Nancy Faeser biztosra megy: úgy indul Hessen miniszterelnöki címéért, hogy nem hajlandó lemondani a szövetségi belügyminiszteri pozíciójáról, s ha bukik, vissza is tér Berlinbe. Csakhogy ez Németországban nem divat: a szokás az, hogy ha valaki új tisztséget pályáz meg, nem tarthatja talonban a régit. Hogy Faesernek ez belefér, a miniszter politikai pályafutását és az SPD jelenlegi állapotát tekintve nem lehet meglepő.
Lehet-e részmunkaidőben belügyminiszternek lenni? Hát, biztos van olyan ország, ahol igen. Nancy Faeser, Németország szociáldemokrata (SPD) belügyminisztere beiktatása óta azt teszteli, hogy Németország ilyen ország-e. A szélsőbaloldal iránti vonzalmáról hírhedt politikus február elején hivatalosan is elvállalta, hogy pártja színeiben listavezetőként indul majd a hesseni tartományi választáson, ugyanakkor azt is bejelentette, hogy a kampány alatt is végzi majd belügyminiszteri feladatait, ha pedig nem nyerne a voksoláson, akkor – mintha mi sem történt volna – folytatja a munkát Berlinben.
Azt már az elején érdemes leszögezni, hogy Németországban ez általában nem így működik. Az olvasó emlékezhet a kereszténydemokraták (CDU) katasztrofális 2021-es kancellárjelöltjére, Armin Laschetre, aki Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökeként lett pártja listavezetője a szövetségi választáson. Laschet, amint szokás, lemondott a miniszterelnökségről, hogy a kampányra és a jelöltségre koncentrálhasson, aztán – amint emlékezetes – elképesztőt bukott a választáson. Armin Laschet azóta csak egy a Bundestag sok száz képviselője közül.
Hasonlóval próbálkozott annak idején a szintén CDU-s Norbert Röttgen is, aki szövetségi környezetvédelmi miniszterként célozta meg a düsseldorfi kancelláriát, méghozzá Faeserhez hasonlóan azzal a feltett szándékkal, hogy ha bukik az ottani választáson, majd szépen visszatér Berlinbe. A különbség az, hogy amikor Angela Merkel ezt meghallotta, akkor úgy vágta ki Röttgent a kabinetjéből, mint jobb helyeken ama bizonyos macskát szokás. Szerencsétlen Röttgen ráadásul még el is vesztette a választást a legnépesebb német tartományban, így azóta oldalvonalról igyekszik beleszólni a CDU dolgaiba – inkább kevesebb, mint több sikerrel.
De Nancy Faeser a jelek szerint utolsó leheletéig a hatalomba kíván csimpaszkodni – ráadásul Olaf Scholz asszisztenciájával –, ami a belügyminiszter életrajzát tekintve nem is lehet túl meglepő.
s mielőtt Olaf Scholz meghívta kabinetjébe, nem is viselt semmiféle választott tisztséget. Faeser 2003 óta ült a hesseni törvényhozásban; 2021-ig tartó ottani karrierje során egyetlen alkalommal sem sikerült egyéni mandátumot szereznie: választókerületében kereszténydemokrata ellenfeleire nem egy alkalommal szavaztak kétszer annyian, mint rá.
Faeser azzal szakított nagyot hesseni karrierje során, hogy képviselőként két fenyegető levelet is kapott, amiknek az aláírásában „NSU 2.0” szerepelt. Az NSU egy neonáci erőszakszervezet volt Németországban. Hasonló leveleket az elmúlt években számos német politikus kapott már, leginkább persze baloldaliak. A jó (és véletlenül sem szélsőbaloldali) Nancy Faeser pedig nem volt rest, s 2021-ben
meg is írta az antifa című lapba, hogy nem szabad meghátrálni az ilyen fenyegetésektől.
Az antifába írt cikk azért érdekes, mert a lapot a VVN–BdA (Vereinigung der Verfolgten des Naziregimes – Bund der Antifaschistinnen und Antifaschisten; A Náci Rezsim Üldözötteinek Egyesülete – Antifasiszták Szövetsége) nevű egyesülés adja ki, amit több tartományi államvédelmi hatóság is veszélyes szélsőbaloldali elemként tart számon. A VVN-t közvetlenül a második világháború után alapították a nemzetiszocialista rendszer által üldözött kommunista és szociáldemokrata funkcionáriusok érdekvédelmére. Ahogy lenni szokott, a rafinált kommunisták hamar kiszorították a szervezet vezetéséből a szocdemeket. A német megosztottság ideje alatt a VVN működését részben a keletnémet állam finanszírozta, így erodálva a nyugatnémet baloldalt, ahol akkor hamar kiadták a jelszót: nem szabad együttműködni a kommunisták trójai falovával. A sztálinista szellemiségűként leírt szervezet az egyesülés után is megőrizte államellenes kommunista beállítottságát, ennek ellenére az SPD a 2010-es évek elejétől már nem zárkózott el olyan határozottan a vele folytatandó közös munkától.
A szélsőbaloldali lapba írt cikkre csak azt követően derült fény, hogy – jól példázva az elmúlt tíz évben totálisan leépült SPD és a bázis gyakorlatilag teljes intellektuális kiüresedését – Olaf Scholz a szövetségi belügyminiszteri pozícióra jelölte a semmiféle kormányzati tapasztalattal nem rendelkező Nancy Faesert. Hivatalba lépése után Faeser – aki korábban tehát
be is jelentette, hogy a Németországra leselkedő legnagyobb veszély a szélsőjobboldal, ezért minden erővel fel kell lépni ellene.
