A szovjet belügyi szervek 1940 tavaszán fogságba esett lengyel tiszteket mészároltak le, a bűntény áldozatainak száma megközelíti a 22 ezret. Az oroszok évtizedekig tagadták a mészárlást.
Katyńi vérengzés néven ismerik azt a tömeggyilkosságot, melyet a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntésére hajtott végre az NKVD a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel (részben tartalékos) tisztek és főtisztek ellen.
A gyilkosságok áldozatait a Szmolenszk melletti Katyńban, a Tver melletti Mjednojében és a Harkov elővárosát képező Pjaticsaki erdeiben tömegsírokban hantolták el.
A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katyńt is elfoglalták. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat. Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. Idén van ennek az eseménynek a nyolcvanadik évfordulója
A németekkel élet-halál harcban álló Szovjetunió szövetségesei kétkedve fogadták a bejelentést, a brit és amerikai kormány hallgatott. A szovjet hatóságok a németeket vádolták a mészárlással, a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba gyanús módon azonban nem egyeztek bele.
A tömegsírok vizsgálatában a magyar Orsós Ferenc (1879-1962) patológus is részt vett.
Az igazság azóta kiderült, bár egyes hazai források tekintetében még várat magára.
A Katynban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek, ha a téma néha mégis szóba került, a hivatalos szovjet álláspontot ismételték.
A Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő jelképes módon, 1990. április 13-án adta át Moszkvában Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyelek névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát, a TASZSZ szovjet hírügynökség pedig közleményben ismerte el, hogy a katyni gyilkosságokat az NKVD követte el. A Szovjetunió szétesése után az orosz parlament 2010-ben ismerte el, hogy a tömeggyilkosságokat Sztálin és más szovjet vezetők utasítására hajtották végre.
Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumok, a mészárlásról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a szejm 2007. november 14-én a vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját, április 13-át a katyni bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította.
Nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek is azt szorgalmazzák, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként kerüljön jogi lezárásra. Az orosz álláspont szerint a katyni vérengzés bűncselekménynek minősül ugyan, de elévült, az orosz legfőbb katonai ügyész 2010-ben kijelentette: nem lát okot arra, hogy a megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják. Az áldozatoknak számos emlékmű és a 2015-ben Varsóban megnyílt Katyni Múzeum állít emléket, a közép-európai fővárosok közül elsőként 2011-ben Budapesten, Óbudán avatták fel a katyni mártírok emlékművét.
A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a katyńi bűntény áldozatainak emléknapja.
(MTI. Gov.pl).
Nyitókép: Joe Klamar / AFP
Zbigniew Ziobrót péntekhajnal óta keresték a rendőrök. Az ellenzéki képviselő letartóztatását a szejmnek, majd a bíróságnak is jóvá kell hagynia.
Az ukránok nem vették jó néven Calin Georgescu ötletét.
Persze az Európai Parlamentben még lehet úgy csinálni mintha ezt nem vennék észre, de ez ettől még úgy van.
Nos, ezek a konteók és alternatív történelmek pontosan erre lettek kitalálva és gyártva.
Majd Németországgal közösen megoldják.
Rekordévet zárt a hazai filmgyártás, beleértve a magyar alkotások nézettségét és a nálunk forgatott külföldi produkciók mennyiségét is. Hogyan lett Magyarország a térség Hollywoodja, van-e értelme az állandó számháborúnak, és miért van szükség közös uniós filmes stratégiára? Erről is kérdeztük Káel Csabát, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztost, a Nemzeti Filmintézet elnökét.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
