Így (nem) lesz Ukrajnából uniós tagállam

A február 24-e óta dúló háború, amely Ukrajna gazdaságát romba döntötte, demográfiáját tönkretette, infrastruktúráját pedig napról napra pusztítja, egyetlen előnnyel azért járt keleti szomszédunk számára: az ukrán EU-csatlakozás éveken át politikai veszélyes hulladékként kezelt kérdésének óriási löketet adott a háború, s június végén az Európai Unió Tanácsa – a Von der Leyen-bizottság javaslatára – tagjelölti státuszt adott Ukrajnának és Moldovának.

Ukrán vállalások

A Bizottság ezt a javaslatot egy olyan megállapodás alapján tette, melynek keretében

hogy az EU-csatlakozási folyamatban továbbléphessen:

• Vállalták, hogy a Velencei Bizottság ajánlásai szerint írják át az alkotmánybírók kiválasztási eljárását, belevéve feddhetetlenségi és szakmai szűrésüket is;
• Vállalták, hogy a magyar Országos Bírói Tanácshoz hasonlítható bírói önigazgatási szerv, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjelöltjeit feddhetetlenségi átvilágításnak vetik alá, és létrehoznak egy másik bizottságot szakmai kvalifikációik ellenőrzése céljából;
• Vállalták, hogy küzdenek a korrupció ellen, hatékonyabbá teszik a nyomozásokat (mivel Ukrajna bírósági rendszerében gyakran évekre elakadnak magas szintű korrupciós ügyek), és – szintén különböző bírósági blokádokat elhárítva – kinevezik két fontos korrupcióellenes szerv, a Szakosított Korrupcióellenes Ügynökség és a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal új vezetőjét;
• Vállalták, hogy összhangba hozzák a pénzmosás elleni jogszabályaikat az uniós normákkal, és a teljes bűnüldözési rendszerüket megújítják;
• Vállalták, hogy az oligarchák gazdasági és politikai befolyását korlátozandó végrehajtják az oligarchaellenes törvényt a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelő módon;
• Vállalták, hogy a – szintén az oligarchák befolyása alatt álló – ukrán médiát is újraszabályozzák egy uniós normáknak megfelelő médiatörvénnyel;
• És vállalták azt is, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően megreformálják a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvényeket is.

Áttörés a korrupcióellenes harcban

Fél év elteltével már van mód arra, hogy mérleget vonjunk a vállalások kapcsán nyújtott ukrán teljesítményről. A kép pedig, ha nem is lesújtó, azért a széptől még nagyon messze van. Igazi sikereket valójában csak a korrupcióüldözés területén sikerült elérni. Ez ugyan az EU-csatlakozáshoz még elégtelen, de Ukrajnának hosszú távon egyértelműen a javára válik.

Óriási eredmény, hogy végre sikerült keresztülverni a különböző bírósági blokádokon Olekszandr Klimenko kinevezését korrupcióellenes főügyésszé. Kinevezése már csak azért is jelentős, mert személye Volodimir Zelenszkij elnöknek sem kényelmes: ő vezette egykor a nyomozást Oleg Tatarov, az elnöki hivatal helyettes vezetője ellen egy kenőpénzügyben. Akkor csak a vádemelésig sikerült eljutnia, majd az ügy

ahol elhalálozott (mármint az ügy). Klimenkónak remélhetőleg ezt a botrányt is sikerül majd újramelegítenie, ahogy egyébként számos másik, jelentős sajtóvisszhangot kapó korrupciós nyomozásban – például az ukrán lakossági árammutyi ügyében – sikerült ítéletig juttatnia évek óta álló eljárásokat.

Eltakarították a legkorruptabb bírót

A másik legfontosabb eredmény az, hogy a Kijevi Kerületi Közigazgatási Bíróságot (KOASZ), az ukrán korrupciós polip szíve közepét december közepén sikerült végre felszámolni – ez a bíróság volt egyébként a gátja mind Klimenko kinevezésének, mind egy sor korrupciós ügy lezárásának. A KOASZ perverz hatalmát az adta, hogy Kijev helyi közigazgatásán túl az összes Kijevben székelő kormányzati szerv – tehát gyakorlatilag a komplett ukrán államszervezet – felett egyedül ő gyakorolt bírósági joghatóságot, így oly mértékben fonódott össze a komplett kijevi politikai elittel, hogy élet és halál ura lett, s minden olyan alkalommal, amikor Zelenszkijék megpróbálták őket megrendszabályozni, az ügyet rejtélyes módon blokkolta valaki – egy kormányzati szerv, egy másik bíróság, vagy éppen Zelenszkij saját pártja, a Nép Szolgája.

