Új korszak: Skóciának hamarosan muszlim vezetője is lehet

Nyitóképen: Nicola Sturgeon eddigi skót vezető (középen), két lehetséges utódjával, Kate Forbes-szal és Humza Yousaffal (ANDY BUCHANAN / AFP)

Hirtelen teljes dél-ázsiai „hatalomátvétel” történhet a Brit-szigeteken, hiszen Nagy-Britanniát jelenleg az indiai származású, hindu, konzervatív Rishi Sunak, a tízmilliós Londont pedig a pakisztáni muszlim munkáspárti Sadiq Khan irányítja, míg Írország miniszterelnöke a félig indiai, vállaltan meleg, jobboldali Leo Varadkar – és most a Skót Nemzeti Párt választhat saját maguk és Skócia élére egy pakisztáni gyökerű, progresszív muszlim politikust, Humza Yousafot, akivel még teljesebbé válhatna a Brit-szigetek multikulturalizmusa.

Skót nemzeti újszocializmus

Áll a bál Skóciában, amióta lemondott a brit országrész és a Skót Nemzeti Párt vezetéséről Nicola Sturgeon. De állt már előtte is: gyakorlatilag egy évtizede a legkülönbözőbb mély politikai és identitásviták szabdalják szét az ősi ország mai nyilvánosságát.

A 20. század nagy prosperitást hozott az egykori szerény sorsú brit peremvidéknek. Ugyan a század második felére a régi vágású iparnak leáldozott, ami sok válságjelenséggel járt – gondoljunk akár csak a Trainspotting film világára –, a 21. századra már modern, jövő felé tekintő, európai és Európán kívüli bevándorlók tízezreinek vonzó, jóléti állam(rész) lett Skóciából.

A jólét azonban új vitákat szült, valamint régieket élesztett újjá. Skócia és Anglia régi, véres közös történelme ismert, de a 18. század végére megnyugodtak a kedélyek, és vagy kétszáz évig nem volt komoly téma a skót függetlenség ügye. A világ körül terpeszkedő Brit Birodalomban jól elfértek egymás mellett az angolok és a skótok, sőt, számos skót viselt magas hivatalt vagy futott be másféle nagy karriert Nagy-Britanniában az évtizedek során.

A kétezres évekre azonban

ami egyesíteni tudta a London központú brit politika ellen régóta lázongó, különböző skót társadalmi rétegeket. És előbb Alex Salmond, majd jobbkeze és későbbi utóda, Nicola Sturgeon fölemelte a skót függetlenség ügyének zászlaját, amely nagy – de végül kiderült, mégsem teljesen elsöprő, vagy legalább többségi – támogatást élvezett Skóciában.

Salmond és Sturgeon 2014-ben elbukta a skót függetlenségi népszavazást (a szavazók 55 százaléka a függetlenedés ellen voksolt), majd a párt és az országrész irányítását átvevő Sturgeon hiába próbálkozott többször is egy újabb népszavazás belengetésével, ez a momentum talán egy vagy több nemzedéknyi időre elszállt.

De a Skót Nemzeti Párt és hívei újabb nemzedékének ez már talán csak egy ügy volt a többi között. A párt ugyanis az elmúlt évekre – skót nemzeti érzés ide vagy oda – a Nyugatot egyre inkább uraló progresszív, woke, újbalos ideológia egyik legharcosabb képviselője lett. Ezzel együtt pedig

ahol a vidéki angolok nagy többsége a 13 éve tartó tory kormányzás minden bukdácsolása ellenére máig támogatja a Konzervatív Pártot.

A nyolcvanas évekbeli tinikorától a politikában élő Nicola Sturgeon feje fölött mostanra összecsaptak a hullámok, így bejelentette távozását, mondván, szeretne magánemberi életére is fókuszálni ennyi évnyi politizálás után.

Ugyan nem hivatkozott rá, de távozásának köze lehetett a Skóciát egy ideje uraló és az elmúlt hónapokban újra előkerülő nagy transzgender vitához, amiről korábbi cikkünkben már beszámoltunk.

Mondhatjuk, hogy

– amelyek befolyásolják a Sturgeon utáni vezetőválasztás és ezzel Skócia leendő vezetésének kérdését is.

Keresztény gondolatbűn

Történt ugyanis, hogy a Skót Nemzeti Párt vezetéséért az előzetes várakozások szerint nagy eséllyel elinduló fiatal politikusnő, Kate Forbes skót pénzügyi és gazdasági államtitkár elkövette az egyik legnagyobb politikai bűnt, amit manapság egy politikus Nyugaton elkövethet: megvallotta keresztény hitét és kiállt hitelvei mellett.

Mert miket is mondott Forbes, pályafutása eddigi legfontosabb megmérettetése előtt? Azt, hogy nem támogatja az azonos neműek házasságát, nem is szavazta volna meg azt 2014-ben, amikor azt Skóciában bevezették. Ahogy nem támogatja a Skót Nemzeti Párt balos keményvonalasai által régóta erőltetett, a nemváltoztatást megkönnyítő Gender Recognition Reform törvényt sem, amit nem szavazott volna meg, sőt, le is mondott volna államtitkári pozíciójáról, ha nem lett volna épp anyasági szabadságon – jelentette ki.

