a kínai stratégia háború esetén az, hogy interkontinentális ballisztikus rakétákon szállított hidrogénbombákkal pusztítaná el az amerikai városokat, ezek becélzásához pedig bőven elég az, hogy 68 műholdjuk rálát az USA-ra, a földfelszínhez közelebb repülő léggömbök legfeljebb magasabb felbontásban szállíthatják ugyanazt az információt.
Ugyanakkor a kínai provokációt sem zárja ki: „lehetséges, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg úgy döntött, hogy provokálja az Egyesült Államokat, és megnézi, hogy az miként reagál”. Tesztelhették például az amerikai légvédelmet: egy ilyen léggömb a kínaiaknak körülbelül százezer dollárjukba kerülhetett, az Egyesült Államok pedig F-22-esekről kilőtt, egymillió dolláros Sidewinder rakétákkal hárította el őket. Így tesztelhettek egy olyan stratégiát, hogy „a kínaiak építhetnek ezekből több tízezret, és megröptethetik őket az Egyesült Államok felett, kimerítve annak légvédelmét”.
Nyer-e Kína az orosz-ukrán háborún?
A szakember nem biztos abban, hogy Kína az orosz-ukrán háború haszonélvezője. Világossá teszi: „Nem gondolom, hogy Kína háborút akart volna. Emlékezzünk vissza arra, hogy Ukrajna elsőként csatlakozott az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez, és Kínának Ukrajnában jelentős befektetései voltak.” Szerinte Kína hatalmát leginkább gazdasági csatornákon terjeszti ki, „nem szereti a háborúkat, nem szeret háborúkat vívni, és egészen biztosan nem tetszik neki az a gondolat, hogy az Ukrajna, Oroszország és az Egyesült Államok közötti konfrontációba csöppenjen”. Kína érdeke Goldman olvasatában alapvetően az, hogy csökkentse a feszültségeket az USA-val, ebben pedig a háború bizonyosan nem segít.
Másrészt azonban Kína „szimpatizál az orosz állásponttal a háborúban. Úgy hiszi, hogy Amerika és szövetségeseinek működése Ukrajnában