A Narcos valósága: mit lehet tudni a Mexikó határvidékén eltűnt több száz nőről?

Aki nézte a Narcos sorozatot, az emlékszik, hogy a harmadik évadban felbukkan egy bajszos, kicsit Bundesliga-metálosnak tűnő juarezi rendőr, Victor Tapia. Tapiát a felesége megkéri, hogy nézzen utána egy szomszédban lakó asszony lánya, Teresa eltűnésének.

Később összefut Walt Breslin DEA-ügynökkel, a sorozat főszereplőjével, aki szembesíti azzal, hogy köze van egy El Paso-i rabláshoz, majd ennek ürügyén figyelmezteti, hogy információkat kellene adnia a DEA-nak (az Egyesült Államok kábítószerellenes nyomozószervezetének – Drug Enforcement Administration).

Tapia nyomozni kezd a lány után, és

mivel számos női holttestet talál a hullaházban, amelyek mind erőszakról tanúskodnak. Hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz, beépül az alvilágba, azaz elkezd a helyi drogbáró, Amado Carrillo Fuentes öccsének, Vicentének dolgozni. Tapia végül a DEA nem túl szívélyes segítségével (ellenőriznek neki egy DNS-mintát) talál egy elkövetőt, akit le is lő, ám utána kiderül, hogy nem ő volt az egyetlen nőket megerőszakoló sorozatgyilkos, sőt a hatóságok a város mellett találnak egy komplett hullamezőt. Közben Tapiát elbocsátják, a sorozat vége felé pedig Victor Tapia aggódó felesége figyelmeztetése végül valóra válik, és „társa” azután, hogy megkérdezi, mióta dolgozik a DEA-nak, lelövi a rendőrt.

Ciudad Juárezben vagyunk, a mexikói határvárosban, amelyet csak a határ választ el Texastól és „másik felétől”, El Pasótól. Juarez az egyik leghatalmasabb mexikói drogkartell központja, hiszen határváros, azaz az itteni kartell a csempészútvonalak egyik fő őre. Juarez a világ egyik legveszélyesebb városa.

A titokzatos módon eltűnt, megerőszakolt és meggyilkolt nők pusztán egy mellékszál a Narcos mexikói sorozatában, ám nem hiába került bele.

Las muertas de Juárez

A félelmetes jelenség, amit a Narcos is feldolgozott, 1993-ban kezdődött Juárezben. Ekkor vált hirtelen tömegessé, hogy

majd pár nap múlva az utcán, kukában, a városon kívül vagy más helyeken bukkantak rá megkínzott holttestükre. A legtöbbjük a maquiladorasban, azaz a városban jelen lévő nagyvállalatok gyáraiban dolgoztak, és céges busz utaztatta őket.

A maquiladoras az alacsony adók miatt telepedtek ide, és nagyjából háromszáz van belőlük a városban. A gyárakat rendszerint úgy állítják be, mint a NAFTA, azaz az 1994-ben Mexikó, Amerika és Kanada között megkötött szabadkereskedelmi egyezmény miatt a határ mentén olcsón működő amerikai vállalatok telephelyeit, de ez ilyen formán nem igaz – van köztük számos ázsiai és más cég is. (Ráadásul az első áldozatok 1993-ban, egy évvel az egyezmény megkötése előtt tűntek el.)

Az első (ismert) áldozat Alma Chavira Farel volt, akit 13 évesen raboltak el, majd megerőszakolták, megverték és végül megfojtották. Holttestét 1993. január 23-án találták meg. Két nappal később találták rá a második lány, a 16 éves Angela Luna Villalobos holttestére.

Susana Chávez helyi költőnőt, aki a Ni una mas (Eggyel se többet) jelszavával indított tiltakozásti akciót, 36 évesen, 2011 elején folytották meg. Halála körül sok a bizonytalanság, a hatóságok először azt állították, hogy pár fiatal gyilkolta meg, akik alkohol és drog hatása alatt álltak. Marisela Escobedót, egy édesanyát, akinek a lányát, Rubí Frayre Escobedót is elrabolták és meggyilkolták 2008-ban, s emiatt a gyilkosságsorozat elleni tiltakozások egyik fő arca lett, 2010 decemberében a kormányzói palota előtt meggyilkolták.

Susana Chávez 

A Narcos sorozatának harmadik, eddigi utolsó évada 1997-tel ér véget – nem úgy, mint a „feminicidios”. Az áldozatok pontos számáról nehéz nyilatkozni, de

de vannak, akik szerint akár az ötezret is eléri az áldozatok száma. 2015-ben hivatalosan 411 nőgyilkosság volt a városban, ami 2019-re 940-re emelkedett, majd 2020-ban 900 alá csökkent.

