összterméknek megfelelő tőke fölött ül a BlackRock nevű amerikai pénzügyi óriás, ami most Ukrajna újjáépítésébe szeretne beszállni – Zelenszkij elnök lelkes támogatásával. De vannak kemény feltételei is a pénzcsapok megnyitásának.
Nyitóképen: Volodimir Zelenszkij videótárgyalása Larry Fink BlackRock-guruval
Larry Fink, a BlackRock alapító-vezérigazgatója az Investigate Europe nevű oknyomozó oldal szerint egyszer Európa felé tartott magánrepülőjén, amikor gondolt egyet és utasította a kapitányt, hogy vegye az irányt Németország felé.
ahogy leszállt a géppel, néhány óra múlva.
A frankfurti illetékes azonban nem tudta elintézni, amit főnöke kért, kínjában „csupán” a BMW alelnökével tudott szolgálni. Legenda vagy sem, de sokat elmond Fink stílusáról – és persze hatalmáról –, hogy a tárgyalás kellős közepén, félbeszakítva partnerét lazán telefonálgatni kezdett, hogy leszervezzen egy következő találkozót egy fontosabb másvalakivel.
De mégis mi ez az Európában számunkra kevéssé ismerősen csengő nevű BlackRock vagyonkezelő alap, amelyik nemrég Volodimir Zelenszkijjel hosszas kézrázogatás közepette megegyezett, hogy finanszírozza Ukrajna háború utáni újjáépítését?
És mi várhat Ukrajnára, ha belemegy a bizniszbe?
Az 1988-ban alapított BlackRock és egyik alapító-vezérigazgatója, a ma is a vállalat élén álló Larry Fink neve szinte összenőtt. Fink egyébként a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum és a Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának vezetőségi tagja is, egyébként pedig az amerikai Demokrata Párt régi támogatója.
A vagyonkezelő alap rakétaként lőtt ki, brutális növekedés után 1999-ben a tőzsdére lépett, már ekkor 165 milliárd dollárnyi vagyont kezeltek (ez a 2010-es évek egyévnyi magyar GDP-jének megfelelő pénz), és a további években is folyamatosan vásároltak fel más vagyonkezelő alapokat.
amelynek pénzügyi kezelésébe az amerikai kormányzat és a Szövetségi Bank (FED) erőteljesen bevonta az alapot. A lényeg az volt, hogy ki kell menteni a pénzintézeteket, különben összeomlik a pénzügyi rendszer, ezért, természetesen csakis az amerikai polgárok védelmében – szónokolt a leköszönőfélben lévő George W. Bush elnök – szükség van a BlackRock segítségére.
A BlackRock pedig igen ügyesen segített, többek között olyan bankoknak, amelyekben már akkor részesedése volt – egy évre rá már a világ legnagyobb alapkezelőjévé hízta ki magát. A tendencia tovább folytatódott, noha 2018-ban sajnálatos módon beesett az általuk kezelt vagyon 6000 milliárd dollár alá egy kis időre (ez immár 30+ évnyi magyar GDP),
miután 2008 után 2020 körül is, mit ad Isten, azokba a cégekbe sikerült állami pénzt pumpáltatniuk a pandémia alatt ismét a FED végrehajtóiként, amelyekhez legalább részvényszinten fűződött valamiféle BlackRock-érdek.
Az alap – a hozzá hasonló Vanguard nevű társával együttesen – a legtöbb amerikai tőzsdén is jelenlévő cégben 15 százaléknyi vagy annál nagyobb részesedéssel bír manapság.
Eközben a BlackRock tevékenységét sűrűn érték a legkülönfélébb kritikák, és nem feltétlenül Fink protokollról vallott speciális nézetei miatt, hanem mert
Az Investigate Europe nevű oknyomozó kezdeményezés 2018-ban feltárta a BlackRock európai terjeszkedésének mikéntjét is, megjegyezve, hogy
az energia-, az olaj- és a gázszektorban, az élelmiszeripar, a logisztika és természetesen a pénzügyi szektor területén is.