Közben a bíróság vezetője, Pavlo Vovk az ukrán korrupció szimbólumává vált: 2020-ban a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal kiadott számos hangfelvételt, melyeken Vovk hallható, amint különböző korrupt ügyleteket bonyolít, illegálisan utasít nem alá tartozó bírákat, keresztbefekszik a Magas Szintű Igazságügyi Tanácsnak, illetve a Magas Szintű Kvalifikációs Bizottságnak, a Legfelsőbb Bíróságnak, az Alkotmánybíróságnak, az Állami Nyomozó Hivatalnak és a Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökségnek, és

vagy azon, hogy „mi egyediek vagyunk. Mi az egyetlen bíróság vagyunk, aki mindannyiukat túlélte öt éven át. Likvidálatlanul, reformálatlanul, elszámolatlanul”. Vovkot 2020-ban már vád alá helyezték, de minden bírósági idézést figyelmen kívül hagyott, míg aztán 2022 novemberében a Korrupcióellenes Felsőbíróságnak karhatalmi erő alkalmazásával sikerült bíróságra cibálnia.

A KOASZ felszámolására irányuló törvényt Zelenszkij elnök már tavaly áprilisban beterjesztette az ukrán parlament, a Verhovna Rada elé, de azt maga Zelenszkij pártja szabotálta egészen mostanáig – azaz feltehetőleg közülük is sokakat behálózott már a bíróság. Mivel azonban Ukrajnában Amerika szava Isten szava,

és a bíróság felszámolását máris megszavazta a kormánypárt.

A Vovk-szappanopera ugyanakkor ezzel még nem ért véget: bár a bíróság megszűnt, Vovkék bírói státusza ezzel nem szűnt meg automatikusan, elszámoltatásuk tehát még hátravan. Emellett nyitott kérdés, hogy Zelenszkijék újra tudják-e úgy szervezni a kiérdemesült közigazgatási bíróság feladatait, hogy a korábbiakhoz hasonló hatalomkoncentráció elkerülhető legyen

Az Alkotmánybíróság viszont nem jött össze

Brüsszelnek ugyanakkor minden bizonnyal csalódást fog okozni az, hogy Zelenszkijék alaposan elszúrták az alkotmánybírósági reformot: az alkotmánybírók kiválasztási folyamatába sikerült beiktatniuk egy olyan hattagú tanácsadó testületet, amelyben három kormányzati tisztviselő és három független szakember foglal helyet. Minden tag egy-egy szavazattal bír, azaz

ráadásul a testület döntése még csak nem is kötelező, így a civilek által megbuktatott jelöltből is válhat alkotmánybíró.

A Velencei Bizottság azonnal jelezte, hogy ez így nem lesz jó, és kérte, hogy egy további civil bevonásával héttagúra bővítsék a testületet, s döntését tegyék jogilag kötelezővé, hogy surranópályán ne lehessen politikai alkuk keretében alkotmánybírókat kinevezni – Zelenszkij azonban az ajánlásokra fittyet hányva írta alá a törvényt december 20-án. A Politico értékelése szerint a reform így „azzal fenyeget, hogy lehetővé teszi a politikai befolyásgyakorlást”.

Nemzetiségi törvény: dupla nulla

A leggyászosabb teljesítményt Ukrajna a nemzetiségi jogok rendezése kapcsán nyújtotta: itt nemes egyszerűséggel „Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvény” néven benyújtották újra az eddig is meglévő, 2014 után súlyos jogkorlátozásokat érvénybe léptető törvényi szabályozást,

A két nagy ukrajnai magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) közös nyilatkozatban jelezte, hogy az „új” törvény semmit nem old meg: „A törvényalkotók teljes egészében figyelmen kívül hagyták a magyar és más kisebbségi szervezetek által korábban megfogalmazott konstruktív javaslatokat. A jogszabály gyakorlatilag megerősíti az oktatási és nyelvtörvényben korábban kodifikált jogszűkítéseket, illetve újabbakat is eszközöl. Így például nem garantálja a kompakt nemzetiségi letelepedési térségek megőrzését, illetve a nemzetiségi szimbólumok használatát sem. A törvény a kisebbségi jogokat kizárólag a kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg gyakorolható jogaként értelmezi, ami megfosztja a nemzeti kisebbségeket (azok közösségeit, szervezeteit) bármiféle intézményesen gyakorolható politikai, oktatási, nyelvi jogok érvényesítésétől, s így saját sorsuk befolyásolásának lehetőségétől is” – áll a közleményben.

Így nem lesz EU-tagság

Márpedig Ukrajnának égető szüksége volna arra, hogy az EU felé tett vállalásait betartsa – a nagy tagállamok körében ugyanis egyáltalán nem egyértelmű az ukrán EU-tagság támogatottsága. Emmanuel Macron francia elnök szerint az ország csatlakozása „minden valószínűség szerint évtizedekre” van még – s nyilván nem nehéz elképzelni, hogy az ukrajnai helyzet esetleges rendezése keretében az ukrán EU-tagság megakadályozása egy olyan engedmény, amit a nagy nyugat-európai tagállamok annak ellenére is könnyedén megtehetnek majd Oroszország felé, hogy a közép-európai tagállamok (Magyarországot is beleértve) eminens érdeküknek tartják Ukrajna uniós integrációját.

Nem csoda, hogy az ukrán vállalások teljesítése a Politico – a Bizottság szócsöve – szerint összességében elégtelen: „gyorsabb a vártnál, de két lépés előre, és egy (nagyon aggasztó) lépés hátra”.

Nyitókép: MTI/AP/Efrem Lukackij