A lefejezett Károly, az élveteg Károly... és most jön a harmadik Károly. Két vitatott megítélésű, 17. századi angol király nevét tartja meg Károly, immár brit uralkodóként. Portrék!
II. Erzsébet halálhíre után néhány órával kiderült, hogy Károly herceg immár királyként is megtartja első keresztnevét, és III. Károlyként lép a trónra. Választhatta volna egyébként a többi keresztnevét is, a Fülöpöt, Artúrt és Györgyöt is – különösen az utóbbi kapcsán remélhették sokan a brit monarchisták közül, hogy Erzsébet királynő általános tiszteletnek örvendő apjának és nagyapjának nevét viseli majd az új király, VII. Györgyként.
Károly azonban maradt – a Károlynál.
Ez azért érdekes fejlemény, mert
Ki is volt I. Károly? Igen, az az angol király, akit lefejeztek 1649-ben, az angol polgárháború mélyén, hogy aztán Cromwell katonai diktatúrája irányítsa az országot egy évtizedig.
I. Károlynak persze el kellett jutnia a vérpadig. Stuart Jakab skót király fiaként született 1600-ban – apja 1603-ban örökölte meg aztán az angol trónt is a gyermektelenül elhunyt, legendás I. Erzsébettől. A kis Károly beteges gyermek volt, először még Skóciában maradt, míg családja Londonban berendezte az udvartartást. Eleinte bátyja, Henrik Frigyes volt a trónörökös, de ő fiatalon elhunyt, így neki kellett a helyébe lépnie.
amibe Anglia is belebonyolódott, de a háború kapcsán persze kemény politikai viták zajlottak az angol parlamentben. 1624-re a betegeskedő Jakab király egyre inkább elveszítette a kontrollt a parlament fölött.
Jakab 1625-ben halt meg, s így trónra lépett I. Károly. Még abban az évben feleségül vette a katolikus francia király lányát, Henrietta Máriát – és ez a tette máris mély törést okozott a király és a parlament között. Károly király egyszerre ígérte meg az angol parlamentnek a szigorú anglikán vallási szabályok megtartását, s közben, titokban sógorának, XIII. Lajos francia királynak a szabályok katolikusoknak kedvező lazítását.
Számos vita folyt aztán a király és a parlament között az európai háborúskodások, vallási szabályok és az adók mértéke kapcsán. A konfliktusok 1629-re fokozódtak arra a szintre, hogy – parlamentben történő provokációkra hivatkozva – I. Károly feloszlatta a törvényhozást, és börtönbe vetett kilenc parlamenti vezetőt.
Innen kezdődött Károly egyeduralma: a kor szellemének megfelelően
és elszántan vallotta, hogy saját elképzelései szerint akar uralkodni. Évek teltek el konfliktusos adókivetési és vallási törvények erőltetésével, míg végül a király beadta derekát, és 1640-ben újra összehívta a parlamentet. Ami nem volt rest, és rögtön kikezdte a király egyeduralmát és hatalomban lévő embereit.
A konfliktus 1642-ben torkollt polgárháborúba – az ismert történelmi következményekkel. A király és a parlament is hadsereget toborzott, Anglia földjét csatározások dúlták fel, miközben Írország is lázadozott. Viszontagságos évek után 1647-ben Károly a parlamentiek fogságába került, és 1649-ben addig példátlan módon perbe fogták a korábban még Isten nevében uralkodni akaró királyt.
I. Károly lefejezése
Károlyt hazaárulással és a haza helyett saját önös érdekeinek képviseletével vádolták.
amik az angol polgárháborúban történtek.
Károly nem értette, mégis milyen hatalom nevében vonják őt felelősségre: az eljárást illegálisnak tartotta, szerinte semmilyen földi hatalom nem ülhetett törvényt fölötte. Mégis, néhány hétnyi tárgyalás után ítéletet hirdettek: bűnösnek találták és halálra ítélték, s 1649. január 30-án lefejezték őt.
II. Károly élete elválaszthatatlan apja, I. Károly sorsától. 1630-ban született a királyi családba, eleve trónörökösként. Tizenkilenc éves volt, amikor közel egy évtizednyi polgárháborúskodás után apját lefejezték, s aztán elkezdődött Cromwell diktatúrája.
A trónörökös addigra már évek óta külföldön tartózkodott, francia édesanyja és a párizsi királyi udvar védelme alatt. A nagy diplomáciai játszmák során 1650-ben Skóciába érkezett, meg is koronázták skót királynak, amire Cromwell angol seregei megtámadták Skóciát. Károlynak 1651-ben menekülnie kellett a szigetországból: hat hét alatt jutott el Normandiába úgy, hogy
Károly aztán francia és spanyol védelem alatt vészelte át a további éveket, majd, Cromwell 1658-as halála után felsejlett a restauráció lehetősége.
Az 1660-ban ülésező angol parlament számára Károly megígérte, hogy királlyá választása esetén toleráns lesz, biztosítja a véleményszabadságot, s az anglikán egyház nem fog szigorú vallási szigort bevezetni. Megígérte azt is, hogy nem fogja megbüntetni régi ellenségeit, nem fogja száműzni őket, nem veszi el vagyonukat.
És ami a legfontosabb:
A parlament erre meghívta őt az angol trónra: 1660. május 29-én érkezett Londonba, épp a 30. születésnapján, s megkezdte 25 évig tartó uralkodását.
Mulatozás II. Károly idején
II. Károly uralmát a barokk korszak szabadossága, lazasága jellemezte. Az angoloknak elegük volt a polgárháborús évekből és a korábbi évtizedek puritanizmusából. A király elveszítette teljhatalmát – életét ezért nagyrészt a mulatozás, a tudományok iránti érdeklődés, s nem kevésbé a nőügyek tették ki: tizenkét illegitim gyermeke született hét nőtől.
Károly udvarának erkölcsei persze elterjedtek az egész országban is:
A fővárost és a nemzetet súlyosan érintette az 1665-ös pestisjárvány, majd az 1666-os nagy londoni tűzvész is – de a lassan formálódó angol gyarmatbirodalom, a növekedő gazdaság és jólét időszakában néhány évtized alatt újjáépítette magát az ország, s Anglia megindult a világhatalommá válás útján.
Addigra a véleményszabadság légkörében a király és a politika egyéb szereplői is a viták, sőt akár gúnyolódások céltábláivá válhattak – és innentől fogva Anglia már soha nem tért el sem az abszolút monarchia, sem bármi másféle diktatúra útjára.
Hogy Nagy-Britannia új királya, III. Károly mit fog hozzátenni a Károlyok örökségéhez, a jövő rejtélye még.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Mi lesz a következő?
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
Belegondolni is rémálom, hogy mit művelne ez a nárcisztikus, sokszor önmaga hatása alá kerülő ember, ha a hatalom közelébe kerülne.
Mesés pénzek helyett csak a gondok tornyosultak a világ egyik leggazdagabb országában. Pedig elsőre jó kiugrási lehetőségnek tűnt az Ábhá FC-nél elkezdett munka a magyar edzőnek.
