Így szúrta hátba Ukrajnát Kanada és Németország energiaügyben

Rejtélyes Siemens-turbina fenyegeti Európa gázpiacát június közepe óta: miután – véletlenül pont Olaf Scholz német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök és Mario Draghi kijevi látogatásának napján – 40 százalékra csökkent az Északi Áramlat 1 kihasználtsága, Németország és a Gazprom egy ilyen eszközön vitatkozik. A Gazprom mossa kezeit: állítja, hogy a portovajai kompresszorállomás négy turbinájából csak kettőt tud üzemeltetni, mivel az egyik a szankciók miatt nem jött vissza Kanadából a rendszeres karbantartása után, a másiknak pedig esedékes lenne a karbantartása, de nem tudják rá elküldeni.

A német kormány állítása szerint azonban mindez csak ürügy, és a Gazpromnak valójában volna elég turbinája ahhoz, hogy teljes gőzzel küldje a gázt az Északi Áramlaton – most azonban

Miféle turbina ez?

Nézzük az alapokat! Kanada június 8-án vetett ki szankciókat az orosz olaj-, gáz- és vegyipar működéséhez szükséges 28 szolgáltatásra – a Gazprom négy darab, 2009-ben a Siemens által leszállított aeroderivatív turbinájának egyike pedig épp rosszkor volt rossz helyen, azokat ugyanis a Siemens Energy montréali műhelyében kell karbantartani.

A turbina ezért ott ragadt, a Gazprom pedig közben kivette a kompresszorállomásról azt a turbinát is, amelyet az időközben életbelépett szankciók miatt nem tudott az esedékes karbantartására kiküldeni, állítva, hogy nem tehet mást, hiszen állami felügyeleti szervük, a Rosztyehnadzor megtiltottaa szankciók miatt nem karbantartható eszközök használatát. Emellett ultimátumot is intézett az illetékesekhez az orosz gázóriás: ha július 11-éig nem érkezik vissza a turbina Kanadából, nem fog tudni visszaállni a rendes kapacitás az Északi Áramlaton, ugyanis a tegnap tervezett karbantartásra leállt gázvezeték július 21-i sikeres újraindításához minden turbinára szükség van.

A német kormány a június közepi 60 százalékos kapacitáscsökkentés miatt attól tart, hogy a karbantartás után egyáltalán nem indul majd újra a vezeték, és megszűnik Németország gázellátása. Aggodalmukat fokozza, hogy

a brandenburgi Mallnownál jó ideje semmi nem jön, és a bajorországi Waldhausnál is kevesebb érkezik a tervezettnél, miközben a Jamal vezeték kapcsán a Gazprom nem jelzett konkrét technikai problémát. Így nehéz lesz november elsejére elérni a gáztárolók 90 százalékos feltöltöttségi célját: múlt szerdán 62,6 százalékon állt a szint, ugyanakkor az északi Áramlat kapacitáscsökkenése, illetve tíznapos teljes kiesése miatt gyakorlatilag mindent elfogyaszt Németország, ami érkezik, szinte semmit nem tudnak betárolni.

Ráadásul a kapacitáscsökkenések hírére a legfontosabb európai gázindex, a TTF is érzékenyen reagált, és megrekedt a márciusi, megawattóránkénti 212,15 eurós csúcsár közelében. Tovább fokozza a helyzet súlyosságát, hogy a csillagászati gázárak miatt csődközeli helyzetbe került az Uniper, Németország legnagyobb gázimportőre, amelyet hamarosan épp kiment majd a slamasztikából a kormány – Habeck miniszter azonban

Habeck nehéz szívvel a gázt választja

Németország ezért múlt hét közepétől kezdve intenzíven „masszírozta” Kanada kormányát, hogy a Montréalban rekedt Gazprom-turbina esetében tegyenek szankciós rezsimükben kivételt. „Én leszek az első, aki küzd egy további, erős EU-s szankciós csomagért, de az erős szankciók azt jelentik, hogy Oroszországnak és Putyinnak jobban kell fájniuk” – nyilatkozta múlt héten Robert Habeck alkancellár, gazdasági miniszter, aki szerint „ezt a turbina-kifogást el kell vennünk Putyintól”. Habeck ugyanakkor kínosan ügyelt arra, hogy nehogy úgy tűnjön, mintha elhinné a Gazprom magyarázatát a kérdésben, és hangsúlyozta: „Nem követhetjük el azt a hibát, hogy hiszünk Putyin propagandájának.” Ugyanakkor sürgette Kanadát, hogy még a karbantartás kezdete előtt hozzanak döntést a turbinák ügyében, különben „Putyin politikai hibát fog találni a vezetékben”.

