Az „Együtt erő vagyunk” egy kontinenseken átívelő konzervatív összezárást jelent – Schaller-Baross Ernő a Mandinernek

A CPAC főüzenete, hogy „Együtt erő vagyunk!”. Ez a tengerentúlon is értelmezhető?

Teljes mértékben. Az amerikai konzervatívok számára példaértékű, hogy a Magyarországon működő politikai modell, a mi nemzeti értékalapú politikánk sikeres, stabilitást hoz. Ez jó alapot kínál az együttműködésre. A mi álláspontunk lényege, hogy a nemzeti érdekeket a kívülről ránk erőltetni próbáló balliberális ideológia elé kell helyezni, bármilyen nagy is legyen a nyomás a nemzetközi térben. Értékrendünk pedig az Isten, haza, család hármas egységén alapul, ami központi hasonlóságokat mutat a republikánusok elképzeléseivel, világnézetével, célkitűzéseivel. Ezáltal

Néhány hónappal ezelőtt az Egyesült Államokban járt, mit tapasztalt ebből?

Március elejei washingtoni utam során megbizonyosodhattam arról, hogy Magyarországnak sok barátja van a tengerentúlon. Magasrangú republikánus politikusokkal folytatott megbeszéléseim közben ugyanis egyértelművé vált, hogy az amerikai-magyar konzervatív együttműködés soha nem volt ilyen sikeres és előremutató, mint amilyennek most látjuk, tapasztaljuk. A család szerepe a társadalomban, gyermekeink védelemének fontossága, nemzeti és keresztény értékeink védelme, az illegális bevándorlás elleni küzdelem, a határvédelem fontossága és az erős nemzetállamok szerepe mind-mind olyan téma, amelyben az alapoktól kezdődően egyetértünk.

Amerikai konzervatív barátainkkal való együttműködésünk terén ráadásul nagy lehetőséget jelent a CPAC. Külön kiemelném Szánthó Miklós főigazgató és az Alapjogokért Központ munkáját, amellyel Magyarországra hozták Európa első CPAC-jét, az amerikai republikánus párt kiemelkedő politikai eseményét, amelyet 1974 óta rendeznek meg. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az immár második alkalommal hazánkban tartott konferencián nem csak európai és régiós politikai szereplők vettek részt, hanem több hivatalban lévő amerikai képviselő és szenátor is Magyarországra érkezett, ami nem szokványos.

De a CPAC-en túl erősödő kapcsolatokat alakítottunk ki az amerikai jobboldali think-tank világ olyan meghatározó szereplőivel is, mint a Heritage Alapítvány, az Amerikai Konzervatív Unió, a Center for Renewing America, a Hudson Institute, vagy éppen a Republicans for National Renewal. Utóbbi Washingtonban rendezett eseményén én magam is felszólaltam idén márciusban. Ezek az együttműködések nem csak az ideológiai közösségépítés szempontjából lényegesek.Tengerentúli konzervatív kapcsolataink elmélyítése egyúttal stratégiai partnerség kialakítását is jelenti, ami képes lehet kompenzálni azt a sajnálatos szélsőséges baloldali részrehajlást a tradicionális és online sajtóban, amely rossz színben tünteti fel hazánkat, az európai jobboldalt és alapjaiban kérdőjelezi meg a nemzetállamok politikai önrendelkezéshez való jogát, valamint az európai stratégiai autonómiát is.

Paul Gosar, Arizona kongresszusi képviselője úgy fogalmazott, hogy „Magyarország a Nyugat erkölcsi iránytűje, ahol értik, hogy egy nemzet legfőbb kötelessége, hogy tisztelje Istent és saját népét helyezze előtérbe.” Hogyan értelmezi ezt a kijelentést?

Ahogy említettem, tengerentúli kormányközi és politikai kapcsolataink a kiegyensúlyozott, értékalapú partnerség felfogására épülnek, amelyet a demokrácia iránti elkötelezettség és az egymás iránti kölcsönös tisztelet határoz meg. Így az ezzel szemben álló, a nemzetközi térben elharapódzó balliberális véleményhegemóniát, az erőltetett woke-ideológiát, az eszmerendszer terjedését elősegítő szándékos társadalmi hangulatkeltést és mindezek politikai értelemben vett dogmatizálását, tehát megingathatatlan alapvetésekké tételét mi nem támogatjuk, attól elhatárolódunk. És éppen ez a baloldali ideológiai jelenség, illetve az azzal való szembefordulás az, ami elősegítette, hogy

Az Egyesült Államokban ugyanis általános elégedetlenség alakult ki a baloldal által felerősített szélsőséges eszmerendszerrel szemben. Az amerikai választópolgárok igyekeznek a józan ész irányából indulva új utakat keresni, e téren pedig a konzervatívokra számíthatnak.

Magyarország kormánya és a magyar jobboldal egy évtizede bizonyítja, hogy a konzervatív politika lehet sikeres. Ez is reményt kelthet amerikai konzervatív barátaink körében. Egyes államokban, mint például Floridában már azt is lathatjuk, hogy bizonyos társadalompolitikai kérdésekben a magyar modell már a tengerentúli törvényhozásban is megjelenik.

Milyen lehetőségeket hordoz ez az együttműködés a 2024-es európai választások szempontjából?

A 2024-es európai választások tétje annak meghatározása, hogy milyen európai értékrend alapján képzeljük el jövőnket. Vagyis ez egy lehetőség az európai állampolgároknak arra, hogy olyan új utat jelöljenek ki az Európai Unió számára, amely visszafordul a józan észhez, az alapító atyák eredeti szándékához, a keresztény-zsidó értékrendhez, a nemzetekhez és a demokráciához.

Jelenleg ugyanis az európai baloldal, többségében baloldali sajtóhátszéllel gondolati és értékrendbeli kizárólagosságra tart igényt. Sajnálatos, hogy szűkebb értelemben vett környezetünkben, Európában az értékek sokszínűségén nyugvó politika jelenleg nem elfogadott, az európai szintű döntéshozatalt pedig a baloldali többség továbbra is sakkban tartja.

Magyarország mai vezetői bizonyították a szabadság és a demokrácia iránti elkötelezettségüket a vasfüggöny lebontásának idején is, egy olyan korban, ahol ezek az értékek nem voltak adottak, hanem meg kellett értük küzdeni. Ezek mentén, a nemzetállamok önálló elhatározásán alapuló együttműködésként, más tagállamok és partnereik döntéseit tiszteletben tartva képzeljük el Európa jövőjét, nem pedig egy központilag irányított föderális rendszerben. Emellett arról se feledkezzünk meg, hogy jövőre az Egyesült Államokban is választásokat tartanak.

A magyar konzervatívok teljesítménye reményt jelent minden konzervatív párt számára, az épülő közösség erős üzenetet jelent Brüsszel felé is. Mi azt valljuk, hogy számunkra Magyarország, amerikai barátaink pedig azt, hogy számukra az Egyesült Államok az első. Ez így jó és helyes.

Nyitóképen: Schaller-Baross Ernő. Fotó: Véssey Endre