Az április 3-ai országgyűlési választásokkal egyidejűleg kerül sor a „gyermekvédelmi népszavazásra”. Bár négy egyértelműnek és egyszerűnek tűnő kérdés fog szerepelni az íven, ám azok valójában túlmutatnak gyermekeink megvédésén: az emberi evolúció és egy szabad, születési és vagyoni előjogok nélküli társadalom záloga van terítéken.
Pontosan 20 évvel ezelőtt jelent meg Francis Fukuyama könyve Poszthumán jövendőnk – A biotechnológiai forradalom következményei címmel. Bár Fukuyama abban korábban tévedett ugyan, hogy vajon a történelem véget ért-e – legalábbis az 1990-es években –, de abban már nem, hogy egy nagy szétbomlásnak nevezett folyamatban új kihívások és veszélyek bontakoztak ki. Sőt, ezek jelenleg is zajlanak.
Könyvében nemcsak azt látta előre 2002-ben, hogy az ukránok elismertetésének vágya beleilleszkedik az elnyomott csoportok (nők, fogyatékkal élők, melegek, stb.) egyenlő méltóság iránti harcába, hanem azt is állította, hogy a biotechnológia lényegében a történelem újrakezdését fogja jelenteni:
„Nem létezik azonban semmilyen garancia arra, hogy a technológiai fejlődés mindig ilyen pozitív politikai következményeket von maga után.”
A gondolkodó azonban emlékeztetett: ez mindig így volt, hiszen a mezőgazdaság fejlődése az első nagy osztálytársadalmak megjelenéséhez vezetett; ekkor jelent meg a rabszolgaság, mint intézmény a korábbi gyűjtögető-vadászó életmódhoz képest. Sőt, a technológiai fejlődés tette lehetővé azt is, hogy egyre több, nehéz és/vagy egészségtelen munkafolyamatot gépekkel váltsanak ki (pl. bányászat, szövőipar).
2019 októberében jelent meg a The American Journal of Psychiatry hasábjain egy történelmi jelentőségűnek titulált, az addigi legnagyobb mintával dolgozó kutatási eredmény a nemváltás pozitív hatásairól. A 2005 és 2015 között nemet váltó közel 2700 svéd páciens nyomon követése alapján úgy találták, hogy a nemváltó műtétek bizonyítottan csökkentik a szorongást, a depressziót és az öngyilkossági kísérleteket. 2020 augusztusában Richard Bränström és John E. Pachankis helyreigazítást kértek, mert újraszámolva az eredményeket arra jutottak, hogy téves következtetéseket vontak le.
Ugyanakkor az emberi jogi bírói joggyakorlat rugalmatlanságát és ideológiai elfogultságát jelzi, hogy már 2007-ben (!) a strasbourgi bíróság azt állapította meg az L. versus Litvánia-ügyben, hogy a nemváltó műtétek kapcsán „a költségvetési teher nem lehet jelentős az alacsony számú érintett miatt, így az operáció halasztása, megtagadása az egyezmény megsértését jelenti”. Míg becslések szerint egymilliónál is több amerikai gondolja magát transzneműnek, a Business Insider 2019-es összefoglalója szerint ugyanakkor még a biztosítással is rendelkező páciensek is akár 100 ezer dollárnyi (35 millió forintnyi) kiadással szembesülhetnek az átalakítások során.
De ez sem konstans folyamat: az újkorban, az amerikai Délen a gyapotmagtalanító gép megjelenése épp, hogy hozzájárult a munkaerőhiányos szektorban a rabszolgaság újraéledéséhez
Mindig az embereken – a civitáson – múlik; ugyanaz a konyhakés lehet az ünnepi ebéd hasznos, vagy a családi viták tragikus eszköze is.
A strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlata nem a tudományos konszenzusra épül
Fukuyama könyve megjelenésekor, 2002-ben történt egy kevéssé ismert fejlemény is: a Christine Goodwin versus Egyesült Királyság-ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróság kimondta: „egyértelmű és folyamatos nemzetközi trend a transzneműség elismerése”, és hozzátette azt is, hogy nincs jelentős közérdekbeli sérelem, ha elismerik a transzneműek jogait.
Mint ismeretes, négy évvel korábban, 1998-ban a Sheffield és Horsham versus Egyesült Királyság-ügyben a bíróság még úgy ítélte meg, hogy a „transszexualizmus változatlanul komplex tudományos, jogi, erkölcsi és társadalmi kérdés és nincs egyetértés a részes államok között”.
Tehát
avagy van-e egyetemesen elfogadott tudományos konszenzus a biotechnológiai kérdésekben.
A népszavazás indokolt
Ennyiben (is) indokolt a népszavazás. A népszavazás tehát egy konzervatív álláspontra irányul, hiszen ugyanezen strasbourgi emberi jogi bíróságnál 1986-ban még egyértelmű többségi bírói vélemény volt a Rees versus Egyesült Királyság ügyben az, hogy amennyiben elismernék a transzneműek jogait, akkor ez alapvetően változtatná meg a társadalmi és szociális nyilvántartási rendszereket, jelentős változásokat hozva a társadalom többsége számára is. Itt még azt is mondták, hogy a hagyományos családmodell az ellentétes neműekre épül, és annak szabályozása szuverén állami feladat.