Nem csoda, hogy Finknek derogált a BMW-alvezér: „Ha Larry Fink vagy, egyenlő félként beszélhetsz az IMF igazgatójával vagy akár az elnökkel: Macron megválasztása óta kétszer is fogadta” – vallja Grégoire Favet neves gazdasági újságíró.
A BlackRock csak Franciaországban az alap egy sor leányvállalaton keresztül 5-10%-os részesedéssel rendelkezik többek között olyan vállalatokban, mint a Danone, a Renault, a Peugeot,
A BlackRock az amerikai válságkezelés után sikeresen kinyújtotta csápjait az európai jegybankok felé: az alap tanácsadó ágát 2011-ben az ír központi bank bízta meg – pályáztatás nélkül – tanácsadással, mire hamarosan az ír bankszektorban is részvényesként köszönthették az alapot. Állítólag nem akárkik, hanem az eurómentő trojkaként is emlegetett nemzetközi intézmények – az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Unió és az IMF – nyomására.
Hasonlóképpen járt Görögország is, ahol a központi bank felkérésének eleget téve szerény irodákban, álnéven és fegyveres őrök őrizete mellett dolgozták meg a görög pénzügyi rendszert,
Bevásárlóközpontot épített Athénban, két bankban, a fő energiaszolgáltatóban és a privatizáció alatt álló országos lottóban van részesedése – írja az oknyomozó anyag.
Hasonló próbálkozások történtek Spanyolországban és Hollandiában is – utóbbi országban azzal a mentegetőzéssel állt elő Jeroen Dijsselbloem pénzügyminiszter, hogy nem kell tartani attól, hogy visszaélések történnének, mert „kínai fal húzódik a BlackRock tanácsadói és alapkezelői tevékenysége között”.
Ehhez képest aprópénz, hogy a BlackRock a Deutsche Banknak és még számos más bankszektorbeli vállalatnak is a legnagyobb részvényese.
Nyilván kiváló képességeik miatt, és nem múltbeli szívességek miatt dolgozik a BlackRock olyan hírneves alkalmazottakkal, mint
S hogy miként tudta nemzetközi szervezetekkel, például az említett trojkával ráerőltetni magát nemzeti kormányokra és jegybankokra ott, ahol esetleg nem látták szívesen? A BlackRock 2010-ben költözött a Place de Meeûs 35. szám alá, szemben az uniós tisztségviselők egyik kedvenc ebédidős parkjával, pár száz méterre az Európai Parlamenttől és az Európai Bizottság féltucatnyi központjától; a lehetséges informális találkozókon túl pedig
Az Investigate Europe-nek nyilatkozó parlamenti források szerint rendszeres fejtágítókkal célozzák meg még a képviselők asszisztenseit is. Eközben a lehető legtöbb szabályozás alól kicsúszik, ami a pénzügyi szektort érintené – lévén nem bank.
Ez az alapkezelő tárgyalt Volodimir Zelenszkijjel arról ,
Kora ősszel kezdtek erről masszív egyeztetésekbe, azokon az IMF-járásból tanult magyarok számára ismerős alapokon, amiket a háború sújtotta ország újraépítése kapcsán tavaly júliusban a svájci Luganóban lefektettek: ilyen a kormányzati kiadások csökkentése, a hatékonyabb adórendszer, a dereguláció, az állami felügyelet csökkentése és a befektetési szabadság, no meg a privatizáció.
