Alapvető közgazdasági szabály, legalábbis kapitalista keretek között, hogy
az MI benyomulása a munkaerőpiacra az emberi hozzáadott érték csökkenéséhez fog vezetni
– hogy ez mennyire és milyen gyorsan történik, abban van mozgásterünk. Valóban, az már látszik az elmúlt pár hónap alapján, hogy bizonyos irodai fehérgalléros munkákhoz nagyon komoly produktivitási százalékokat tud hozzátenni az MI, munkaköröktől függően ez most 30 és 70 százalék közötti. Hogy mi következik ebből, az leginkább a menedzsmenten múlik: úgy döntenek, hogy ők ennyivel produktívabbak akarnak lenni, vagy úgy, hogy például a fejlesztők egy részétől megválnak. Minden nagyvállalati háttérbeszélgetésnek, amiben tanácsadóként részt veszek manapság, az MI kapcsán, nagyon súlyos HR-szervezeti oldala szokott lenni átképzésekkel, áthelyezésekkel, leépítésekkel. Nemrég az IBM jelentette be, hogy HR-es pozícióra már nem vesznek fel embert, ugyanis 2 év alatt 30 százalékos leépítéssel számolnak.
Mindezt úgy, hogy évek óta azt hallgatjuk, hogy kevés a programozó, még itthon is tízezrek hiányoznak a munkaerőpiacról, ergo ez egy védett szakma…
Igen, a médiában népszerű terminátor-narratíva ennek ágyazott meg, hogy az automatizálás a fizikai munkaköröket veszélyezteti, aztán kaptak egy jobbhorgot a juniorabb, fehérgalléros munkák. Ezt én már a generatív MI megjelenése előtt is megjósoltam. Egyébként Hararinak volt Yann LeCun-nal (Meta AI-fonok) egy vitája, aki olyanokat mondott, hogy most van pár tíz évünk arra, hogy az összes bangladesit MI-mérnökké képezzük át. Most ezt nem igazán tartom realisztikusnak, hogy finom legyek.
Kit fog ön szerint leginkább sújtani az MI előretörése?
Nem konkrét szakmát vagy munkakört jelölnék meg, inkább korcsoportot, méghozzá a pályakezdő fiatalokét.
Az ember elvégez egy egyetemet, megtanul sok mindent, viszonylag alaposan, aztán évekig elég alacsony, junior szintű munkát végezhet csak, ami kevesebb felkészültséget igényel, mielőtt rábíznának valami komolyabb munkakört. Viszont az is igaz, hogy a fiatal digitális bennszülöttek sokkal könnyebben adaptálódnak az új technológiai hullámhoz, sőt aktívan keresik a vonatkozó képzéseket. Most, hogy az egyszerűbb szellemi munkákat el tudja végezni hamarosan az MI, azt kell mondanom, korántsem lesz könnyű a helyzetük, de a munkáltató felelőssége, meg tudja ezt az új szintet fejben ugrani.
Hogyan lehetne ezen segíteni?
Nyugaton, illetve a gazdagabb országokban már egy ideje próbálkoznak elébe menni a dolognak. Szinte minden tudományágban már az egyetemen úgy tanulnak dolgokat, hogy „MI, és valami”; MI és üzlet, MI és monetáris politika, MI és orvoslás, és így tovább. Persze, ehhez egyszerre kellett pénz és előre gondolkodás. Dubajban például az NKE helyi megfelelője évi 2000 hallgatót küld az Egyesült Államokba hi-tech kurzusokra, a kormányba 2013-ba vették fel az első adatfőnököt, nem sokra rá megvolt az első kormányzati MI-szolgáltatásuk 2017-tol, és akkor ez csak az állami szektor… Frankfurtban felsővezetőket oktatunk AI for Business képzéseken, a finn Aaltoban is 2013-as alapítású a Machine Learning szak, egyszóval európai példa is akad bőven. A hallgatók igénye pedig óriási minderre.
És milyennek látja a hazai helyzetet e téren?
Magyarországon nincsen túl sok ilyen jellegű képzés, az egyetemisták hiába ostromolják az intézményeket, azok nagyon nehézkesen nyitnak a multidiszciplináris képzések irányába, és nem tudják kezelni azt, hogy a jövő már rég nem lineáris, hanem exponenciális. Ha két évbe telik elindítani egy szakot – amit szintén több év elvégezni – miközben a világon heti szinten változik most éppen minden, az nem könnyíti meg a dolgot, ezért én azt javasolnám, hogy a létező képzésekbe építsenek be MI-modulokat; de ami most van, pár fecske, az biztos, hogy nem elég. Eleve a generatív szint megjelenése után muszáj lenne nem csak mérnöki, hanem interdiszciplináris szemszögből oktatni az MI-t.
Vagyis behozni a humán tényezőt. Ha már emberi tényező: mi lesz a művészettel?
A generatív MI természetesen annak is totálisan átírja a szabályait, mindenét, ami iparosodott művészet, legalábbis. Az, hogy egy festő milyen eséllyel tudja eladni egy festményét egy irodaházban, amikor a generatív MI is képes előállítani képet – valószínűleg az emberi tényező maga lesz az érték. A tömegeknek marad a generatív MI által gyártott, szintetikus tömegtermék, és minden amit ember csinált, az elit kiváltsága lesz.
Mivel látjuk, hogy a megszemélyesítés egyfajta irány, nem tarthatunk attól, hogy például az állatok jogainak kiterjesztése után akár az MI-vezérelte ágensek is hasonló jogvédői fellépések alanyai lesznek, és megpróbálják nekik kieszközölni akár az állampolgári jogokat is?
Ilyeneket mar hallok, mert a világunk jelen pillanata sajnos ilyen ideologisztikusan épül fel, de egyelőre ez médiacsali csupán. Vannak alterületek, például a generatív MI szerzői jogi kérdései, amik abszolút valid és megoldandó kérdések. De “gépi jogokról” az emberi jogok mintájára nincs igazan értelme időt vesztegetni: ha ez változik, mindenképpen szólunk.
Nyitókép forrása: Wikipedia