Azon túl, hogy az erőszakos politikai bűncselekményekre vonatkozó statisztikák általánosságban nem, vagy nem teljesen erősítik meg Nancy Faeser premisszáját, az is kérdéses, hogy mi az, amit szélsőjobboldalinak vagy fasisztának lehet tekinteni. Faeser az orosz–ukrán háború és a doktriner szankciós politika miatt emelkedő fogyasztói árak miatti tüntetések kapcsán is arra figyelmeztetett, hogy azok hamar demokráciaellenes szélsőjobboldali zavargásokba csaphatnak át, mintha ugyan az emberek szélsőjobboldali beállítottságától függene, hogy megviseli őket az ország romló gazdasági helyzete. Persze: egy rendes „antifasiszta” – s az általános németországi felfogás szerint aki demokrata, az antifasiszta is – ott is fasizmust lát, ahol talán nincs is. Es ki lenne Németországban rendesebb „antifasiszta”, mint a belügyminiszter?
Faeser határozott agendával érkezett a berlini belügyminisztériumba. Már mandátuma kezdetén nyilvánvalóvá tette, hogy szeretné megreformálni a német állampolgárság megszerzésére vonatkozó jogszabályokat, de a menedékjogi rendszer átalakítását is zászlajára tűzte.
Ez pedig úgy megy a legkönnyebben, ha a lehető legtöbb akadályt elgördítik a Németországba tartó bevándorlók elől – kicsit olyan, mintha Faeser még mindig 2015-öt írna. Igaz, akkoriban még egy miniszternek sem jutott eszébe, hogy az úgynevezett „Pride-hónap” alkalmából szivárványos zászlókat aggasson az általa vezetett házra – Nancy Faesernek ez sem jelentett akadályt. Sőt: amikor igazán „nagy” volt a tét, Nancy Faeser még a katari focivébé VIP-páholyában is felhúzta a „One Love”-karszalagot, aminek a viselését a szervezők és a FIFA korábban megtiltotta a játékosoknak.
Valamivel több mint egy éve tartó hivatali ideje során persze Nancy Faeser is kénytelen volt néha rádöbbenni, hogy Németország talán mégsem teljesen úgy működik, ahogy elképzelte. A 2022-es berlini szilveszter, ami a főváros bevándorlók lakta negyedeiben kitört zavargásszerű randalírozások miatt került a hírekbe egész Európában, rezignált reakciókat váltott ki a belügyminiszterből. Hasonlóan rosszul érintette Faesert, hogy január végén egy Ibrahim A. nevű férfi több utastársát is megkéselte egy schleswig-holsteini személyvonaton. Az ámokfutást elkövető 33 éves palesztin férfi egy évvel ezelőtt bedrogozva rántott kést Hamburgban, a januári támadás után pedig a breitscheidplatzi – ezen a téren hajtott bele a karácsonyi vásárba egy teherautó Berlinben 2016-ban – mészároshoz hasonlította magát. Ez a két, rövid időn belül bekövetkezett esemény nem feltétlenül támasztja alá Faeser elképzeléseit arról, hogy Németországra a szélsőjobboldal jelenti a legnagyobb veszélyt, illetve hogy az országnak még több bevándorlóra van szüksége.
Az ilyen pozícióival kapcsolatban felmerült kérdéseket Faeser többnyire kivárással próbálja meg kezelni, ami egyre nagyobb feltűnést kelt Németországban – legalábbis ami az ellenzéki sajtót illeti. A belügyminiszter a hesseni jelöltsége kapcsán sem sokkal bőbeszédűbb. A Spiegelnek azt mondta: egy demokráciában egyértelmű, hogy olyanok is indulhatnak egy hivatalért, akik éppen egy másik hivatalt töltenek be. Szerinte azok a tartományi miniszterelnökök is ugyanezt csinálják, akik az újraválasztásukért szállnak ringbe. Persze – ezt már csak mi tesszük hozzá – ők nem tudnak visszamenni szövetségi belügyminiszternek, ha rosszul jönne ki a lépés a választáson.
A hesseni tartományi választás majd csak ősszel lesz, az esélylatolgatás ezért most még bőven korai. A Spiegel megbízásából készített közvélemény-kutatás eredményei azonban beszédesek:
kétharmaduk pedig rosszallja, hogy egy esetleges vereség után a belügyminiszter továbbra is meg akar maradni a hivatalában. Nancy Faeser legalább pártja támogatását élvezi, ha már a választókét nem – ez a felállás aligha lehet szokatlan a számára –, más magyarázata legalábbis aligha lehet annak, hogy Scholz engedi neki, hogy részmunkaidős munkává fokozza vissza a belügyminiszterséget (és hogy a belügyminiszter minisztériumi szolgálati járművekkel – ideértve a repülőgépeket is – jár különböző hesseni pártrendezvényekre). Az SPD nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy Nancy Faeser lemondása esetén előrántson egy új – női – belügyminisztert a kalapjából.
Nancy Faeser, aki egyéni jelöltként soha egyetlen választást sem nyert, okkal kapaszkodik ennyire a hatalomba: jól tudja, hogy megfelelő tapasztalat híján aligha lesz még egyszer ilyen lehetősége politikai karrierje során. Hogy miféle legitimációja lesz annak a belügyminiszternek, aki munkaidőben kampányol egy tartományban, vagy egy olyannak, aki egy esetleges választási vereség után leforrázva lesz kénytelen visszaoldalogni Berlinbe – nos, a Nancy Faeser-féle filozófia szerint az legyen inkább a holnap gondja.
A nyitóképen: Nancy Faeser. Fotó: JANINE SCHMITZ / PHOTOTHEK / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
A CEU Demokrácia Intézetének programigazgatója Ausztráliát említette követendő példaként, ahol – mint ismert – a minap brutális terrortámadást hajtottak végre.
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
A klub történetének legjelentősebb igazolásaként tekintenek a magyar legendára.
