A németek problémájának összetettségét tehát legalább két szempont támasztja alá.
Egyrészt, a már fentebb hivatkozott 2004-es uniós kerethatározat kiskapukat tartalmaz. Úgy fogalmaz, hogy amennyiben az elkövetők a kábítószer feldolgozását „kizárólag saját, személyes fogyasztásukra hajtják végre, a nemzeti jogban meghatározottak szerint”, mentesülhetnek a büntetés alól. A határozat továbbá előírást is tartalmaz a tagállamok számára, hogy gondoskodjanak a kábítószer-kereskedelem büntetőjogi kereteinek megteremtéséről, „amennyiben [pl. a kábítószer-kereskedelmet] jogellenesen követik el”.
A fentiekből az következik, hogy a 2004-es kerethatározat csak addig tiltja a kábítószer-kereskedelmet, ameddig azt „jogellenesen követik el”.
Vagyis, ha Németország legalizálja a kannabiszt, mentesül a 2004-es tanácsi határozat tilalma alól.
Pofonegyszerűnek tűnik, de nem az. Az említett második szempont ugyanis az, hogy Németország mindemellett a schengeni térség részese, amelyben a kábítószer-kereskedelem kifejezetten tilos.