A feminicidios eddigi, majd három évtizedét több szakaszra osztják. Az első szakasz 1993-1998 közé esik, amikor tipikusan a város szélén találták meg a megcsonkított holttesteket. A szülők létrehozták a Voces sin Eco (Visszhang nélküli hang) csoportot. 1998-2004 közt elsősorban azok gyári munkásnők voltak az áldozatok, akik vagy túl hamar, vagy túl későn indultak haza. 2004-2010 közé esik a harmadik szakasz, amikor létrejött a Red Mesa de Mujeres de Ciudad Juárez (A Juárezi Nők Vörös Asztala). 2010-2016 között a figyelem inkább a drogkartellek közti háborúra irányult, de a nőgyilkosságok is folytatódtak. 2017 óta tart az eddigi utolsó szakasz.

Kik lehetnek a titokzatos elkövetők?

Miután 1995 októberére már 46 meggyilkolt nő teste került elő, a rendőrség végre előállt egy gyanúsítottal. Ő volt az egyiptomi Abdel Latif Sharif, aki korábban élt az Egyesült Államokban is: 1970-ben érkezett New Yorkba, de többfelé élt az Államokban. Kollégái erőszakosnak ismerték, és több nőnek meggyűlt vele a baja: volt, akit megerőszakolt és megvert, saját felesége pedig elvált tőle azután, hogy eszméletlenre verte.

Sharifet végül kitették Amerikából, és Juárezben, az egyik gyárban kezdett dolgozni. 1995 októberében egy munkatársnője azzal gyanúsította meg, hogy Sharif többször megerőszakolta, majd figyelmeztette, hogy ne forduljon a rendőrséghez, mert megöli és elássa a testét Lote Bravónál, ahol már több női holttestet találtak. A hölgy végül ejtette a vádjait, de egy magánnyomozó rájött, hogy Sharif randizott azzal a 17 éves Elizabeth Castro Garciával, akinek a holttestét úgyszintén Lote Bravónál találták meg augusztusban. Sharifot 30 év börtönre ítélték.

Sőt: az egész rémtörténet 15 hónappal hamarabb kezdődött, minthogy az egyiptomi a városba érkezett.

1996 áprilisában a rendőrség kifaggatott egy bizonyos Hector Olivares Villalbát, akit a 18 éves Rosario Garcia Leal megerőszakolásával és meggyilkolásával vádoltak. Villalba végül azt állította, hogy egy Los Rebeldes nevű utcai banda tagja. A rendőrség ezután háromszáz embert hallgatott ki, és számos bandatagot letartóztattak, beelértve a banda főnökét, Sergio „El Diablo” Armendariz Diazt. A rendőrség azzal gyanúsította őket, hogy Sharif parancsára rabolnak el, erőszakolnak meg és gyilkolnak meg nőket, amiért pénzt kapnak cserébe. A gyanúsítottak később visszavonták vallomásukat arra hivatkozva, hogy megkínozták őket, hogy kicsikarják a belőlük a vallomást. Végül a Los Rebeldes számos tagja rács mögé került – de a gyilkosságok folytatódtak.

Az illetékes mexikói tagállam, Chihuahua főügyésze azt nyilatkozta, hogy azok a nők, akik éjszakai életet élnek és ittas férfiakkal kerülnek kapcsolatba, veszélybe sodorják magukat, hozzátéve: „nehéz dolog esőben kimenni az utcára és száraznak maradni”. Sokan úgy vélekedtek, hogy az áldozatok többsége prostituált, vagy maga provokálta ki a támadást, nem vigyázott eléggé.

Marisela Escobedo Ortiz lánya, Rubí képével

1999-ben aztán egy áldozat túlélte a poklot. Március 18-án egy megvert és megerőszakolt 14 éves lány, Nancy González dörömbölt valakinek az ajtaján. A rendőrségnek azt mondta, hogy egy buszsofőr, Jesus Guardado Márquez – a helyieknek csak El Tolteca – volt a tettes, aki abban a hiszemben van, hogy halottan hagyta magára áldozatát. Guardado épp olyan céges buszon sofőrködött, aminek a célja az volt, hogy biztonságban a gyárba, majd haza szállítsa a munkásokat. A lány – aki meghamisította a korát, hogy a gyárban dolgozhasson – aznap az utolsó, egyedüli utas volt a buszon éjjel egykor, és vallomása szerint a sofőr a sivatagba hajtott vele, ahol többször megerőszakolta, majd meg akarta fojtani. Ráadásul Guardadót egyszer már elítélték szexuális erőszakért – minden illett a képbe. Végül

A rendőrség azt állította, hogy a Los Choferes úgyszintén Sharifnak dolgoztak, és 1200 dollárt kaptak áldozatonként – ha bizonyítékként felmutatják az áldozatok bugyiját. Sharif, akit egy újságíró kikérdezett a börtönben, hülyeségnek nevezte az egész rendőrségi sztorit. A hatóságok 211 gyilkosságot tulajdonítottak nekik, ebből Guardado számlájára írtak 191-et – ami nem túl életszerű. Az elítéltek aztán visszavonták vallomásaikat, mondván, kínzás következtében mondták, amit mondtak.

