Ingyen repjegy, csak oda

Sayfo Omar írása

A brit bíróság zöld utat adott, így megindulhatnak az első "migránsjáratok" Ruandába. Az áprilisban kötött kétoldalú megállapodás értelmében az Egyesült Királyság 120 millió fontért és egyéb támogatásokért cserébe a jövőben automatikusan a kelet-afrikai országba szállíthatja a területére illegálisan érkező menedékkérőket. 

A jogvédő szervezetek természetesen tiltakoznak és nemtetszésének adott hangot Canterbury politikai témákban igencsak aktív érseke is. Pedig a briteket nehezen lehet intoleranciával vádolni. London 1951-ben, az elsők között írta alá az ENSZ menekültügyi megállapodását, majd a volt gyarmatok polgárai előtt is tágra nyitotta a kapukat létrehozva egy európai viszonylatban működőnek tekinthető multikulturális társadalmat.

Ez viszont nem működik a menedékkérők számának növekedése miatt. Míg 2020-ban 8,404, addig 2021-ben már 28,526 ember érkezett csónakokon, összesen pedig 48,540 menedékkérelmet nyújtottak be, ami két évtizedes rekord. 2021 novemberében Franciaország, a Calais környékén uralkodó áldatlan állapotokat felszámolandó együttműködést javasolt, mely keretében lehetővé tették volna, hogy a migránsok francia területen nyújtsák be menedékkérelmeiket az Egyesült Királyságnak, London azonban érthető okokból nem élt a lehetőséggel.

Ehelyett inkább Ruandával kötött alkut. Ennek jelentősége gazdasági szempontból sem elhanyagolható, hiszen becslések szerint

Boris Johnson miniszterelnök reményei szerint hamarosan tízezreket, a nála óvatosabb Dominic Raab igazságügyi miniszter szerint rövidtávon évente 100 főt küldenek majd Ruandába. Bár utóbbi szám az Egyesült Királyságba irányuló éves illegális migrációnak kevesebb mint 0,5 százalékát jelenti, a megállapodás ténye önmagában is elrettentő erővel bírhat a próbálkozók számára.

Az ENSZ és az Egyesült brit példán felbátorodva már a 2021-ben hivatalosan is „zéró menekült politikát” hirdető, Európa legkeményebb bevándorláspolitikáját folytató Dánia is hasonló megállapodásról tárgyal Ruandával.

Nem a britek az elsők, akik megpróbálják kiszervezni az illegális migránsok elszállásolását. Ausztrália 2001-ben fogadta el határvédelmi törvényét, majd a Pacific Solutions nevű tervezetet, melyek értelmében a hajón próbálkozó migránsokat azóta Nauru illetve a Pápua Új-Guineához tartozó Manus szigetre szállítják. 2013-ig onnan nyújthatták be kérelmeiket, azóta viszont Ausztrália már egyáltalán nem ad menedékjogot hajókon érkezőknek.

Hasonló eszközhöz folyamodott Izrael is, miután a 2010-es évek elején megugrott a területére lépő szudáni és eritreai illegális migránsok száma. Tel-Aviv 2015-ben titkos megállapodást kötött Ugandával és Ruandával, azóta pedig három lehetőség áll azok előtt, akiknek elutasították a menedékkérelmét: Visszatérnek hazájukba, kapnak 3500 dollárt és egy repülőjegyet a két afrikai ország valamelyikébe, vagy börtönbe vonulnak. A számítások bejöttek, 2018-ra 20-65 ezer illegális bevándorló hagyta el ilyen vagy olyan módon Izraelt.

Persze a különféle NGO-k és liberális médiumok tették a dolgukat, mindkét ország esetben jelentések és beszámolók sorát közölték az embertelen körülményekről és a migránsokat érő kegyetlen bánásmódról. Az Egyesült Királyságnak minden bizonnyal ezeknél is keményebb rohamokra kell felkészülnie.

Pedig Ruanda sok szempontból optimális megoldás. A 13,5 milliós országnak van tapasztalata a külföldiek elszállásolásában, jelenleg közel 130 ezer menekültnek ad otthont. Nekik 90 százalékuk hat táborban él, melyekben helyszíni riportok szerint jobbak a körülmények, mint például a szírek jordániai vagy libanoni szálláshelyein.

utazók számára a világ 6. legbiztonságosabb országa, ahol átfogó törvények biztosítják a menekültek általános jogait és világszinten is progresszívnek számító szabályozások  garantálják a munkavégzéshez való jogaikat. Tény ugyan, hogy a munkanélküliség 16,5 százalékos (a tendencia csökkenő, mivel 2021-ben még 23,8 százalék volt) de Ruanda a világnak a 38. Afrikának pedig a 2. leginkább vállalkozásbarát országa. Mivel másba nehéz belekötni, a brit-ruandai megállapodást bírálók elsősorban azt róják fel, hogy a kormányzó Ruandai Patrióta Front demokratikusnak nem mondható eszközökkel lép fel az ellenzékkel szemben.

Nehezen azonban belátni, hogy ez miben ront az országban élő és dolgozó menekültek életminőségén. Ruanda olyannyira elfogadható helyszín, hogy 2019-ben az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága (UNHCR) is megfelelőnek találta arra, hogy egyezséget kössön vele a líbiai pokolban rekedt afrikai migránsok elszállásolásáról. Az együttműködés azóta is működik,

A nemzetközi szervezetnek egyébként Nigerrel is van hasonló keretmegállapodása. 

A megállapodást ellenzők legnagyobb félelme nem az, hogy a brit terv kudarcot vall, hanem éppen az, hogy működőképesnek bizonyul. Ha így lesz hamarosan, több fejlett demokrácia is megkezdheti a migránsügy tengeren túlra való kiszervezését.

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója

Kép: Rendőrök őrzik a London melletti Gatwick repülőtérrel szomszédos Brook House-t. Az intézmény a bevándorlók kitelepítéséért felelős. Niklas HALLE'N / AFP