A lap által megszólaltatott kormányzati emberek három ponton azonosítanak egyre súlyosbodó feszültségeket Washington és Kijev között. Az egyik az Északi Áramlat felrobbantása, a másik Bahmut (ahogy a lap írja, „egy stratégiailag jelentéktelen ukrán város”) védelme, a harmadik pedig a Krím.
Bahmut kapcsán az ukrán álláspont az, hogy minél tovább védik a várost, annál több idejük van a frontvonal mögött felkészülni egy esetleges ellentámadásra, ráadásul a városban az orosz haderő legütőképesebb részét, a wagnereseket tizedelhetik. A POLITICO szerint azonban „a kormányzat számos tisztviselője aggódni kezdett azon, hogy Ukrajna annyi élőerőt és lőszert használ el Bahmutban, hogy az gyengítheti képességüket egy nagyobb tavaszi ellentámadásra”. Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter egyenesen úgy fogalmazott: „Nem akarom lebecsülni azt a hatalmas munkát, amit az ukrán katonák és vezetők Bahmut védelmébe fektettek –
de szerintem ennek inkább van szimbolikus értéke, mint stratégiai és műveleti”.
Kijev azonban egyelőre elengedi a füle mellett az amerikai tanácsokat arról, hogy adják fel végre Bahmutot.
Eközben nemrég amerikai és német orgánumok amerikai titkosszolgálati információkra hivatkozva megjelentettek egy újabb elméletet az Északi Áramlat felrobbantásáról, amely mögött „ukránpárti csoportot” sejtenek. (Az elméletben számos biztonságpolitikai szakértő kételkedik, Robert C. Castel például „a világ leggyermetegebb dajkameséjének” nevezte.) A POLITICO úgy értékel, az új értesülés „megdönteni látszik azt az elméletet, hogy az orosz gázt Európába szállító csővezetékek szabotázsáért Moszkva felel”. A lap által megkérdezett titkosszolgálati elemzők úgy nyilatkoztak, „nem hiszik, hogy Zelenszkij vagy munkatársai érintettek lennének a szabotázsban”, ugyanakkor azt gondolják,