Később Sharif börtönbüntetését 20 évre csökkentették, mivel úgymond problémásnak találták a bizonyítékokat – 2006-ban viszont az egyiptomi meghalt a börtönben. A gyilkosságok azonban tovább folytatódtak. Ezután egy amerikai bűnöző, a „vasúti gyilkos”, Angel Resendez Ramizer került a képbe, aki számos gyilkosságot beismert – de egyet sem Mexikóból.

Ezután 2001. november 5-én újabb nyolc holttest került elő a Maquiladoras Szövetség székházától egy saroknyira. A rendőrség létrehozott egy különleges munkacsoportot a gyilkosságok felderítésére, a területet pedig elnevezték El Campo Algodorenónak, azaz Gyapotföldnek. A városban (ha hihetünk Jarry Langton Gangland című kötetének) mondássá vált , amikor megpillantottak egy attraktívan felöltözött nőt, hogy

illetve fenyegetésként kezdték el használni a mondást, hogy „a Gyapotföldön hagyom a testedet”. A nyolc gyilkossággal két másik buszsofőrt gyanúsítottak, akik vallomást tettek, majd visszavonták azt, mondván, megkínozták őket a vallomásért. A két sofőr mindhárom ügyvédjét misztikus körülmények között meggyilkolták. Egyiküket, Mario Escobedo Anayát halála előtt egy Jeeppel követték, amely egy rendőrségi vezetőjé, Roberto Alejandro Castro Vallesé volt. A rendőrség szerint a Jeep és Escobedo autója összeütközött, és az ügyvéd a balesetben halt meg, de a halottkém jelentéséből kiderült, hogy több lövés okozta a halálát, amire a rendőrség válasza az volt, hogy ezek szerint a rendőrtiszt ölte meg – önvédelemből.

Juan Pablo Ledezma, a Juárez Kartell mai vezetője

A rendőrök maguk a drogkartell?

Egy 2007-es tanulmány a Juárezben az előző két évtizedben meggyilkolt nőknek a 30,4 százaléka közeli hozzátartozó vagy ismerős által elkövetett bűncselekmény, és az esetek 31,8 százalékáért felelős a „rendszerszintű szexuális erőszak”, azaz valamiféle szervezett nőrablási akciósorozat. Érdekes, hogy a női áldozatok még így is időszaktól függően „csak” a 10-18 százalékát teszik ki a juárezi gyilkosságoknak; Amerikában például a gyilkosságok 20-25 százaléka nő. Ettől az adattól önmagában mondjuk Juárez nem lett vonzóbb turistacélpont.

Sok szakértő szerint a gyilkosságok közvetett okai közt van a szegénység, a gazdasági elnyomás és a latin-amerikai „machista”, férfisoviniszta kultúra is. Lehet, hogy így van, de

és jó részükért az illegális drogkereskedelem, azaz a juárezi drogkartell a felelős.

Csakhogy a drogkartellek korrumpálták Mexikó egész politikai osztályát, a bíróságok jó részét és a rendőrséget is. Azaz számos volt és aktív rendőr fő- vagy másodállásban a drogkartelleknek dolgozik. Aki pedig nem, azt megfenyegetik, megfélemlítik, lefizetik. A rendőröknek nem csak alacsony a fizetése, hanem választásuk sincs sok: „plata o plomo”, „ezüst vagy ólom”. Ezért „akadozik” a felderítés és igazságszolgáltatás.

Sőt, a volt rendőrök egyértelműen összefonódtak a drogbiznisszel. A Juárez drogkartellnek ugyanis volt egy végrehajtó egysége – ez a 2008-ban létrejött La Linea, amit volt rendőrök hoztak létre. Első vezetője, Acosta „El Diego” Hernández ma (elvileg) életfogytiglan a rácsok mögött ül, de ő felel a La Linea által 2008-2011 között elkövetett 1500 gyilkosságért. A La Linea a hírek szerint ma a Juárez Kartell domináns, vezető ereje.

Acosta „El Diego” Hernández, a La Linea vezetője 2008-2011

Az 1970-ben alapított Juárez Kartell ugyan Amado Carrillo Fuentes 1997-es halála óta – amivel lényegében a Narcos is végződik – „hanyatlik”, de még mindig a régió egyik legbefolyásosabb és legfélelmetesebb szervezete, melyet állítólag egy bizonyos Juan Pablo Ledezma vezet, aki egyben a La Linea vezére is. A kartellnek dolgozik az El Paso-i Barrio Azteca fegyveres banda is.

Mint azt Langton a Ganglandben említi, az amerikai hatóságoknak egy informátor annyit mondott, hogy „a Juárez Kartell azonos a rendőrökkel”. A Dallas Morning Newsnak pedig 2004-ben azt nyilatkozta egy volt drogcsempész, aki dolgozott a La Lineával, hogy „néha, amikor átjutatsz egy szállítmány drogot az Egyesült Államokba, olyan magas az adrenalin, hogy úgy akarsz ünnepelni, hogy nőket gyilkolsz.”

NYITÓKÉP: ANDRES FERNANDEZ MONTES / NOTIMEX VIA AFP