A BlackRock nem bízta a véletlenre a dolgot, és beizzította a sokat látott tanácsadói motorját Kijevben is. Ennek szellemében decemberben az ukrán parlament például törvényben lazított az ingatlanbefektetők érdekei szerint a várostervezési szabályozáson. Hogy ez perspektivikusan mit jelenthet, elég ránézni Európára, ahol az amerikai családiház-piac után, amelyet ugyancsak elkezdett leuralni, ugyancsak megjelent a BlackRock. Vásároltak és vásároltak, jól fel is verték az árakat; kritikusaik szerint kiszorították az átlagembereket a városokból azok peremére vagy az agglomerációba.
(ez körülbelül annyi, mintha komplett Budapest az övék lenne a Hungária körút vonalán belül), és azóta is vásárol tovább.
Mindenesetre a BlackRock természetesen csak segíteni szeretne a szétlőtt országon: a Kijevvel kötött megállapodás „célja, hogy lehetőséget teremtsen az állami és magánbefektetők számára, hogy részt vegyenek az ukrán gazdaság jövőbeli újjáépítésében és helyreállításában”.
Azért Fink hozzátette:
Vagyis: megkezdődött a szakszervezetek letörése, a munkavállalóknak kedvezőtlenebb munkaügyi törvényhozás a bürokráciacsökkentés örve alatt. Az elvégzett ukrán reformokat számba vevő és újabbakat javasló luganói konferencia kiadványa szerint a háború fel is gyorsította a reformokat, a siker receptje pedig – nem fogják kitalálni – a veszteséges állami tulajdonú vállalatok további privatizációja, hogy lefaragják az állami kiadásokat, illetve a lakosságnak nyújtott támogatások csökkentése.
Az értékes ukrán termőföld moratóriumának IMF nyomására megkezdett feloldása is folytatódhat, vagyis nagyon úgy tűnik, hogy az a régóta vitatott és tárgyalt feltételezés, miszerint
sem áll túl messze a valóságtól.
Ez persze számos egyéb, részben egyértelmű, részben összeesküvés-elméleteket súroló kérdéseket is felvet az emberben: lesz a háborúban kimerült ország vezetésének ereje szembe szállni a kvázi gyarmatosítási kísérletekkel a háború után? Érdeke-e a BlackRock és társai által körbelobbizott nyugati kormányoknak, hogy Ukrajna mielőbb lezárja a háborút, vagy az a jó, ha minél tovább rombolják az oroszok, így ők minél több ponton tudnak jóságos befektetőkként beszállni az újjáépítésbe? Esetleg van összefüggés mindezek között, például a fegyverszállítások és a vadprivatizációs ígéretek között?
A válaszokat a következő években megtudjuk – az pedig a fentiekből kiderül, hogy a BlackRock ukrajnai megjelenése tény, a céljaik pedig világosak.
Nyitóképen: Volodimir Zelenszkij videótárgyalása Larry Fink BlackRock-guruval (forrás: Ukrán Elnöki Hivatal)
Bár korábban a háborúellenesség volt az egyik alapgondolat az Európai Unióban, mára ez kezd elmosódni – erről, a Brexitről és a Nyugat-Balkán integrációjáról is beszéltek a Mathias Corvinus Collegiumban rendezett könyvbemutatón.
„Nem is mehetne ez a pénz jobb helyre, mint Ukrajnába, ezzel az egész Európát biztonságosabb hellyé tehetjük” – fogalmazott az Európai Bizottság elnöke.
„Nem hiszem, hogy bárki el akar menni ebbe a háborúba és meg akar halni” – jelentette ki a Fidesz kommunikációs igazgatója.
A megbeszélés kiemelt témája a háború és béke kérdése volt.
Még a miniszterelnök is elismerte, hogy ezzel a lépéssel tényleg provokálnák Oroszországot.
Ne azt kérdezgessük magunktól, hogy mit tehetünk Ukrajnáért, hanem inkább ezt: „mi közünk nekünk ehhez a háborúhoz?”
Megvan, mi szerepel Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „bevásárlólistáján”. Ettől valóban leesne az oroszok álla.
Komoly izgalmakat hozott a Real Madrid és a Bayern München csatája.
