A német alkotmánybíróságnak sem tetszett, hogy Angela Merkel semmissé akarta tenni a türingiai voksolást követő, radikális AfD szavazataival megnyert miniszterelnök-választást.
2020 első hónapjai több politikai válságot is hoztak Németországban, amik közül a koronavírus-járvány és annak kezelése csak az egyik volt. Még mielőtt a fertőzésszámok, incidenciaértékek és vírusvariánsok bűvöletébe esett volna a világ, a Mandiner is beszámolt a türingiai kormányválságról, aminek kapcsán most szerdán született német alkotmánybírósági ítélet –
Történt ugyanis, hogy a közép-németországi tartományban a 2019 októberében tartott parlamenti választás eredménye olyan erőviszonyokat idézett elő, hogy az addigi kormánykoalíció nem volt folytatható, de egy új felállására sem mutatkozott túl sok reális esély.
A legnagyobb frakciót a szövetségi szinten szélsőbaloldali, Türingiában viszont jóval mérsékeltebb Die Linke adta, a második helyre pedig a radikális jobboldali Alternative für Deutschland (AfD) ért oda. A szavazatok abszolút többsége erre a két pártra érkezett, vagyis egy leendő kormánykoalícióban valamelyiküknek biztosan benne kellett volna lennie.
– hiába rendelkezik a párt széles körű bázissal az egykori NDK területén –, de a harmadikként befutott kereszténydemokraták (CDU) a Die Linkével sem működnek együtt, a többi párt pedig túl gyenge volt ahhoz, hogy a Bodo Ramelow vezette szélbalos alakulattal formáljanak kormányt.
A sziszifuszi helyzetre az kínált „megoldást”, hogy a kereszténydemokraták a zsinórban harmadik miniszterelnök-választási kísérlet során a parlamentbe éppen csak bejutott szabad demokraták (FDP) jelöltjét, Thomas Kemmerichet támogatták – csakhogy a Björn Höcke-féle türingiai AfD is ugyanígy tett.
Az AfD trollkodása olyan jól sikerült, hogy a liberális kispárti Kemmerichet a szavazatok többségével miniszterelnökké választotta az erfurti parlament.
hiszen ki látott még olyat, hogy egy mainstream párt a szélsőjobboldalinak, neonácinak, fasisztának, és az összes többi bevett szitokszónak bélyegzett AfD támogatásával állítson miniszterelnököt
– nem is beszélve a kereszténydemokratákról és az FDP-ről, akikre így ráégett, hogy Höckéékkel együtt szavaztak.
Az ügy kapcsán természetesen Angela Merkelnek is meg kellett szólalnia, aki kormányfőként ekkor épp a Dél-afrikai Köztársaságban tartózkodott egy hivatalos úton. Az erfurti fejleményektől természetesen ő sem volt elragadtatva, ezért amikor megkérdezték egy sajtótájékoztatón, hogy mit szól hozzájuk, Merkel azt mondta, hogy a CDU-ban eddig is az volt az alapvetés, hogy az AfD támogatásával elnyert többség ebül szerzett jószág, és hogy ami Türingiában történt, az „megbocsáthatatlan”.
A volt kancellár akkor azt is kijelentette, hogy ez egy sötét nap a németországi demokrácia történetében, és hogy
Kemmerich egyébként vette az adást és le is mondott miniszterelnöki tisztségéről.
Angela Merkel kijelentései természetesen már akkor is nagy port kavartak, teljes joggal, hiszen az azért mégiscsak furcsán veszi ki magát egy nyugat-európai demokratikus ország kormányfőjétől, hogy vissza kell csinálni az eredményét egy választásnak, ahol egy „nemszeretem” párt is szóhoz jutott – méghozzá nagyobb támogatottsággal, mint a CDU –, meg hogy ez egy rossz nap a demokrácia szempontjából.
Az AfD nem is hagyta annyiban a dolgot,
amivel kapcsolatban most szerdán hirdetett ítéletet a német alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht).
AfD-ügyben eljáró német bírósághoz képest kissé szokatlan módon Karlsruhe – a német alkotmánybíróság székhelye ebben a városban található – elmarasztalta Angela Merkelt a kijelentései miatt. Az AfD arra hivatkozott, hogy Merkel (és a kijelentéseit közlő sajtóosztály) ezekkel a mondatokkal megsértette a politikai vitákban rájuk nézve alkotmányosan kötelező semlegességre vonatkozó kötelezettségeket, s ezzel hátrányosan befolyásolták a radikális jobboldali párt esélyeit a politikai küzdelemben.
Az alkotmánybíróság elfogadta ezt az érvelést, megerősítve, hogy a szövetségi kormány intézményeinek – ideértve a kancellári hivatalt is – semlegesen kell viszonyulniuk az aktuálpolitikai vitákhoz, így is biztosítva a pártok esélyegyenlőségét. A testület szerint ez a kitétel az egyes kormánytagokra, így Angela Merkelre is vonatkozott volna kancellári minőségében. A bíróság szerint
Az egyik alkotmánybíró különvéleményében vitába szállt ezzel a megfontolással, mondván, hogy amennyiben a kancellár aktuálpolitikai kérdésekben nyilvánul meg, mondandója tartalmának nem kell feltétlenül semlegesnek lennie, de ezzel az érveléssel kisebbségben maradt.
Nem könnyű megjósolni, hogy ennek az ítéletnek milyen hatása lesz majd a jövő német politikai közbeszédére. Az AfD számára természetesen fontos muníció lesz ez az ítélet, ami végső soron azt is bizonyítja, hogy a német politikai mainstream tudatosan és alkotmányellenesen igyekszik háttérbe szorítani a radikális jobboldali pártot. Elképzelhető, hogy az ítélet valóban változást hoz majd a vezető német politikusok AfD-irányú kommunikációjában, ami akár egy igazságosabb versengéshez is vezethet majd Németországban. De ez a vásár is kettőn áll: ehhez egy politikailag erős és releváns AfD-re is szükség van Németországban. Ami az utóbbi hónapokban egyre inkább bizonyul hiánycikknek.
Fotó: JOHN MACDOUGALL / AFP
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Alice Weidel szerint az ukrán elnök kijelentései vízválasztók.
A német lap kommentelői ízekre szedték az Orbán Viktort fenyegető ukrán elnököt.
A politikai iszlám annak a modernitásnak az ellensége, amelyben mindannyian élünk – mondta Susanne Schröter professzor a Mandinernek adott interjúban, amelyben a németországi helyzetről is beszámolt.
Ha Budapest csinálja az orosz olajjal, akkor „aggályos”, ha Berlin, akkor az a világ legtermészetesebb dolga. Na, vajon miről lehet szó?
A német kormány és a baloldal is napirenden tartaná a betiltás kérdését.
Szerintük be kéne őket engednie Berlinnek, mert ez jár nekik.
Mert Magyar Péter vizuális környezetszennyezésnek tartja azokat.
A Tisza Párt a harmadik, a Fidesz és a KDNP közös listája pedig a hetedik helyre került.