Itt most nem (csak) arról van szó, hogy egy korábban (bőrszín, faj, nem, fogyatékosság vagy szexuális orientáció alapján) elnyomott csoport jogait megadják, vagy sem. Ma már nem arról van szó, hogy például a fekete bőrűek szavazhatnak-e, vagy hogy az eugenika (vagyis emberek faji alapon történő szelekciója, vagy „feljavítása”) betiltandó-e. Arról sincs szó ma már, hogy a nőknek engedélyt kell-e kérniük a férjüktől, hogy dolgozhassanak, a fogyatékossággal élő személyek kérhetnek-e alternatív vizsgáztatási lehetőségeket az egyetemeken. Így az sem tétje a jelenleg is zajló eseményeknek, hogy létesíthetnek-e az azonos neműek akár szexuális, akár legális kapcsolatot egymással és a köztük lévő együttélést az állam jogilag is elismerheti-e.
Ezekre ma már mind igen a válasz, holott
Hová vezet a progresszió?
A transzneműség azt jelenti, hogy immáron kizárólag egyéni döntés kérdése a biotechnológia korlátlan alkalmazása is – és egy alapvető tulajdonság (nemi jelleg) művi úton történő megváltoztatása csak az első lépés. A teljes körű elismertetést követően garantálhatóan a következő, immáron legális lépés: a saját genom módosítása a transzneműség érdekében, visszamenőleg – hiszen joga lesz hozzá. Ez lényegében az eugenika „privatizálását” jelentheti hosszabb távon, ami oda vezet, hogy az emberek nem lesznek egyenlők.
Ezért is mondja Fukuyama, hogy: a
”„kereszténység alapvető tanításai közé tartozik, hogy minden ember, függetlenül társadalmi helyzetétől, egyenlő méltóság részese és ezért egyenlő tiszteletre jogosult.”
Amennyiben a genetikai állomány módosítható lesz a transzneműség érdekében, hol lesz a határ? Erre azért nem tudjuk a választ, mert Fukuyama is úgy látja, hogy: a „biotechnológia egyes válfajaival szemben a vallás szolgáltatja a legvilágosabb érveket, ám ezek az érvek nem fogják meggyőzni azokat, akik nem fogadják el a vallás kiinduló feltevéseit.”
Egy 2003-as kutatás szerint 2000-ig a magukat ateistának és agnosztikusnak vallók aránya a Nobel-díjasok körében alig haladta meg a 10%-ot (keresztény: 65 százalék, zsidó: 21 százalék). Egy, a tágabb tudományos közösséget célzó 1996-os közvéleménykutatás már fordított arányt mutatott ki, 7 százaléknál kevesebben hittek Istenben, miközben Francis Collins a humán géntérkép projektvezetője éppen munkája végére (2001) vált hívővé és vallásossá.
Az Európai Unió 2000 decemberében aláírt és később az uniós jog részévé váló Alapjogi Charta preambulumának és a hatályos uniós alapszerződés egyes cikkelyei alapján az eugenika tilalma mellett a hagyományok, a kultúra és a nemzeti identitások védelme kiemelten fontos értékek, valamint az alapvető jogok védelme a gyorsuló technológiai fejlődés alapján.
Fukuyama elismerte utóbb, hogy a „történelem vége” híres tézise lényegében elbukott, sőt, hozzátette:
„történelem nem érhet véget addig, amíg a természettudományok és a technika területén folytatódik a fejlődés. Márpedig nemcsak hogy nem értünk még a tudományos-technológiai forradalom végére, hanem úgy tűnik, éppen a legjelentősebb felívelő periódusok egyikének a küszöbén állunk. (...) Nietzsche nagyon is helyesen érzékelte, hogy mihelyt eltűnik az egész emberiséget körülölelő rikító vörös határvonal, lehetővé válik a visszatérés a társadalom sokkal hierarchikusabb berendezkedéséhez.”
Az igazi kérdés tehát az, hogy vajon szeretnénk-e egy olyan társadalomban élni, ahol a biotechnológia segítségével kizárólag pénz és genetika kérdése az, hogy ki lehet fent és ki lehet lent a társadalomban – mindörökre?
Kép: George Calvelo / NurPhoto / NurPhoto via AFP
A szerző kormányzati stratégiai kutatásokkal kapcsolatos feladatokat ellátó miniszteri biztos.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
A Makronóm Intézet szerint a keleti nyitás sikere ilyen módon segítheti hazánk 2025-re kitűzött, az Új Gazdaságpolitikai Akciótervben meghatározott 3–6 százalékos gazdasági növekedési céljának elérését is.
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
A Renitens csatorna riportere Bayer Zsolt műsorában kijelentette, hogy ideje befejezni az áldozathibáztatást, „aminek Pottyondy az élharcosa”.
A belga Thales vállalat együttműködési megállapodást kötött egy ukrán védelmi céggel, így Ukrajna hamarosan megkezdheti a külföldi rakéták gyártását.
