A Politico szerzője szerint Zelenszkij átalakulása csalódást keltő békeidős vezetőből, Bernard-Henri Lévy túlzó szavaival élve, „a szabad világ új, fiatal és nagyszerű alapító atyjává”, megdöbbentő volt. Az újságíró úgy véli, még hazai kritikusai is megemelik a kalapjukat előtte, mert kiváló kommunikátor: az ukránokhoz intézett mindennapi beszédei megnyugtatták őket, irányt mutattak és feldobták a morált, még akkor is, amikor a hangulat érthető módon lankadt.
„Meggyőző vezető lett” – mondta Adrian Karatnyickij, az Atlantic Council vezető munkatársa, aki szerint Zelenszkij kommunikációs erősségei megfelelnek a kornak.
„Jól tudja becsatornázni a közvéleményt, azonban most még hatékonyabb, mert az ország sokkal egységesebb és biztosabb az identitását, érdekeit és céljait illetően. Még mindig ugyanaz a fickó, aki volt – színész és előadóművész –, de ez teszi őt ideális háborús vezetővé, mert képes megtestesíteni a közhangulatot” – tette hozzá.
De békeidőben, amikor a társadalom nem egységes, Zelenszkij egy következetlen vezető, aki váltogatja a forgatókönyvet, és a közvélemény szeszélyeinek megfelelően alakítja át a történetet. „Amikor a közakarat egyértelmű, nagy ereje van, és háborús időkben az állam abszolút hatalma áll mögötte. De amikor újra eljön a békeidő, egy egészen más világgal kell megbirkóznia” – zárta Karatnyickij.
A Politico szerzője megjegyzi, a belpolitikai kritikák egyre erősödnek – bár a nemzetközi média, amely még mindig el van ragadtatva Zelenszkij karizmatikus vonzerejétől – kevéssé veszi tudomásul.