Nyílt válasz David Pressman nagykövetnek

„Tisztelt Nagykövet Úr!

Engedje meg, hogy az ön hivatali főnökét, az Amerikai Egyesült Államok elnökét, Joe Bident idézzem egy februári sajtótájékoztatóról: »ha Oroszország megtámadja [Ukrajnát], akkor nem lesz Északi Áramlat 2. Véget vetünk neki«. Egy riporter kérdésére, hogy »de pontosan miként fogja ezt megtenni, mivel… a projekt Németország irányítása alatt áll?«, Biden azt felelte: »Ígérem, képesek leszünk erre«.

Emlékeztetem Radek Sikorski volt lengyel védelmi miniszter hálálkodó bejegyzésére is az Északi Áramlat 2 gázvezeték elleni terrorakciót követően: »Thank you, USA«.

Ezt megelőzően, még januárban az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős államtitkára, Victoria Nuland egy tájékoztatóján közölte: »Ami az Északi Áramlat 2-t illeti, továbbra is nagyon határozott és egyértelmű megbeszéléseket folytatunk német szövetségeseinkkel, és ma szeretnék egyértelmű lenni önökkel. Ha Oroszország lerohanja Ukrajnát, akkor az Északi Áramlat 2 projektje így vagy úgy, de nem fog működni«.

És íme, nem is működik. Véget vetettek neki.

Nuland asszonnyal, Sikorski úrral és az ön elnökével együtt sokan véljük úgy, hogy az ön országának megbízásából történt a német gazdaságnak és ezen keresztül az egész európai gazdaságnak súlyos károkat okozó terrorakció. Azt gondolom, és ennek hangot is adtam, hogy ez a brutális cselekmény, amelynek nem mellékesen az Egyesült Államok lett első számú haszonélvezője, felfogható volna hadioknak is, ha nem volnánk az ön szavaival élve »szövetségesek«, illetve ha az Európai Uniónak volna hadserege.

Tisztelt Nagykövet Úr!

Mi másként látjuk a »szövetség« lényegét. Szerintünk ez csak egyenrangú felek között működhet zavartalanul. Mi ugyanis egyszer már megismertük a »szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy« sötét mélységeit. Ezért engedje meg, hogy tudassam önnel igen sok magyar ember azon álláspontját, hogy ezt a fajta frigyet, szövetségbe forrva, sem az Európai Unióval, sem a nagy Amerikai Egyesült Államokkal nem óhajtjuk átélni.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd