Az orosz katonai bloggerek ledöbbentek, az ukránok örülhetnek. De vannak racionális katonai érvek az oroszok látványos, szimbolikus erejű visszavonulási döntése mellett.
Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai elemző, hadtörténész
Költség-haszon elemzés. Amikor Szurovikin tábornok a mai délután bejelentette az orosz csapatok visszavonását a szimbolikus jelentőségű Herszon városából, az embernek elkerülhetetlenül ez a fogalom jutott az eszébe. A nyugati sajtóban Armageddon tábornoknak elnevezett hivatásos katona ismét tanújelét adta annak, hogy a kezét semmilyen politikai megfontolás nem köti.
ráadásul harc nélkül, nem sokkal a háború megkezdése után. Éppen ezért kiemelt politikai jelentőséggel bírt, feladása azonban katonai okokból több okból is szükségessé vált.
Ugyan adta volna magát a sztálingrádi hasonlat, ahol nagyon hasonló körülmények között kellett a szovjet/orosz katonáknak küzdeniük, de ismét bebizonyosodott, hogy ez a háború teljesen más mint a 20. századiak.
A Herszon ellátását biztosító, a széles Dnyeperen átívelő Andrejevka hidat folyamatos támadások érték, amióta az ukrán fegyveres erők megkapták az amerikai HIMARS rakétavetőket.
ezáltal a lassú és körülményesen használható kompokra maradt az összeköttetés a két part között. Bár a közúti hídért folyó tüzérségi/légvédelmi összecsapás sokkal látványosabb volt, mint a másik hídért, a nova kahovkai víztározó gátján futó vasúti összeköttetésért vívott küzdelem, katonai szempontból az utóbbinak sokkal nagyobb szerepe volt. Ugyanis az orosz fegyveres erők logisztikája elsősorban a vasúton alapszik. Úgy néz ki, ez utóbbit is sikerült annyira megrongálni, hogy lehetetlen, de legalábbis nagyon nehéz legyen a Dnyeper túlpartjára összpontosított 5-10 ezer fős, a hírek szerint elit ejtőernyősökből álló orosz erő ellátása.
Úgy tűnik,
a politikai szemszögből kiemelt fontosságú, azonban katonai szempontból alacsony értékkel bíró terület megtartását. A Dnyepert és torkolatát ugyanis a keleti partról is ellenőrzésük alatt tudják tartani.
Bár tagadhatatlan, hogy a nehézfegyverekben, elsősorban tüzérségben jelentős hátrányban lévő ukrán fegyveres erőnek valószínűleg súlyos veszteségekkel kellett volna számolniuk egy modern nagyváros ostromakor, ez a védőknek is egyértelműen súlyos kockázatot jelentett volna, különösen egy széles folyóval a hátuk mögött.
A döntésből felsejleni látszik, hogy az orosz vezetés a katonai veszteségeinek minimalizálására törekszik; amiből viszont egyenesen következik, hogy
E fenti képet viszont némileg árnyalja, hogy a Wagner csoport már a tavasz óta ostromolt Bahmut városában harcol a hírek szerint, és északon is több kisebb orosz támadásról adtak hírt a vojenkorok, azaz az orosz katonai bloggerek. Ez utóbbiak körében azonban egyértelmű a döbbenet a herszoni döntéssel kapcsolatban – egyesek a napok óta lebegtetett béketárgyalásokkal hozzák összefüggésbe a döntést.
Mint minden ebben az igen furcsa háborúban, ez a döntés is nehezen értelmezhető ilyen röviddel meghozatala után. Csak bízni tudunk benne, hogy hamarosan többet is tudunk.
Nyitókép forrása: Liveuamap
„Az, hogy nem lőnek tarkón, az a posztmodern diktatúra itt Európában, de attól ez még diktatúra” – jelentette ki a KlikkTV műsorában az egykori televíziós.
Jókedvük volt az angoloknak.
Hogy is tehetne ilyet? Egyik magyar vezető sem jelenthette ki Trianon előtt, hogy lelkesen várja a területek elvesztését.
Mráz Ágoston Sámuel a Magyar Nemzet Rapid Extra című műsorában rámutatott, hogy a koppenhágai csúcson fejtették ki először, hogy miért áll annyi uniós állam Ukrajna mellett.
Egyértelmű üzenetet kapott Tseber Roland.
A támadók először nem tankokkal jönnek, hanem kódokkal és hazugságokkal.
A klub a közösségi oldalán tájékoztatott.
A hétvégi megmérettetés sztárja is az „orosz propaganda” lesz? Megismétlődik a román példa?
