Az elitek az egalitarizmus álcájába burkolóznak, és a baloldal történelmi elkötelezettségét az osztálypolitika mellett identitáspolitikával helyettesítik. Az uralkodó osztály uralkodó politikai napirendje figyelemre méltóan jól kalibrált arra, hogy a strukturális liberalizmust teljesen érintetlenül hagyja – fogalmaz Deneen.
Deneen kritikával illeti a liberális jobboldaliakat is, mondván az ő „»éber« kritikáik is arra irányulnak, hogy a Republikánus Párt adományozói osztályának gazdasági előnyeit érintetlenül hagyják.” Ahelyett, hogy a „wokeizmus” az osztály- és státusz-önvédelem egyik formájaként értelmeznék, a jobboldali liberálisok inkább „kulturális marxizmusként” ábrázolják, mint olyan programként, amely a kapitalizmus fogyasztói felszabadítás alapértékeinek szívéből született, és amely inkább Milton Friedman, mint Karl Marx ethoszával mutat közös vonásokat – teszi hozzá.
A jobboldali liberalizmus ravaszul megpróbálja leválasztani a társadalmi »határtalanságot« a gazdasági »határtalanságról«,
elhomályosítva azt a módot, ahogyan a kettő zökkenőmentesen együtt fejlődött”.
A teoretikus szerint a jelenlegi „alulról felfelé irányuló populista felkelés nagyrészt egy elitellenes ethosz vezérli, amely nemcsak a jelenlegi vezető réteg eltávolítását követeli, hanem az általuk irányított intézmények szétverését is”. Ennek a projektnek a vezérelve nagyrészt negatív, amelynek fő üzenete az „Elég!”. Hozzátéve, hogy az anti-wokeizmusra, a CRT-ellenességre és a kovászellenes zárlatokra való felhívások erőteljes energiát adtak a „tömegnek”, ami választási szempontból előnyös az olyan jobboldali-liberális republikánus jelölteknek.