Forbes egy alkalommal az abortusz témájában életpárti véleményt formált, mi több,

Kate Forbes egyébként a kálvinista Skót Szabadegyház tagja, ami kapcsán azt mondja: „Kötelességem képviselni az egyházamat”, és fontos számára, hogy őszintén beszéljen hitéről.

Sturgeon után most mindezek miatt Kate Forbes feje fölött csaptak össze a hullámok, természetesen saját párttársai közül is sokan és hangosan megvonták tőle a támogatást. A politikusnő a fejleményekre úgy reagált: sajnálja, ha fájdalmat okozott barátainak, kollégáinak és polgártársainak, és egyébként mindenki jogát megvédené Skóciában. De továbbra is pályázik a Skót Nemzeti Párt és az országrész vezetésére.

A progresszív muszlim

Forbes mellett azonban lett egy másik komoly pályázó is a vezetésre: Humza Haroon Yousaf. A szintén fiatal politikus 1985-ben született Glasgow-ban, de szülei ázsiai származásúak: apja Pakisztánból érkezett a családjával Nagy-Britanniába, édesanyja pedig dél-ázsiai származásúként született az afrikai Kenyában, és onnan költöztek Skóciába. Yousaf politikatudományt hallgatott Glasgow egyetemén, de már fiatalon belekóstolt a valódi politikába is.

Muszlim szervezetekben meglévő tagsága, s e szervezetek kapcsolati hálói azonban már az iszlamizmussal és további radikális szereplőkkel hozták közvetett vagy közvetlen kapcsolatba, ami már eddig is fölkeltette az illetékes őrkutya-szervezetek figyelmét, és esetleges vezető politikai tisztsége kapcsán még további tüzetes vizsgálatokra is számíthat Yousaf.

Ettől függetlenül a nagypolitikában is elkezdett fölfelé lépkedni a szamárlétrán: Bashir Ahmad, az első muszlim Skót Nemzeti Párt-képviselő asszisztense lett, majd megfordult a nagyfőnökök, Alex Salmond és Nicola Sturgeon stábjában.

Yousaf 2008-ban az amerikai külügyminisztérium által szponzorált, külföldi feltörekvő politikusok meghívására fókuszáló International Visitor Leadership Program keretében járt hosszú tanulmányúton az Egyesült Államokban.

A munka gyümölcse be is érett: 2011-ben a skót parlament képviselőjévé választották,

Salmond és Sturgeon kormányaiban államtitkári és miniszteri pozíciókat is betöltött – például az egészségügyért felelt a Covid-járvány idején.

Most pedig, Sturgeon lelépése után Humza Yousaf bejelentette: ő is elindul a párt és Skócia vezetéséért.

A kampány folyamán és esetleges győzelme esetén további identitáspolitikai viták kavalkádja várható, mivel Yousaf egyszerre vallja magát hithű muszlimnak, miközben ő maga – a keresztény hitvalló Kate Forbes-szal szemben – kiáll a progresszív törekvések mellett is. Yousaf erről

Yousaf maga annak idején nem vett részt a melegházasság megszavazásában, egyéb elfoglaltságra hivatkozva, de egyébként szóban akkoriban is támogatta a kezdeményezést. Igaz, van olyan kritikusa, aki szerint direkt szervezte úgy a programját, hogy ne kelljen részt vennie a döntésben. A transzgender jogokat mindenesetre bizonyosan támogatja Yousaf: megszavazta és ígérete szerint a londoni konzervatív kormány törekvéseivel szemben is megvédené a nemváltást megkönnyítő, új skóciai törvényt.

A magát a Skót Nemzeti Párt progresszív fősodrához tartozónak valló, Salmond és Sturgeon örökségét tovább vinni kívánó Yousaf közölte: ha ő nyerne a választáson, akkor Kate Forbes-t akár fel is kérné egy kormányzati pozícióra; ám ha Forbes nyerne, akkor valószínűleg nemet mondana felkérésre,

Kampányindító üzenetében Humza Yousaf azt közölte: a nagyapja „el se tudta volna képzelni, a legvadabb álmaiban sem, hogy az unokája Skócia főminiszteri posztjáért indul majd... Hiszem azt, hogy megvannak a képességeim az árkok áthidalására.”

Árkokból pedig nem lesz hiány, se belföldön, se külföldön Yousaf számára: felesége testvére például a gázai övezetben lakik, s a politikus nem rejtette véka alá együttérzését az izraeli rakétatámadások miatt szenvedő gázaiak, köztük saját sógora felé; emellett pedig határozott hangú közleményben ítélte el az izraeli hatóságok cselekedeteit a palesztinokkal szemben. Hogy Skócia potenciális vezetőjeként hogyan fog megnyilvánulni az arab-izraeli konfliktus kapcsán, érdekes kérdéseket vet fel a jövőre nézve.

De majd erről döntsenek a skótok. Hogy Kate Forbes, Humza Yousaf, avagy egy harmadik, bár csekély támogatottságú jelölt, Ash Regan lesz-e a végső befutó, hamarosan kiderül. A Skót Nemzeti Párt tagsága március 13-től szavazhat az elnök személyéről – a győztest pedig március 27-én hirdetik ki majd.