Óriási politikai földrengést okozott Németországban az, hogy az AfD támogatásával váratlanul türingiai tartományi miniszterelnökké választották a helyben alig ötszázalékos liberális párt politikusát. Merkel kancellár Dél-Afrikából üzent haza, hogy „megbocsáthatatlan” dolog történt, és az egész német politikai elitben áll a bál – amiből a végén valószínűleg pont az AfD tud majd a legjobban kijönni. Körképünk Németország „bebarnult” zöld szívéből, Türingiából.
A kelet-németországi Türingia szeizmitását összességében egészen az ezredfordulóig elhanyagolhatónak tartották a földtan tudósok. Ugyan a tartomány délkeleti részén fekvő Gera környéke 2-es földrengészónának számít, az erdős Türingiában mégsem túl gyakoriak a földmozgások. Szerdán viszont olyan földrengés volt Erfurtban, hogy azt még Berlinben is megérezték, igaz, ennek politikai természete volt: szabadbdemokrata miniszterelnököt választott a tartományi gyűlés – a radikális jobboldali AfD és a CDU szavazataival.
Az erdők lepte, vidékies Türingiában tavaly október végén rendeztek tartományi választást, amin a klasszikus néppártok gyengén szerepeltek, nagyot nyert viszont az AfD, és a – most már csak egykori – miniszterelnök, Bodo Ramelow pártja, a balos Die Linke (akkori elemzésünket itt olvashatják).
Az addigi vörös-vörös-zöld (Linke–SPD–Zöldek) kormánykoalíció viszont így is elveszítette többségét a tartományi gyűlésben,
Hennig-Welsow virágcsokra
Ramelow szerda délig azért még reménykedhetett abban, hogy folytathatja a kormányzást. A miniszterelnök-választás első két fordulójában ugyan nem sikerült többséget szereznie, addig viszont csak egyetlen ellenfele akadt: az AfD által támogatott Christoph Kindervater. Csakhogy a harmadik fordulóra bejelentkezett a Landtagba nagy nehezen, épp hogy 5 százalékkal bejutó szabad demokraták (FDP) jelöltje, Thomas Kemmerich is. Aztán amikor Birgit Keller házelnök ismertette a harmadik forduló eredményét, még egy légy zümmögését is hallani lehetett az ülésteremben: Ramelow-ra 44, Kemmerichre 45 szavazat érkezett – Kindervater mögül pedig elpárolgott az összes támogatás.
Döbbent csend. Türingia szabad demokrata miniszterelnököt avathatott – a szélsőjobb támogatásával.
„Szégyelljétek magatokat!” – kiáltotta valaki a Linke-frakció soraiból, miután felocsúdott a meglepetésből. Susanne Hennig-Welsow, a baloldali párt frakcióvezetője gratuláció gyanánt Kemmerich lába elé hajította a megválasztandó miniszterelnöknek szánt virágcsokrot, nem sokkal később pedig már egy rögtönzött sajtótájékoztatón magyarázta: a CDU–FDP–AfD hármas által alaposan kitervelt akcióval állnak szemben.
Mike Mohring CDU-frakcióvezető, aki a szavazás során egy oldalra került az AfD-n belül is radikálisnak számító Höcke-frakcióval, mindezt persze visszautasította: a cél Ramelow leváltása volt,
Mohring számítása
A puding próbája természetesen az evés, vagyis Kemmerichnek még kormányt kellene alakítania az egykori keletnémet tartományban – az viszont minimum kérdéses, hogy ez hogyan lenne kivitelezhető. Mohring rögtön felajánlotta, hogy pártjával szívesen részt venne a kormány munkájában azzal a feltétellel, hogy a szabad demokrata miniszterelnök a továbbiakban nem veszi igénybe az AfD támogatását. Az persze rejtélyes, hogy hogyan állhatna fel egy ilyen kormány annak fényében, hogy a kilencvenfős türingiai törvényhozás mandátumai közül ötvenegyet a Linke és az AfD birtokol – hacsak nem úgy, hogy Kemmerich meghívja Björn Höckééket az új kormányba.
A Landtag döntése után Türingia-szerte spontán tüntetések szerveződtek a nagyobb városokban. A demonstrációkon a különböző baloldali szervezetek képviselői – élükön természetesen az Antifával – képviseltették magukat, azt azonban hozzá kell tenni, hogy ezek a párezres megmozdulások még a kis lakosságú Türingiában sem számítanak különösebben nagy műsorszámnak. „Ami ma a Landtagban történt, az csak megerősíti azokat, akik Türingiát a nácikkal azonosítják” – panaszkodott a jénai tüntetés egyik felszólalója.