Habeck emellett igyekezett megnyugtatni Kanadát, hogy segít neki kibúvót találni a saját szankciós rezsimük alól: „Ha ez Kanada számára jogi kérdés, akkor világossá szeretném tenni, hogy nem azt kérem tőlük, hogy szállítsák Oroszországba, hanem azt, hogy hozzák Németországba”, bármilyen „nehéz szívvel” is kéri ezt

Jonathan Wilkinson, Kanada természeti erőforrásokért felelős minisztere akkor még nem volt túl nyitott a német ötletre, és a megkeresésekre kitérő választ adott: világossá tette, egyrészről „nem hagyunk fel azzal, hogy jelentős árat fizettessünk a Putyin-rezsimmel, amíg megindokolhatatlan inváziójuk folyik”. Ugyanakkor „továbbra is támogatjuk európai barátainkat és szövetségeseinket azzal, hogy segítünk nekik stabilizálni az energiapiacokat, és hosszú távú, kiszámítható energiaellátási megoldásokat dolgozzunk ki”.

Közben a kanadaiak jelentős ukrán nyomás alatt is álltak, Herman Haluscsenko ukrán energiaminiszter június 23-án figyelmeztette a kanadai kormányt arra, hogy „a Gazprom továbbra is hamis narratívákat terjeszt annak érdekében, hogy alátámassza a pőre anyagi haszonra és a politikai nyomás növelésére irányuló cselekedeteit”. Aztán július 6-án az Ukrán-Kanadai Kongresszus is megkereste Justin Trudeau miniszterelnököt, figyelmeztetve arra, hogy a turbinakérdés „a kanadai kormány kitartásának próbája a szankciók fenntartása és Oroszország elszigetelésének folytatása tekintetében”.

Wilkinson még július 8-án is habozott, csak annyit nyilatkozott, egyeztet az ügyben ukrán és német partnereivel. Tudatta, „bizonyosan érzékenynek kell lennünk az ukránok szenvedésére”, ugyanakkor „a szankciók célja nem szövetségesünk, Németország büntetése volt,

Elkésett békevágy?

A döntés végül július 10-én, az orosz ultimátum lejárta előtti utolsó napon született meg: a Siemens vasárnap este nyilatkozta, hogy kanadai javítóműhelyéből Németországba szállítja a turbinát, és azon lesz, hogy minél előbb visszatelepíthesse rendeltetési helyére. Wilkinson tájékoztatása szerint „időben korlátozott és visszavonható engedélyt” adtak a Siemens Canadának az ügyben, azaz felmentették a szankciók alól.

A lépést támogatta az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, illetve a hírre 7 százalékot esett a TTF-gázár, ugyanakkor legalább ekkorát zuhant Kanada ázsiója Kijevben.

s azt írta, „a legutóbbi kanadai-német megállapodás és az annak alapján bejelentett döntés Oroszország szeszélyeihez igazítja a szankciós rezsimet. Ez a veszélyes precedens ellentétes a jogállamiság elvével, és mindössze egy következménye lesz – erősíteni fogja Moszkva azon érzését, hogy büntetlen maradhat”.Zelenszkij elnök tegnap videóüzenetben jelezte, hogy „most már nincs kétség afelől, hogy Oroszország nem csak korlátozni fog olyan mértékben, amennyire csak lehetséges, de teljes mértékben le fogja állítani Európa gázellátását a legfontosabb pillanatban. Az orosz vezetés minden ilyen engedményt további, még erősebb nyomásra való ösztönzőként érzékel”. Emellett tegnap az ukrán külügyminisztérium a kanadai ügyvivőt is bekérette.

Ugyanakkor nem világos, hogy Németország nyert is valamit Ukrajna hátbaszúrásával – az orosz ultimátum ugyanis nem a Siemens-turbina sorsáról való döntést, hanem az eszköz megérkezését kötötte július 11-i, a karbantartás kezdetével egybeeső határidőhöz. Márpedig a békeidőben hajón szállított turbinához most teherrepülőt kell charterelni Kanadából Németországig, onnan pedig Szentpétervárra, ahol a Gazprom átveszi és beépíti majd. Ráadásul továbbra is tisztázatlan a másik, szintén karbantartásra esedékes turbina sorsa – így az is könnyen meglehet, hogy a kanadai szankciós rezsim feloldása elkésett, és Németország felé így sem fogja a Gazprom az Északi Áramlatot újraindítani.

Nyitókép: EPA/MTI