Nem a britek az elsők, akik megpróbálják kiszervezni az illegális migránsok elszállásolását. Ausztrália 2001-ben fogadta el határvédelmi törvényét, majd a Pacific Solutions nevű tervezetet, melyek értelmében a hajón próbálkozó migránsokat azóta Nauru illetve a Pápua Új-Guineához tartozó Manus szigetre szállítják. 2013-ig onnan nyújthatták be kérelmeiket, azóta viszont Ausztrália már egyáltalán nem ad menedékjogot hajókon érkezőknek.
Hasonló eszközhöz folyamodott Izrael is, miután a 2010-es évek elején megugrott a területére lépő szudáni és eritreai illegális migránsok száma. Tel-Aviv 2015-ben titkos megállapodást kötött Ugandával és Ruandával, azóta pedig három lehetőség áll azok előtt, akiknek elutasították a menedékkérelmét: Visszatérnek hazájukba, kapnak 3500 dollárt és egy repülőjegyet a két afrikai ország valamelyikébe, vagy börtönbe vonulnak. A számítások bejöttek, 2018-ra 20-65 ezer illegális bevándorló hagyta el ilyen vagy olyan módon Izraelt.
Persze a különféle NGO-k és liberális médiumok tették a dolgukat, mindkét ország esetben jelentések és beszámolók sorát közölték az embertelen körülményekről és a migránsokat érő kegyetlen bánásmódról. Az Egyesült Királyságnak minden bizonnyal ezeknél is keményebb rohamokra kell felkészülnie.
Pedig Ruanda sok szempontból optimális megoldás. A 13,5 milliós országnak van tapasztalata a külföldiek elszállásolásában, jelenleg közel 130 ezer menekültnek ad otthont. Nekik 90 százalékuk hat táborban él, melyekben helyszíni riportok szerint jobbak a körülmények, mint például a szírek jordániai vagy libanoni szálláshelyein.
Számos afrikai országgal ellentétben Ruandában rend uralkodik,