Hennig-Welsow virágcsokra Kemmerich lábai előtt. (MTI/AP/DPA/Michael Reichel)
Lindner dilemmája
A berlini reakciók vegyesek. Marie-Agnes Strack-Zimmermann, a szabad demokraták országos elnökségi tagja hosszú véleménycikkben kritizálja Kemmerichet a Cicero hasábjain: „Értem én, hogy az ember miniszterelnök szeretne lenni, ha lehetőség adódik rá – bár ez öt mandátummal elég vakmerően hangzik. De hogy demokraták az AfD-vel, méghozzá Björn Höcke frakciójával szavaztatják meg magukat – ilyen barna, mély mocsarat ritkán lát az ember” – írja Strack-Zimmermann.
Thomas Kemmerich manővere Christian Lindner FDP-elnököt is nehéz helyzetbe hozta. Emlékezetes, hogy a szabad demokraták 2017-ben azzal faroltak ki a CDU-val és a Zöldekkel folytatott szövetségi koalíciós tárgyalásokból, hogy „inkább nem kormányzunk, mint hogy rosszul kormányozzunk”, ez pedig nagyjából kizárná a radikális jobboldallal való együttműködést. „Én nem tudnék olyan párt tartományi elnöke lenni, ami nem tudja egyértelműen kizárni az AfD-vel való együttműködést” – figyelmeztette Kemmerichet az FDP-elnök, aki viszont
és örül, hogy sikerült leváltani Ramelowot. Ejnye-bejnye.
A jelenleg Dél-Afrikában tartózkodó Angela Merkel ennél jóvak egyértelműbben fogalmazott: a kancellár szerint „megbocsáthatatlan”, hogy Thomas Kemmerich így lett a kelet-németországi tartomány miniszterelnöke. „Egyértelmű, hogy a CDU nem vehet részt a kormányzásban a megválasztott miniszterelnök alatt” – mondta Angela Merkel.
Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-elnök úgy nyilatkozott: a megválasztott miniszterelnök nem áll stabil alapokon, ezért el kell gondolkodni új választások kiírásán. „A türingiai CDU-frakció kifejezetten a párt javaslatai, követelései és kérései ellenében cselekedett” – tette hozzá.
Höcke polgáriasodása
Új választásokon lehet ugyan gondolkodni, az viszont tényszerű, hogy Björn Höcke és az AfD vitorlájából ez aligha fogja majd ki a szelet. Az AfD szerdán központi tényezővé vált Türingiában, méghozzá annak a Björn Höckének a vezényletével, akit néhány éve még ki akartak vágni a pártból. A csöppet sem polgári Höcke polgári pártokkal csinált miniszterelnököt Kemmerichből, mert jól érti (nem érzi, csak érti) az új irányvonalat a párton belül: a polgáriságot. Az AfD mindenhogyan győztes helyzetbe lavírozta magát Erfurtban: ha Kemmerich marad, akkor egyrészt minden korábbinál nagyobb befolyáshoz jut a párt a türingiai törvényhozásban (és talán a kormányban is), másrészt pedig megremeghet a szövetségi kormányt alkotó nagykoalíció is, hiszen az erfurti CDU „összefasisztázta” magát.
Ha viszont megbuktatják Kemmerichet, az AfD propagandagépezete kíméletlenül kiaknázza majd az ebben rejlő tőkekovácsolási lehetőségeket. És ezen Ramelow twitteres hitlerezése sem segít majd.
Frissítés: csütörtök délutáni hír szerint a türingiai liberális frakció a tartománygyűlés feloszlatását és új választás kiírását kezdeményezi, Thomas Kemmerich, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) politikusa erfurti tájékoztatóján közölte, hogy pártja tartományi törvényhozási (Landtag) frakciója kezdeményezi a testület feloszlatását, hogy lemossák a miniszterelnöki tisztség intézményéről azt a „szégyenfoltot”, amely annak révén keletkezett, hogy az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt támogatásával választották meg a pozícióra.
A nyitóképen: Egy gyönyörű barátság kezdete? Thomas Kemmerich és Björn Höcke kezet fog a türingiai parlamentben (MTI/AP/DPA/Michael Reichel)
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Montenegróban alapos vizsgálatot ígértek.
Gulyás Virág, a Mandiner munkatársa több külföldivel is beszélgetett Budapest utcáin, akik mind-mind pozitívan nyilatkoztak a Magyarországon tapasztaltakról.
Ezek voltak a hétfői nap legolvasottabb hírei.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
A Tisza német testvérpártjához tartozó német gazdasági miniszter közölte: nyugdíjkorhatár-emelés, elbocsátáshullámok, a többieknek meg még több munka jöhet.
A németek a kancellárral szembeni elégedetlenségüket hangos jelszavakkal és demonstrációval fejezték ki Magdeburgban.
A választási bizottság döntése nem végleges, a bíróságon lehet fellebbezni ellene.
A vásárlásra ösztönző visszaszámlálások inkább egy meghosszabbított black fridayt idéznek, mintsem a lelki elmélyülés és a csend időszakát. A modern karácsony igazi kihívása talán az, hogy megtanuljunk választani. Gianni Annoni írása.
