Elsöprő győzelmet aratott egy pár hónapja alakult párt Bulgáriában

Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.

Churchill, Eden, Wilson, Thatcher, Major, Blair, Cameron, Johnson és a többiek: egyre hosszabb a II. Erzsébet uralkodása alatt szolgáló brit miniszterelnökök névsora.

II. Erzsébet 1952-ben lett Nagy-Britannia királynője, miután édesapja, VI. György király relatíve fiatalon elhunyt.
A 2. világháborút szövetségeseivel megnyerő brit kormányfő – aki politikai és katonai pályafutását még az előző századfordulós búr háborúkban kezdte, ekkor más második alkalommal töltötte be ezt a tisztséget, 1951 és 1955 között.

Utóda Anthony Eden volt, aki az 1956-os szuezi válság és magyarországi forradalom idején volt a Downing Street lakója. 1957-ben Harold Macmillan, 1963-ban Alec Douglas-Home lett miniszterelnök – a konzervatív országvezetők sora 1964-ben ért aztán véget.
Ekkor lett a munkáspárti Harold Wilson Nagy-Britannia miniszterelnöke, aki a hatvanas-hetvenes évek balra forduló közhangulatában két részletben összesen 10 évig vezette az országot. Közben, 1970 és 1974 között Edward Heath konzervatív kormánya volt hatalmon - Heath volt az, aki bevitte Nagy-Britanniát az európai közösségbe, a későbbi EU-ba. 1976 és 1979 között egy már egy fokozódó válságidőszakban a munkáspárti James Callaghan volt a brit miniszterelnök.
Korszakhatárt jelentett aztán 1979, amikor
Thatcher a falklandi háborún, a balos szakszervezetek agresszív sztrájkjain és a Nyugat által megnyert hidegháborún vezette keresztül hazáját, míg végül egy tory palotaforradalom 1990-ben félreállította őt 11 évnyi kormányzás után. Utóda John Major lett, aki még hét évig tudott konzervatív kormányzást folytatni, miközben a közhangulat újra a toryk ellen fordult.
A királynő és miniszterelnökei
Új korszakot nyitott viszont 1997-ben Tony Blair, aki a harmadikutasnak nevezett, immár piacpárti baloldali nézeteivel, egy új nemzedék bevonásával megkezdte a Munkáspárt tartós kormányzását, miközben London a minden korábbinál kiterjedtebb globalizáció egyik fővárosává növekedett. Blair 10 évig volt hatalmon, majd Gordon Brown következett: a mogorva skót még három évig tudta hatalmon tartani a Munkáspártot.
David Cameron 2010-től a liberálisokkal koalíciózva kezdte kormányzását, majd 2015-ben egypárti többséget szerzett. A Brexit-népszavazást viszont, mint ismeretes, elbukta: a kilépés melletti többség kialakulása miatt lemondott pozíciójáról. Utóda, Theresa May három évig küszködött a Brexit levezénylésével, végső siker nélkül, úgy, hogy közben még egy általa kezdeményezett parlamenti választás során még el is veszett a konzervatívok többsége.
2019-ben a toryk Boris Johnsonra váltottak át. A különös személyiségű Johnson lezárta a Brexit-tárgyalásokat, új és biztos többséget szerzett a konzervatívok számára egy újabb parlamenti választáson, majd neki kellett végigkormányoznia a Covid első két évét: el is kapta súlyos tünetekkel a betegséget, de közben nemzett még két gyermeket is, majd egyre sokasodó botrányaiba végül 2022 nyarán belebukott.
Utódát a Konzervatív Párt tagsága szeptember elejére választotta ki: Liz Truss lett Nagy-Britannia következő miniszterelnöke.
A pályáját még a Liberális Demokraták színeiben kezdő
– kedden viszont II. Erzsébethez vezetett az útja, hogy átvegye a szigetország vezetését.
Ahhoz az Erzsébethez, aki egykor, fiatal királynőként még Churchillt fogadta audienciáján.